Ne a képernyő legyen a gyerek bébiszittere nyáron – mit tehet ezért a szülő?

2026. 07. 17.

Már javában zajlik a nyári szünet, így a szülők azon egyensúlyoznak, hogy a munka mellett minőségi időt is tudjanak együtt tölteni gyermekeikkel. Sok háztartásban megtörténik, hogy a gyerek hazaér a táborból, de a szülőnek még dolgoznia kell, így beülteti a tévé elé, felügyelet nélkül – mondja Deliága Éva gyermekpszichológus, akivel az offline nyaralás előnyeiről és a közösségi oldalak betiltásáról is beszélgettünk. A szakember nem dorgálni szeretne, hanem ártalomcsökkentést, mennyiségi és minőségi szabályok bevezetését javasolja.

Kép: Balassa Nikoletta
Kép: Balassa Nikoletta

„Akár 5–6 órát is néz mesét egy gyerek”

A képernyő már nagyon régóta, aktívan jelen van a családok életében. Annak idején például Dr. Vekerdy Tamás ajánlása alapján tájékozódhattak a szülők, hogy mennyi tévézés ajánlott. Azóta az eszközök megsokszorozódtak: okostelefon, tablet, laptop, óriási a kínálat. Ma általában 9–12 éves kor között kapja meg egy gyerek az első okostelefonját, persze nem kizárt, hogy valakinek már óvodáskorában is van saját okoseszköze, míg a legtudatosabb szülők összefognak és megbeszélik az osztályon belül, hogy mondjuk 5. osztály végéig senki ne kapjon készüléket. 

„A képernyőidő általi elárasztottság az elmúlt évtizedekben bekúszott az életünkbe. A magyar felmérések szerint akár napi 5–6 órát is néz mesét egy óvodáskorú gyermek, vagy még ennél is többet tölt a számítógép előtt a kiskamasz korosztály. Vannak háztartások, ahol folyamatosan megy a háttérben a tévé, és van olyan gyerek, aki a tévé előtt alszik el” – fogalmaz a fenti adatok kapcsán Deliága Éva gyermekpszichológus. 

„Két fontos szempontra szeretném felhívni a figyelmet: a minőségre és a mennyiségre. A WHO ajánlása is megfogalmazza, hogy kétéves kor alatt egyáltalán semmilyen tartalmat nem ajánlott fogyasztani képernyőn keresztül. Kétéves kor felett maximum 25 percnyit egyszerre, később ez a mennyiség emelkedhet.”

Mi az, amit egy fejlődésben lévő gyermeki agy, egy nagyon kiszolgáltatott, sérülékeny, befolyásolható idegrendszer be tud fogadni? Ebben egyéni különbségek lehetnek. Előfordulhat, hogy valakinek korosztályi ajánlás szempontjából megfelelő lenne egy mese, de ő mégis fél tőle, megijed, felkavarja. A szakember hangsúlyozza, a szülő látja, hogy melyik tartalomból, mennyit bír a gyerek. Az óvatosság mindenképpen indokolt.

Minden családban jelen van a képernyő

A családok szinte száz százalékában jelen van a képernyőidő, de vannak nemzetközi és hazai ajánlások is, amik támpontot jelenthetnek a szülőknek. 

Létezik egészséges képernyőhasználat? 

2 éves kor alatt:
egyáltalán nem ajánlott (WHO ajánlása)
2–5 éves kor között:
legfeljebb napi 1 óra (WHO ajánlása)
6 éves kor fölött
legfeljebb napi 2 óra (amerikai egészségügyi ajánlás)

A hazai Képernyőidő-csökkentő Charta ajánlása alapján a 3 évesnél fiatalabb gyermekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve távollévő családtagokkal való kapcsolattartás céljából. A gyerekek kikapcsolódást szolgáló napi átlagos képernyőideje ne haladja meg óvodáskorban a 30 percet, alsó tagozatos korban a 60 percet, felső tagozatos korban és később a 90 percet.

Nem erre lettünk tervezve

„Nagyon gyorsan fejlődik a körülöttünk lévő világ, de ez nem azt jelenti, hogy minket erre terveztek, az agyunk, az idegrendszerünk erre a sok behatásra nincs felkészülve. Az emberi szervezet arra van felkészülve, hogy a saját mozgásával vált ki a környezetben valamiféle változást. Például: minél gyorsabban megyek, úgy észlelem, hogy annál gyorsabban mozog a táj. Képernyőnézés közben egy gyerek leül, alapvetően passzív és villódzó, vibráló képek árasztják el az agyát. 

Nála még nincs beépített szűrő, nincs védekező mechanizmus, amely azt mondja, hogy ezek csak színészek, vagy ez csak ketchup, nem vér. Nincs éles határ aközött, mi valós és mi nem. 

A vizuális ingereket teljesen máshogy dolgozza fel, mint ha egy könyvből olvasnánk egy történetet, és ő elképzelné a szereplőket. Érdemes belegondolni, hogy mit nem csinálnak a gyerekek addig, amíg képernyőznek. Nem a családjukkal töltik az időt, nem rajzolnak, nem zenélnek, nem sportolnak” – részletezi Deliága Éva. 

Hangsúlyozza, a tévé, a képernyő a szem rágógumija, ami az agyhullámok szintjén is mérhető: elalvásközeli módosult tudatállapotba kerül a gyerek, és teljesen védtelen az őt elárasztó vizuális ingerekkel és érzelmi tartalommal szemben. 

Mint mondja, gyakran megfigyelhető, hogy amikor egy kisgyerek képernyőt néz, nem tud megülni a fenekén, ugrál, térdel, fejen áll, hiszen arra van huzalozva a testünk, hogy mozogjunk, amikor ingereket fogadunk be. A passzivitás, hogy csak ülünk, miközben nézzük a képernyőt, azt okozza, hogy a feszültség bennünk reked: ez szorongásban vagy agresszivitásban jelenik meg a gyerekeknél. 

„Ha meg van beszélve, hogy nézheti, de majd abba kell hagyni, akkor is a legtöbb esetben arról számolnak be a szülők, hogy dühkitöréssel reagál a gyerek. Hazajön az óvodából, az iskolából és vergődik, semmit nem tud csinálni, a képernyő adta ingerekhez képest minden más unalmas. Csak azt várja, hogy mikor nézheti a képernyőt. Semmi mással nem tudja magát lekötni. Ez lesz a normális ingerszint” – vélekedik a gyermekpszichológus.

Tíz és fél hét nyári szünet, de kevés szabadság a szülőknek

Mi történik ezekben a hetekben, hónapokban, amikor nem kell hazajönni az óvodából, iskolából, hiszen nyári vakáció van? 

„Van tíz és fél hét nyári szünet, a szülőnek pedig húsz körüli szabadnapja az évben, amit be kell osztania. Nehezen megoldható ez az időtartam. El tudom képzelni, hogy egy iskolás gyerek, ha hazaér délután a napközis táborból, és ugye nincs tanulnivalója, felügyelet nélkül beül a képernyő elé, hiszen a szüleinek még dolgozniuk kell, akár home office-ban, akár a munkahelyükön. Ez a legtöbb háztartásban megtörténik a nyáron” – vélekedik Deliága Éva, aki hangsúlyozza, nehéz a szülők helyzete. 

„Erős csapdahelyzet, hogy a képernyő nagyon jó bébiszitternek bizonyul. Azok a gyerekek, akiket nehéz lekötni, szinte rátapadnak a képernyőre” – mondja. 

A szakember szerint a nyári szünetben érdemes markánsabb kereteket kijelölni, amiknél a cikk elején már említett mennyiség és minőség a lényeges. Egy gyerek életkorának megfelelő sorozat nézése napi 12 órában nem válik a gyerek hasznára. De az sem jó, ha egy horrorfilmből akár csak 20 percet is lát, hiszen nem az ő korosztályának való. 

Tanácsok vakáció alatt és azon túl – mit igen, és mit ne?

Étkezés közben, a családi asztalnál ne menjen a telefon.
Legyen külön ébresztőóra. Ne a telefon ébressze a gyereket, mert akkor a legelső dolog, amire ránéz, az a telefon, és rögtön elkezdi pörgetni. Telefonozással kezdődik a nap, és ez nem szerencsés. 
Lefekvés előtt egy órával már ne legyen kék fény. Se tévé, se tablet, se telefon, se monitor.
Sétálás közben ne legyen a gyerek kezében a telefon. 
A telefon és a töltő éjjeli helye ne a gyerekszobában legyen. 

„Sajnos előfordul, hogy a gyerek úgy tesz, mintha lefeküdt volna aludni, de éjfélkor folytatja a számítógépen a játékot. Találkoztam olyan esettel, amikor ez csak hetek múlva derült ki. Csak azt lehetett látni, hogy borzasztó nehéz reggel kelteni, nagyon ingerlékeny, kezelhetetlen, de egy jó darabig nem jöttek rá a szülők, hogy fél éjszaka számítógépezik, vagy az okostelefonon játszik” – idézi fel a gyermekterapeuta. 

Összességében az a lényeg, hogy legyenek alapvető szabályok, és legyenek szűrőrendszerek, ne találkozhasson a gyerek olyan tartalommal, ami nem a korának és érettségi szintjének való. 

Nyáron csak online tudnak „találkozni” a kamaszok?

Lényeges arról is beszélni, hogy sok gyerek nem tud találkozni a barátaival nyáron, ezért marad számukra az online felület. „Itt van a nyári szünet, a gyerek játszani akar, akkor tud játszani, ha megengedik a szülők, hogy számítógépezzen, telefonozzon, mert akkor tud a barátaival beszélgetni. Az se jó, ha csak a tiltással él egy szülő” – vet fel egy dilemmát a szakember. 

A teljes tiltás, például a telefon elvétele nem vezet eredményre. „Mondanak olyat tinédzserek a szüleiknek, hogy »ez az én telefonom, milyen jogon oldod fel a kódot«. Ennél a korosztálynál nehezebb bármilyen szabályozást bevezetni.” 

„Korábbról meg kell, hogy legyen a szabályozás gyökere, mert ha most kezdik el a szülők, akkor csak ellenállást vált ki.”

Struktúra és arányosság – a gyermekpszichológus szerint ez a két kulcsszó. Legyen egyfajta napirend nyáron is, programokkal, kötelezettségekkel és felelősségekkel.  Mert ha nincs, nagyon el tudnak úszni a dolgok, a kamaszok erre hajlamosak.

„Az természetes, hogy az esti lefekvés ideje eltolódik, de az már nem szerencsés, ha teljesen megfordul egy kamasz napirendje. Például semmilyen családi programon nem tud részt venni, mert ő délután 4-ig alszik, hiszen fenn volt egész éjjel. Ehelyett ő is vegyen részt a családi életben, a házimunkában. Ha elmegy a családdal nyaralni, jöjjön ki a szobájából, vegyen részt a programokon” – magyarázza a szakember. 

Ne a telefon, hanem az élmények kössenek össze

A telefon félretevése a nyaralás során a szülők számára is hasznos, hiszen munkaidőben, munkaidőn kívül is sokszor megvan az állandó válaszkényszer. 
A készenléti stressz állapotából ki lehet szállni.

„Mióta az okostelefon képernyőjét nézzük, kevesebb lett a szemkontaktus. A nyár arra is jó, hogy legyenek olyan beszélgetések, amikor senkinek nincs elöl az okostelefonja, és ténylegesen egymásra nézünk. Nem szóródik úgy a figyelem. Legyünk jelen a beszélgetőpartnerrel” – javasolja a szakember. 

Mennyire vagyunk jóban egymással? – ez is felmerül egy nyaraláson. Mert sokszor a szülő nem is lát bele abba, hogy a gyerek másfél hónapja az e-bike-okról vagy éppen az aszteroidákról néz videókat, hiszen az online látott tartalmakat a gyerekek nem osztják meg senkivel. 

„»A mellettem álló édesanyám, nem tud arról, hogy hónapok óta miről szól az életem.«” Ez egy offline világban kevésbé történik meg, mert tudja a szülő, hogy a gyereke elment biciklizni a barátjával” – szemlélteti Deliága Éva. 

„Csicseregnek a madarak, süt a nap, kellemesen lengedezik a szél – tudjuk észrevenni az apró dolgokat, örömöket. A nyár lehetőség arra, hogy csináljunk együtt valamit a közös étkezéseken túl. Az élmények összekötnek” – teszi hozzá.

Mit hozhat a közösségi média betiltása? 

A szakember szerint az, hogy évközben az iskolákban korlátozták az okostelefon-használatot, nem befolyásolja a gyerekek nyári képernyőhasználatát, hiszen szerinte a gyakorlatban a szabályozás kevéssé működött. „Vannak gimnazista klienseim, akik azt mondják, mindenki egy másik telefont ad le, az igazit magánál tartja” – meséli.

Ausztráliát követnék az európai országok

Eközben Ausztráliában 2025 végétől a 16 év alattiak számára tiltott a legtöbb nagy közösségi platform használata. Ez több európai ország számára mintaként szolgál, és dolgoznak hasonló szabályozáson. Korábban Görögország döntött a tiltás mellett, a közelmúltban pedig az Egyesült Királyság jelentette be, hogy 2027-től meglépi ezt.  A briteknél többek közt a Snapchat, a TikTok, a YouTube, az Instagram, a Facebook, az X és a Reddit lesznek az érintett felületek. 

„Jó az irány, de mivel vadonatúj a szabályozás, még nem nagyon látjuk a hosszabb távú hatásokat. A kritikusok szerint ezzel majd az internet más bugyraiban kötnek ki a gyerekek, ami talán még nagyobb veszélyt jelenthet rájuk. A technikai eszközök terén a gyerekek jóval a szüleik előtt járnak, így hiába rak szűrőt a kamasz telefonjára a szülő, az pár perc alatt képes levenni, valahogy kijátszani a korlátot. Az, hogy erre törvény van, útmutatást ad, megkönnyíti a szülő dolgát, mert ha más 16 év alattinak sem szabad, akkor nem arról van szó, hogy egyedül ő rántja ki az online kortárs közösségből a gyerekét. Ez generációs szinten hozhat változást” – zárja a gyermekpszichológus. 

Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!

A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!

Támogatlak titeket>>

Legkedveltebbek