Nők kivételes helyzetben

Zsuzsanna, a szerelmes fejedelemasszony 

Lorántffy Zsuzsanna 1600 körül született. Hamar árvaságra jutott, de gondos nevelést kapott. Tizenhat évesen ment feleségül a korábbi erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond György nevű fiához, aki 23 éves volt, és bár kapcsolatuk érdekházasságként indult, hamarosan mély szerelemre lobbantak egymás iránt. Ő igazgatta a birtokokat, György ugyanis szinte egész életét katonáskodással és politikai feladatokkal töltötte. Bethlen Gábor fejedelem jobbkeze volt, 1630-ban pedig erdélyi fejedelemmé választották, így a család vele költözött Erdélybe. Valószínűleg hat gyermekük született, akik közül négy fiú élt csak hosszabb életet. 1621. január közepén Rákóczi György Bethlen Gábor tiltása ellenére hazatért a hadszíntérről a mindenórás felesége mellé.

Zsuzsanna ekkor hozta világra György fiukat, a későbbi II. Rákóczi György fejedelmet, aki anyja számára – ahogy ő írta – a legtöbb gondot okozta, mert nehezen irányítható jellem volt.

Legtöbb örömét az 1622-ben világra jött, éles eszű Zsigmondban lelte, a legnagyobb szomorúságot a legfiatalabb, hatéves Ferkó halála okozta. 

Zsuzsanna férjével és fiaival váltott sok-sok levelének tartalma az élet minden területére kiterjedt, de lelkészekkel, tanárokkal, még a mesteremberekkel folytatott levelezése is fennmaradt. 

A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békekötés után nem sokkal, 1648-ban elhunyt I. Rákóczi György. Zsuzsannát férje halála megrázta, s mivel már nem volt fejedelemné, visszaköltözött gyermekkora színhelyére, Sárospatakra, de özvegyként is kivételes vagyoni helyzetben maradt. Amikor fia, Zsigmond fekete himlőben elhunyt, csaknem összeroppant, attól kezdve minden erejét a református hit és művelődés fejlesztésére fordította. Másik fiát, a fejedelemmé választott Györgyöt is támogatta, ám kapcsolatuk nem volt harmonikus, a protestáns vallási vitákban is más oldalon álltak.  

A sárospataki vár kényelmessé tétele is Lorántffy Zsuzsanna elvárásait tükrözi. Különleges virágmagokat, oltványokat, citromfákat vásárolt és küldött ajándékba családtagjainak, barátainak.

A pihenő- és gyümölcsös kertek az 1620-as évektől kezdve jöttek divatba a főúri rezidenciákon. Rákóczi György, megcsodálva a morvaországi Lichtenstein kastély kertjét, azt ígérte feleségének, hogy a kertészt fiával együtt megnyeri számára. Zsuzsanna sokszor ebédelt vagy pihent gyermekeivel a kertben.  

Lorántffy Zsuzsanna 60 évet élt, ez abban a korban hosszú életnek számított. A pataki Vártemplom kriptájában temették el. Dédunokája volt II. Rákóczi Ferenc, akivel a Rákóczi‑család hatalma csúcsára és végére is ért. 

1860-ban szobrot állítottak Lorántffy Zsuzsanna tiszteletére Sárospatakon, az ünnepélyre Tompa Mihály írt ódát. Az Iskolakertben ma látható egészalakos, ülő bronz szobra 1931-ben készült. Csakhogy a festményeken, metszeteken, szobrokon látható arc nem az övé, hanem egy svájci német polgárasszonyé, akinek a képén látható címert a 19. század közepén valaki tévesen a Lorántffy‑család címerével azonosította, majd ebből következően a képen ábrázolt személyt Lorántffy Zsuzsannának hitte. Azóta se szeri, se száma a másolatoknak, pedig főkötője és ruhája sem a 17. századi főnemesi, hanem a 16. századi német polgárasszonyi viseletnek felel meg. 

Rozália, a vállalkozó nemesasszony 

Abban az évben, amikor II. József a német nyelvet tette hivatalossá és népszámlálást rendelt el Magyarországon, amikor Benjamin Franklin feltalálta a bifokális lencsét és először utazott hőlégballonnal nő (Élisabeth Thible), vagyis 1784-ben, megszületett Csáky Rozália. A vitéz felmenők ott harcoltak a királyok és Hunyadi János oldalán is. Rozália a család magyarországi ágához tartozó Csáky János és Bethlen Rozália viharos, válással végződő házasságából született, a legfiatalabb gyermek volt. Nagyanyja, a mélyen vallásos, katolikus Csáky Kata nevelte: tudott írni, olvasni németül és franciául. Később Kolozsvárra került anyjához, ami alapvetően meghatározta további sorsát. Itt ugyanis a város központjában laktak, a Jósika‑család háza mellett, s ennek révén ismerte meg későbbi férjét, Jósika Jánost.

Frigyük szerelmi házasság volt, levelezésük tanúsága szerint harmóniában éltek. Kilenc gyermekük született, akik közül három fiú és három lány élte meg a felnőttkort.  

A férj eredményes politikai karriert épített, a Hunyad megyei főispánságtól az erdélyi főkormányszék elnökségéig vezetett útja, így Csáky Rozáliából idővel Erdély első asszonya lett.

A jó kapcsolatépítő képességekkel rendelkező nő támogatta az újító vállalkozásokat (ő maga is üzemeltetett egy cukormanufaktúrát, illetve selyemhernyó-tenyésztéssel is foglalkozott birtokán), és a rászorulókat is segítette.

Pártolta a képzőművészetet, ötezernél több kötetet számláló könyvtára volt, újranyomtatta nagyanyja imádságoskönyvét. Jelentősnek mondható még botanikai gyűjteménye, amely fiai adományaként később az Erdélyi Múzeumot gazdagította.

Férje halála után egyre inkább Bécsben élt (itt lakott Samu fia), ahol jó kapcsolatot ápolt az özvegy császárnéval, Karolina Augusztával. Feltehetően emiatt, és mert a családot Habsburg-hűnek tekintették, a forradalom idején feldúlták birtokait: a könyvtár és a cukormanufaktúra is megsemmisült. Csáky Rozália nem sokkal ezután, 1850-ben hunyt el, Bécsben.  

Carola, a lázadó báróné 

Szilvássy Carola 1876-ban született Szilvássy Béla földbirtokos és báró Wass Antónia lányaként. Carola felvilágosult ifjú hölgyként Svájcban neves és modern nevelőintézetben tanult, több nyelven hibátlanul beszélt, fáradhatatlanul járta Erdély és a Monarchia hegyeit sátoros kirándulásokon, számára a hegymászás napi gyakorlat volt. Heti gyümölcskúrát tartott egészsége és fittsége érdekében. Báró Bornemissza Elemérnek lett a felesége, ám egyetlen gyermekük korai halála után különváltak.  

1909-ben unokatestvérével, Wass Máriával megkeresték unokatestvérüknek (illetve Mária testvérének), Wass Albertnek sírját egy rendkívüli afrikai expedíció során. Bár számos diplomata figyelmeztette őket az út veszélyeire, a két hölgy mégis vállalkozott arra, hogy hazai földet vigyenek Wass Albert sírjára. Vállakozásuk sikerrel járt, számos korabeli újságnak beszámoltak erről. 

Zulu harcosok, Dél-Afrika, 1910-es évek, – Kép: Profimedia - Red Dot

Carola és unokatestvére afrikai útját nagy figyelemmel kísérte a sajtó. „Két szépasszony, két erdélyi főúri hölgy: báró Aczél Elemérné született Wass Mária, az elesett hős testvére és az ő unokanővére, báró Bornemissza Elemérné született Szilvássy Carola ennek az esztendőnek egy szép augusztusi estéjén minden férfikíséret nélkül útra kelt, hogy két világrészen s Transwaal ismeretlen vadnépek lakta vidékein keresztülhaladva felkeresse az elesett mágnás sírját, s őhozzá és családja kegyeletéhez méltóan feldíszítse, megjelölje azt. A szerencsétlen ifj. Wass Albert sírja a portugál (gyarmat) határ közelében, teljesen vad helyen fekszik, ahová semmi civilizált jármű el nem visz, s amelyet teljesen barbár néger törzsek is csak gyéren laknak.” 

Szilvássy Carola hősiességét Erzsébet-renddel honorálták, de emellett számos fontos kulturális és társadalmi tisztséget is viselt, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöknője, a Kolozsvári Nőszövetség elnöke volt. Neve rendszeresen szerepelt a korabeli sajtóban, ha kultúráról, társasági eseményről volt szó, de egészen különleges hírek is kapcsolódtak nevéhez. 

Hetvenkét éves korában halt meg Kolozsváron. Bánffy Miklós is jelen volt a temetésén, akinek Erdélyi történetében Carola Adrienne néven szerepel, legfőbb jellemvonása a regényben is, itt is a törhetetlen akaratosság.   

Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola Szakácskönyve 2009-ben és 2015-ben is megjelent. A kiadás alapjául szolgáló „Receptek” sokat forgatott, vonalas füzetei báró Kemény János hagyatékának rendezése közben kerültek elő. Az erdélyi nemesi konyha különleges ételeinek világában kalandozva megismerhetjük a Richelieu-pulykát, a nyúl- és libamájpástétomot, a citromos-tejfölös nyelvet, a bechameles roulade-ot, a narancsos tormát, a boros-paradicsomos sauce-t, a májával, zúzájával és finoman tört mogyoróbéllel töltött törökös-magyaros csirkét vagy a Chocolade-consommét és a tormaparfai-t.  

Tématámogatás. Készület a Carola Egyesület támogatásával. Szerzők: Bogos Zsuzsanna, Kölnei Lívia, Szám Kati, Szebeni Zsuzsa.

Kapcsolódó cikkeink:

Korabeli sztárok, mai példaképek
Egy kolozsvári szépasszony élete és feltámadása
Csillogás és nemes ügyek
Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán?