Koppány – ahogyan eddig még nem ismertük

– Koppány az ősi hit szerint él, gondolkodik. Milyen források alapján sikerült megismerni a korabeli hitvilágot?

– Sajnos ez a hitvilág ma már nehezen rekonstruálható, töredékek töredékei maradtak csak meg, egy kirakós játék, amiből pár darab van csak meg, és nem is biztos, hogy mindegyik darab ugyanabba a kirakósba tartozott. Népmesei, népköltészeti-népzenei elemek, népszokások archaikus töredékei segítettek, korabeli, más helyekről fennmaradt szokások, persze ezeket nem lehet egy az egyben ráhúzni Koppány korára. Segített az is, hogy teológia tanulmányaim keretében tanultam vallástörténetet, vallásfenomenológiát, így a szabályszerűségeket, közös motívumokat is fel tudtam használni, illetve a korabeli kereszténység jobban dokumentált, így ezek a részek – például Koppány megkeresztelésének menete – hitelesebbek.

Nem is próbáltam a korabeli hitrendszer részletes leírását adni, inkább azt mutattam meg, hogy aki benne élt, hogyan mozgott, gondolkozott ebben a közegben, azzal a tudattal, hogy a világ több annál, mint amit a szemével lát az ember.

– Sarolt és Koppány kapcsolata különleges. Az asszony néha mint csábító, máskor mint számító ellenség tűnik fel, olykor a kettő egyszerre. Figurája rendkívül izgalmas. Mi segített a megformálásában?

– Sarolt eleinte nem játszott ilyen fontos szerepet, amikor a regényt terveztem, egy másik, fiktív női alakot szántam Koppány vezér mellé. Amikor elkezdtem összeállítani egy hozzávetőleges születési táblázatot a szereplőknek, úgy alakult, hogy Sarolt és Koppány szinte egykorúak lettek. Majd egy újabb kirakós darabként jött az az információ, hogy Koppány fejedelemségre szóló igényének nem volt feltétlenül velejáró része az özvegyen maradt fejedelemasszony, Sarolt feleségül vétele – bár rendkívüli dolog sem volt akkoriban. Így kezdtem gondolkodni a két erős karakterről.

Végül Koppány és Sarolt elkezdte formálni a történetet, és a regény valahol az ő – nevezzük így – viszonyuk történetévé is vált.

Koppányról szinte semmit sem tudunk, Saroltról egy kicsit többet. Semmiképp nem akartam Saroltot gonosz karakterré formálni, ő egyszerűen azokkal a lapokkal játszik, amiket osztottak neki, ahogy Koppány is. Egy másik korban, világban ez a két karakter talán másra jutott volna egymással.

Cs. Szabó Sándor – Kép: Gál Efraim

– Miért kínozza Koppányt időről-időre kézremegés?

– Koppányról – nem csak a rockopera miatt – kialakult egy kép, miszerint ő a pogány, lázadó őserő, valahogy úgy, ahogy a nagyon találó, jól sikerült borítón is láthatjuk. Ezzel a képpel nem akartam szembemenni, hiszen ennek az erőnek mindenképp ott kellett lennie benne, de ugyanakkor kicsit árnyalni is akartam, mélyíteni a karaktert, ellenpontozni. A regényben a kézremegés akkor kezdődik, amikor Koppány apját megölik – talán megöletik? – és szinte gyerekként a vállára szakad a felelősség. Az erős kar a vezér, az uralkodás jelképe, és ő valóban ilyen figura, ugyanakkor pont saját tagjai fölött nem mindig úr teljesen, kicsit előrevetítve a későbbi sorsát: azt, hogy nem csak ő alakítja az eseményeket.

– Koppány kezéből fájdalmasan lassan csúszik ki a hatalom. Nem a jól ismert lázadót, inkább az egyenes gerincű vezért látjuk benne. Mennyire volt szándékos a hagyományos Koppány-kép megváltoztatása?

– A hagyományos Koppány-kép szinte csak egy felvillanás: lendületes ősi jog, odacsapás, elbukás. Erre nem lehet egy nagyregényt felépíteni, ez egy regény dramaturgiai ívének csak a teteje.

Jogi értelemben egyébként sem volt lázadó. Ha lázadót kell választani a történetben, az Géza volt, és később Sarolt és Vajk, akik nem követték a régi öröklési rendet, hanem nyugati mintára újat alapítottak, és fegyverrel, hadi szerencsével szentesítették. Koppány pedig nem volt jó reálpolitikus, ami a bukásához is hozzájárulhatott. A regényben talán kicsit naiv is, amivel többen vissza is élnek.

– Melyik rész a személyes kedvence a regényben?

– A nézőpont-karakteres részek, ahol nem Koppányt követjük, hanem a vele szembenálló család tagjait: Gézát, Gizellát, Saroltot, Istvánt. Talán a két női szereplőt követő fejezetet szeretem a legjobban. Ezt férfiként nagyobb kihívás volt megírni.

Gizella, a gyereklány apácajelölt fejezetét éles kontrasztnak szántam a Koppány körül gomolygó világgal.

Kicsit olyan hangulatban írtam ezt a részt, mint amit a Luther-regényem kolostorokban játszódó fejezeteinél éreztem. Sarolt pedig Gizella ellenpontja mindenben, és az ő fejezetében fellebben a fátyol arról, hogy mit gondol Koppányról. Addig csak azt ábrázoltam, Koppány hogyan látja a nagyasszonyt.

– Mennyire állnak közel önhöz a bemutatott helyszínek?

– Somogyban életem néhány fontos évét töltöttem, ismerem és szeretem azt a vidéket. Esztergom itt van a szomszédban, heti rendszerességgel fordulok meg benne, és a regény helyszíneit bejártam, időben is utazva: igyekeztem azt látni, amit Koppány korában láthatott az ember a Dunából, a Várhegyből. Veszprém várába, a sólyi csatamezőre külön elmentem, hogy körbejárjam íróként, gondolatban lebontva a korban nem oda illő dolgokat. Mindig érzek egy komoly többletet, ha személyesen is ismerem a helyszínt, és igyekszem, ha lehet, ilyen helyeket találni.

A Koppány c. regény borítója – Borítóterv: Szendrei Tibor

– Sarolt sárkánynézőbe csalja Koppányt. A népmesei elem valóságos félelmeket, vágyakat mutat meg. Honnan ered a motívum ötlete?

– Szeretem a sárkányokat, és a magyar sárkányok másmilyenek, mint amit a népszerű fantasy filmekből ismerünk, ezzel is akartam kicsit játszani.

A mi sárkányaink lehetnek emberalakúak, ölthetik időjárási jelenségek képét (forgószél, zivatar), más síkon mozognak, de időnként érintkeznek az emberekkel. Sárkányformában meg inkább kígyószerűek. Egészen a modern időkig tradíciónak számítottak, voltak „tudományos” emberek, akik állították, találkoztak sárkánnyal, és kaptak tőlük valami sebet, és persze titkos tudást, képességet. A sárkányos fejezet motívuma egy környékbeli barlanghoz fűződő legendából indult.

– Tervezi-e a regény folytatását, vagy esetleg valami egészen másba fogott bele?

– A lendületet kihasználva már el is kezdtem írni a Koppány fiait is, de a nagy vállalkozás, amihez most anyagot gyűjtök, jegyzetelek, térképeket rajzolok, az a Vérszerződés, amiben eleven, hús-vér karaktereket szeretnék ábrázolni egy szintén ikonikussá és nehezen megfoghatóvá vált történelmi esemény köré fonva, abban a korban, amikor a honfoglalás még a jövőt jelentette. Nagyon nehéz és aknákkal teli terep, de a forrásokból, elemzésekből egy érdekes eseménysort lehet összerakni. De még magam is kíváncsi vagyok, mi jön ki belőle a végén.