Tárcák a dzsungelből 9. – Advent a dzsungelben

A dzsungelben nincs fehér ég, mert szemtelenül hét ágra süt a nap, és zavarba ejtően kék a Karib-tenger.

A hangszórókból ismert karácsonyi dalok reggae változatai szólnak. A Mikulásnak raszta haja van, a krampusz virgács helyett égő füves cigit tart a kezében.  A rumos kólának szintén van karácsonyi változata, Four Pack-nek hívják, három áráért négyet kapsz belőle. A boltokban a karácsonyi dekoráció végtelenül giccses, minden ízlést, szépérzéket nélkülöz, még a maradék karácsonyi hangulatot is elveszi. A műhó természetesen még a Karib-tenger partjáról sem hiányozhat.

Persze igaz, hogy az ünnep nem a külsőségekben létezik, hanem a szívekben él igazán. A településen, ahol élünk – egyszer kiszámolták – közel ötven náció képviselteti magát. Az ember idejön lakni a világ másik végéből és szépen lassan – ilyen vagy olyan körülmények miatt – elkezd lemondani bizonyos dolgokról. Először a pedikűr marad el. Majd a smink. A terítő az asztalról. Majd a kés vagy a villa. Végül elmarad az ajándék, és elmarad az ünnep. Szépen lassan, szinte észrevétlenül múlik el, míg végül meg sem tudják mondani, mikor hagyták abba igazán a karácsonyt ünneplését.  

Nálunk akkor is lesz karácsony. Még akkor is, hogy ha a karácsony minden kellékéért egyenként meg kell küzdeni. El vagyunk mi kényeztetve a nyugati világban, amit csak kigondolunk, rövid időn belül meg is szerezhetjük. Itt a lustaság, tudatlanság és az értetlenség szentháromságát is le kell győznünk ahhoz, hogy szert tegyünk arra, amire szükségünk van. Itt máshogy működnek a dolgok. Ha diót szeretnél, akkor a boltos elvitatkozik veled, hogy biztos inkább mogyorót keresel, mert ő még nem hallott a dióról. Végül csak megtaláljuk közös erőfeszítéssel a bolt egyetlen zacskó dióját. Ha van dió, akkor lesz bejgli.

Kép: Roger W / Flickr 

Hiába a dzsungel egy örökzöld erdő, fenyőfát nem terem. Tuját viszont árulnak helyenként. Ezekre a tujákra szinte várólistát vezetnek.

A boltos hetekig hiteget. Majd pénteken lesz. Ha nem pénteken akkor majd hétfőn. Telefonáljak szerdán. Megígérik, hogy kihozzák csütörtökön. Fél óra múlva jönni fog. Három óra múlva se jön. Végül sötétedés előtt öt perccel megérkezik a fa. Rossz címet mondtam, mondja a sofőr, azért nem talált ide. Azt mondtam, hogy fehér házban lakom, ez a ház pedig sárga. Igaza van. Én is jobban tudhatnám a saját címemet. A dzsungelben nincsenek házszámok. Már csak halat kellene szerezzek, de halat olyan nehéz venni, mintha legalább a Szaharában élnénk. Pedig a halas kocsit már megtaláltam, de az eladó úgy csóválta a fejét, mintha libamájat kértem volna, nincs, szerelmem, mondta. Mert ezek így beszélnek. Hány boltosnak, hivatalnoknak voltam én már a királynője, szerelme, kicsi szíve!

Ajándékot vásárolni a közeli nagyvárosba, Limonba megyünk. Az egykor jobb napokat látott karibi kikötővárosban nincsenek se márkás ruhaüzletek, se plázák, viszont egymás után sorakoznak a gagyi kínai árut felsorakoztató üzletek. Sokszor az eladó kint áll a bolt előtt és mikrofonba sorolja, hogy bent milyen árukhoz lehet hozzájutni. Rettenetes a hangzavar. Ha nem ez, akkor valami latin sláger üvölt az utcára kifordított hangfalból. Mi úgyis csak gyerekcipőt és játékot keresünk. A gyerekcipő nagyobb kihívás, mint gondoltam, a kínálat alapján úgy tűnik, hogy a karibi gyerekek többet járnak templomba, mint az utcán, mert mindenhol csak cicomás lakkcipőket árulnak. Miért keresek én egyébként is terepszandált, mikor Puerto Viejo – ahol lakunk – nem is a dzsungel – mondja az eladó.

Nem baj. Az advent úgyis a türelem, a várakozás időszaka. Ahogy Márai írta, megvárni egy angyal és egy szent türelmével amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Megvárjuk. Advent a téli napforduló ideje, amikor a sötétség lassan átfordul világosságba.

Ebbe a várakozásba, a legsötétebb órában születik meg a Megváltó, aki világosságot hoz az életünkbe. Ez a pont a tavasz ígérete.

Még el se kezdődött igazán a tél, már ígéretünk van a tavasz eljövetelére. Tudjuk, hogy a hó alatt már éledeznek a csírák. Tudjuk, hogy már kel a lángos csillag, amely a napkeleti bölcseket a Megváltóhoz vezette. Mindannyian életünk során egy csillagot követünk. Ez a csillag a megérzésünk, a szívünk hangja. Engedjük, hogy ebben az időszakban hangosabban szóljon!