Gyere velem vacsorázni Ammanba!
Anyai gondom, hogy vajon rendesen eszik-e a gyermekem, aki messze került családjától, mert egy ösztöndíj segítségével Jordániában, Ammanban folytatja tanulmányait. Jó dolog a világháló, hogy beszámolhat tanulmányairól és étvágyáról, megnyugtatva háborgó szívemet.
Az Ammanba vetődő diák első ételként a shawarmával találkozik. Ez a Magyarországon is ismert ételféle itt egészen más ízélményt kínál. A lapos kenyérbe csomagolt sült apróhúst zöldségekkel keverve tekerik, mellé különféle szószokat kínálnak. Talán a fűszerezés, talán az itteni hús az oka, de intenzívebb az íze. Aki ilyet eszik, nem hal éhen – az anyai szív megnyugszik. Aztán következik a helyi konyha, az étkezési szokások alaposabb megismerése. Most már nem aggódom (annyira), sőt, kezdek féltékeny lenni a helyi pótmamák főztjére. Meg kell jobban ismernem a háziasszonyokat és főztjüket is!
Jordániában a receptek nem úgy kezdődnek, hogy „végy fél kiló húst”, vagy „elkészítés négy személyre”…
Jordániában a főzés célja az, hogy sok ember sokat egyen. Nagyon sokat. Ebben a jordániai családanyák emlékeztetnek a klasszikus magyar nagymamákra.
Az emberek nagycsaládban élnek. Ha azt mondod, hogy van egy öcséd, Pista, akkor rögtön megkérdezik: Jó, de hogy hívják a nővéreidet, bátyáidat?
Az étel elkészítése a vásárlással kezdődik. Manapság már Ammanban is nagy bevásárlóközpontok várják az embereket a kisebb boltok, piacok mellett. Ezekben szinte mindent csak családi kiszerelésben lehet kapni. Például nagy zacskóban vagy dobozban vannak a fűszerek; a tejet már eleve hatosával-tízesével összeállítják, hogy könnyebb legyen vinni. A sajt csak gurigákban képzelhető el. Tíz deka trappista? Olyat ne keressen senki!
Apropó, sajt. A magyar diák számára különös látvány a szupermarketben a tejtermékek közt magyar árut felfedezni. Többféle sajtot, tejfölt! Látványuk egy baráti találkozóval ér fel!
A konyha nem a feleség börtöne, hanem egy fűszeres illatokkal teli női csevegőközpont
A kislányok apró koruktól kezdve segítenek, és ez olyan természetes, mint a játék. A lányok manapság városban és vidéken is ugyanúgy járnak iskolába, sőt, egyetemre is, mint a fiúk, de erős a ragaszkodás a hagyományokhoz. A feleség, az anya, aki az ételt és az étkezés meleg hangulatú körülményeit biztosítja a családnak – a legfontosabb személy. Erre készítik fel lányaikat is. Diploma ide vagy oda, főzni tudni kell!
A húsételeket leginkább sültként vagy vagdaltként szeretik, különféle szószokkal és köretekkel tálalják. Ezeknek millió változata van. Elkészítésükhöz sokféle fűszert használnak. Sertést vallási okokból nem fogyasztanak; kedvelik a baromfihúst, a marhahúst is, de a kedvencek juhhúsból készülnek. A főzés nem tízperces folyamat, erre időt kell szánni. Itt nincs olyan, hogy „na, összedobok valamit a fagyasztóból!”
Kértem a lányomat, hogy ismertessen meg egy nagyon egyszerű recepttel, olyannal, amelyet én is el tudok készíteni. Nem vagyok túl ügyes, és magyaros konyhát viszek. Skype-on kapcsol össze engem Haninnal, egy ötgyermekes háziasszonnyal, aki sokáig elmélkedik azon, mi az, ami nem jelent kihívást számomra. Nagyon udvarias, nem tesz megjegyzést, hogy általában „csak” négy személyre főzök. Arcáról nem tűnik el a mosoly.
Az ammani nők, lányok mindig mosolyognak, és ez szívből jövő. Nagyon csinosak, és különösen ügyelnek arcuk szépségére.
Hanin halványbarna selyemkendővel keretezett arca pontosan úgy fest, mintha most érkezett volna a kozmetikustól. Ez nem nekem és a Skype-kapcsolatnak szól. Ő mindig ilyen. Szemöldökének íve tökéletes, szeme festékkel kiemelt, egy leheletnyivel többel, mint amennyit mi megszoktunk, sminkje kifogástalan. Minden érzelem leolvasható róla, a meglepődés, a csodálkozás, az ámulat, a jókedv is. Meg sem kell szólalnia. Most behunyt szemmel gondolkozik.
Végül egy húsgombócra esik a választása, amelyet valahogy fasírtnak képzelek el. Elhangzik a név: kofta. Ismerős. Nálunk, Budapesten szinte minden sarkon van egy hasonló finomságokat kínáló bolt. Ammanban azonban mindennek más íze van. Házilag nem készítek ilyesmit, ezért nagyon figyelek. Hanin gyorsan megjegyzi, hogy mindenki másképpen készíti el ezt az ételt, ő a saját változatát osztja meg velem.
Kofta, a keleti fasirt
– Először is végy egy kilónyi bárányhúst! Vagy ha igazán finomat akarsz készíteni, a fele legyen marhahús. Daráld le, hogy jól formázható legyen! Szükséged lesz hagymára. Ebből a legnagyobbat válaszd, amit otthon találsz! Keress mellé három dundi gerezd fokhagymát! A só nagyon fontos, ne takarékoskodj vele! Készíts még borsot, köményt és egy kevés koriandert, mentalevelet! Ehhez jön egy kisebb csokor petrezselyem levele. Mindent apríts fel!
Hanin kezével mutatja, milyen gyorsan kell csapkodni, hogy az eredmény tökéletes legyen. Olyan gyors, hogy teljesen feleslegesnek tűnik egy aprítógép használata. Pedig van neki, és használja is.
Az olajos kézzel ügyesen megformázott gombócokat vagy húsrudacskákat pálcára kell szúrni, bár van, aki nem szokta. Ha nincs koftasütőd, akkor a sütőd közepén süsd, rácson!
Nincs koftasütőm, ezért alaposan megszemlélem az övét. Az egy bordázott fenekű palacsintasütőre hasonlít.
Az igazi kofta szabadtűzön sül, de egy lakótelepi lakásban is finom lesz a végeredmény, ha a koftasütő beolajozott, domború csíkjaira vagy a sütő rácsára helyezik a húsrudacskákat. Itt Hanin röpke kitérőt tesz, mesél az utcákat is szegélyező olajfákról, a nagy olajfaligetekről, amelyeknek gazdag termése biztosítja konyhájuk legfontosabb alapanyagát, az olívaolajat.
Amíg készül a finomság, addig kell elkészíteni a hozzá illő szószt vagy a salátát. Nagyjából ezerféle létezik. Hanin fűszeres paradicsomszószt ajánl és zöldsalátát, jó sokat. Ezt együtt kell tálalni a koftával, és a siker nem marad el.
Hanin most elköszön, nincs több ideje csevegni, mert várja őt a család, majd a közös vacsora.
Ott lesz a mi csemeténk is vendégként, és átjön hozzájuk Hanin sógornője családostul, mert meg kell beszélni a hét eseményeit, és elemzik majd a kedvenc tévésorozatuk történetének alakulását is. Mindezt a legnagyobb örömmel és természetességgel meséli nekem.
Ammanban nem érvényes a hazai napközikben megfogalmazott parancs: Evés közben nem beszélünk!
Az evés, pontosabban a közös evés egy alkalom az együttlétre, senki nem rohan, mindenkinek van mondanivalója. Ott a filmbéli, tengerentúli pszichológusok éhen halnának, ha ételért cserébe gyógyítanák a magányos lelkibetegeket.
A család minden tagja szót kér és kap, legyen nő vagy férfi. Ha vendég van, nem ússza meg a kérdéseket, mindent tudni akarnak a papájáról, mamájáról, testvéreiről, mit szeretnek, mit csinálnak. Közben fogy az étel, amely mindig nagyon finom és kiadós. Az evőeszközök használata mellett több ételfélét, például a köretet kézzel eszik, de ezt rendkívül elegánsan teszik.
Az étkezés nyomainak eltüntetése a nők feladata. Manapság vidéken sem ritka már a mosogatógép, és a nők munkáját megkönnyíti az a számunkra talán furcsa szokás is, hogy az abroszt terítéskor egy vékony nejlontakaróval borítják le, amelyet étkezés után egy mozdulattal levesznek és kidobnak.
Alkoholtartalmú italokat nem isznak, de a vidám hangulat enélkül is garantált. A méregerős kávé vagy tea éppen eléggé megdobogtatja a szíveket.
Nem maradhat el az édesség
Ha vendég van az asztalnál, leggyakrabban torta a desszert. A torta sok szeletre vágható és finom. A háziasszonyok megvásárolják vagy nagy ügyességgel készítik el.
Az Ammanban tanuló külföldi hallgató hamar felfedezi, hogy léteznek speciális tortaboltok, legkésőbb akkor, ha a baráti körében valakinek a születésnapját ünneplik. Amint megtudják, hogy épp ez a nevezetes nap van, egyikük, egy tapasztaltabb, elsétál a boltba, ahol rámutat egy rokonszenves darabra, amelyet tüstént becsomagolnak, és mindenféle ékes-fényes kellékkel együtt átnyújtják. A díszes csemegét, amely akármekkora lehet, nagy vidámsággal körítve megeszik.
Természetesen nem csupán a mostanában nagyon divatos tortákból áll a desszertvilág: a családanyák büszkeségei az otthon elkészített édességek. Az asztalon megjelennek a hagyományos mézes, gyümölcsös sütik és krémek is. A tévéműsorok és az internet receptjeit cserélgetik, csevegnek róla. Itt is léteznek népszerű asszonyok, akik televíziós főzőműsorokkal jelentkeznek.
Rejtély, miként maradnak annyira csinosak, karcsúak a helyi lányok. Ha megkérdeznénk tőlük – ami persze illetlenség lenne – a megszokott kedvességükkel csak mosolyognának.
Tehát megnyugodhatok, a gyerek ott, a messzeségben sem éhezik.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>