Pesti hősnők nyomában

Kossuth Zsuzsanna – A „magyar Florence Nightingale”

Az V. kerületi József Attila utca legelején található árkádsor Kossuth Zsuzsanna emléktábláját őrzi, amelyet két éve, február 19-én, születésének 200. évfordulójára avattak. Ezt a napot ma már a Magyar Ápolók Napjaként tartjuk számon. Bár testvérét, Kossuth Lajost minden magyar ismeri, azt már jóval kevesebben tudják, ki is volt Zsuzsanna, aki a Kossuth család ötödik gyermekeként született, bátyjával, Lajossal pedig elválaszthatatlan testvérek voltak. Igazi rokon lelkek voltak, bizalmas viszonyuk életük végéig elkísérte őket. Zsuzsanna 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, akinek nővérét, Terézt, bátyja vette el feleségül. A házasságból három gyermekük született, de a boldogság nem tartott sokáig, mivel még harmadik terhessége idején elveszítette férjét. A tragédiát követő mély gyász és ekkor kezdődő tüdőbetegsége ellenére úgy határozott, hogy bátyja mellé szegődik az 1848-as szabadságharcban.

Látva az egészségügyi ellátás szörnyű helyzetét, a honvéd csapatok országos főápolónőjeként országszerte 72 tábori kórház felállítását szervezte meg.

Mindeközben maga is fáradhatatlanul ápolta a sebesülteket, és igyekezett számukra lelki vigaszt is nyújtani. Felhívásaival képes volt civil nők tömegeit mozgósítani és bevonni őket a betegápolásba, ezzel létrehozva az ápolást mint foglalkozást, egy olyan korban, ahol addig (apácákon kívül) nők nem vettek részt az orvoslásban.(Ráadásul még korábban is tette ezt, mint az angol Florence Nightingale, akit nemzetközileg a szakszerű betegápolás jelképeként tartanak számon.)

A szabadságharc bukása után Kossuth Lajos emigrációba kényszerült, és a család női tagjainak a gyerekekkel együtt menekülniük kellett. Orosz, majd osztrák hadifogságba kerültek, közben kisfiát is elveszítette. Hazaárulás vádjával börtönbe került, és az ítélet alól csak a mellette tanúskodó osztrák tisztek vallomása mentette fel: „Neki köszönhetjük az életünket, ő nem az ellenséget, hanem az embert látta bennünk!”. Később részt vett egy Habsburg-ellenes összeesküvésben, amelynek lelepleződése után végül Amerikába kényszerül családjával, ahol kemény munkával tartotta fent saját csipkeverő üzemét. 37 évesen New Yorkban hunyt el. „Egy legyen tehát bennünk is az akarat, felkeresni a szenvedést, és enyhíteni azt” – olvasható emléktábláján.

Beniczky Hermin, avagy Veres Pálné

Az V. kerületben továbbsétálva hamarosan eljutunk a Veres Pálné utcáig, amelynek elején az utca névadójának szobra található, aki Beniczky Herminként született 1815-ben. Szülei halála után nagyapja nevelte, azonban a szegényes iskoláztatása ellenére széleskörű érdeklődéssel rendelkező kislány már egészen fiatalon falta a könyveket. Nagynénje invitálása révén jutott fel Pestre, ahol szoros barátságot kötött Kossuth Lajossal és családjával, illetve megismerkedett Veres Pállal, Nógrád megye főjegyzőjével. A házasságkötésről Hermin így ír: „A házasságban a teljes boldogság a szerelem választásán múlik.” És valóban, 46 évig éltek boldog házasságban!

Veres Pálné szobra - Kép: Kővágó Veronika

Már lányuk megszületésekor eldöntötte, hogy a legteljesebb oktatást fogja biztosítani számára. Saját maga tanította és magyar nevelőket is fogadott mellé, mivel ellenezte, hogy a nőket a magasabb szintű, intézményesített oktatásból kizárják. Még jó barátjával, Madách Imrével is szembeszállt a nők szellemi képességeit illető vitában, és többszöri elutasítás után végül 1865-ban publikálták első röpiratát, amelyet azóta a szervezett magyarországi nőmozgalom elindítójaként tartunk számon.

Létrehozta az Országos Nőképző Egyesületet, amelynek célja a haladás lesz: az előítéletek leküzdése és hogy a nők is hozzáférhessenek olyan minőségi oktatáshoz, amely számukra műveltséget és megélhetést biztosíthat.

Az egyesülethez nők sokasága csatlakozott, de az akkori politikai elit tagjai közül egy férfi sem segítette elő egy állami, női „főtanoda” létrehozását. Végül azonban 1869-ben, Deák Ferenc támogatásával mégis létrejöhetett az első állami iskola,a mai Múzeum körúton egy kétszobás lakásban, ahol az első évfolyamon 14 lány tanult. Az intézmény a mai Veres Pálné utcában egy mai napig gimnáziumként működő épületbe költözött. Itt nevelőnőket és tanítónőket is képeztek, és maga Erzsébet királyné is meglátogatta őket. Veres Pálné egészen élete végéig küzdött a nők szellemi felemelkedéséért. Legnagyobb elégtételként nem sokkal halála előtt megélhette, hogy napirendre tűzték a tudományos pályák nők előtti megnyitásának kérdését.

Erdős Renée – a legerotikusabb stílusú magyar írónő, aki Adyt is megihlette

Az irodalmi kávéházként elhíresült Centrálhoz érkezve szót kell ejteni Erdős Renée-ről is, aki a XX. század első felének egyik legolvasottabb magyar írónője volt, és aki kortársaival együtt rendszeresen megfordult itt.

Az 1879-ben, győri ortodox zsidó családban Ehrental Regina néven született költőnő alig múlt húszéves, amikor ünnepeltté vált merész, a nők testi szerelemhez való jogát minden szemérem nélkül vállaló verseivel. A tabukat ledöntő, női öntudatra ébredő nőt megszólaltató Renée Adyt is elismerésre késztette: „a zseniális poétalány” – mondta róla. „Ha küldelek százszor, / Százszor visszavárlak. / Amikor gyűlöllek, / Akkor is kívánlak" – írta Erdős Renée Bródy Sándornak. Bródyhoz, a kor ünnepelt írójához és férfiideáljához viharos, nagy botrányokkal tűzdelt kapcsolat fűzte, amelynek Bródy öngyilkossági kísérlete vetett véget, miután Renéé nem volt hajlandó feleségül menni hozzá (részben persze azért, mert Bródy nagy nőcsábász volt).

Miután Bródy magához tért, igyekezett ellehetetleníteni Renée karrierjét, aki ezután Rómába menekült sértett szerelme bosszúja elől. Nagy hatást tett rá a katolikus hit, áttért és zárdába vonult. 1911-ben visszajött Magyarországra, ahol regényeivel ismét sikereket ért el, annak is köszönhetően, hogy személyes hangnemben, bátran írt olyan témákról, mint a női szerepek, aszexualitás, a házasság és a szerelem kérdései, amelyekről addig nem volt szokás beszélni. Nők százai olvasták regényeit titokban, és kaptak belőle „felvilágosítást”. Rákoshegyi villája a mai napig emlékházként látogatható.

Kossuth Zsuzsanna, Hugonnay Vilma, Erdős Renée

Renée közben férjhez ment először Fülep Lajos művészettörténészhez, akitől két gyermeke is született, majd a nála tíz évvel fiatalabb titkárához, aki azonban elhagyta őt a második világháborús vészkorszakban, amikor Renée-t zsidó származása miatt Slachta Margit bújtatta. („A környezet, az új életstandard nem volt számára megfelelő" – mondta erről cinikusan az írónő.) A háború alatt villáját kifosztották, később irodalmi karrierjét sem tudta már folytatni a megváltozott, kommunista világban.

Hugonnai Vilma – az első magyar doktorkisasszony

Ha továbbutazunk metróval a Nagyvárad térig, akkor a Heim Pál Kórháztól nem messze található Bíró Lajos utca 41. számhoz érve találjuk a ház falán Hugonnai Vilma emléktábláját.1847-ben, grófi családban szülelett, és már gyerekkorában is nagyon érdekeltéka tudományok, azonban a leánynevelő intézet elvégzése után sajnos nem tanulhatott tovább, hiszen a korszakban ez csak a férfiak kiváltsága volt. Így már 18 évesen férjhez adták, majd gyermeket szült, de a szellemi kihívás hiányzott az életéből, ezért úgy döntött, hogy orvosnő lesz belőle, ha törik, ha szakad.

Kiköltözött Zürichbe, ahol pár évvel korábban nyitották meg nők számára is az egyetemeket. 1880-ban tért vissza Magyarországra, ahol azonban nem voltak hajlandók elismerni orvosi diplomáját.

Bár az orvos szakma készen állt volna elismerésére, a kormány úgy tartotta, hogy a nők csak felforgatnák az államot, ha egyenjogúsítanák őket. Ezért szülésznőként kezdett el dolgozni, közben elvált iszákos, szerencsejátékos férjétől. Végül rátalált a szerelem dr. Wartha Vince vegyész személyében (a Zsolnay-gyárban ő fejlesztette ki a híres eozinmázat), akihez férjhez ment, és akitől kislánya született 44 évesen, nem kis megbotránkozást keltve ezzel. Ekkor már orvostudományi könyveket fordított, publikált, Veres Pálné nőképző iskolájában is oktatott, és a női egyenjogúsítási mozgalom élharcosa lett, amelynek nyomására 1895-ben végre megnyitották a nők előtt az orvosi, bölcsészeti és gyógyszerészeti pályákat. Így lett Hugonnai Vilma országunk első orvosnője.