Mirandák a TikTok világában Az ördög húsz évvel később is Pradát visel

Egyáltalán mit nevezünk divatnak? Az egzakt meghatározás szerint: egy adott kor és kultúra által elfogadott irányzatot, amely meghatározza a társadalmi szokásokat, az ízlést és az öltözködést. Ugyanakkor ez utóbbi sokkal több mint „jóváhagyott” ruhadarabok összessége. Hiszen azzal, hogy mit veszünk fel – akár egy átlagos munkanap, vagy amikor színházba megyünk –, kifejezzük a személyiségünket, hovatartozásunkat, értékrendünket. 

A divat sokáig úgymond felülről lefelé építkezett. A felsőbb rétegek viseltek valami újat, az alsóbb rétegek átvették, mire az elit kitalált valami mást. Európa országai évszázadokon át nemcsak gazdasági és politikai szempontból versenyeztek, hanem abban is, milyen képet mutatnak magukról. A divat történetét nem lehet elválasztani a nemzetek történetétől. A könnyebbség kedvéért azonban elég csak a XX. századra és néhány országra pillantanunk. 

Divattörténelem dióhéjban 

Mi mással is kezdhetnénk a sort, mint Franciaországgal? A párizsi elegancia gyökerei XIV. Lajos udvaráig nyúlnak vissza. Az uralkodó és pénzügyminisztere ismerték fel a divat gazdasági erejét, amelyből később a mai napig meghatározó haute couture (szó szerint: magas színvonalú szabászat) hagyománya is kinőtt. Az olasz divat bölcsője a reneszánsz, igaz, a francia divatházak sokáig hatottak rá. Ugyanakkor a tervezők a II. világháború után saját karaktert adtak neki: a „la dolce vita” könnyed stílusát. Milánó nem Párizs ellenében, hanem mellette vált nemzetközi divatfővárossá.  

Az angol öltözködést az ipari forradalom és az azt követő társadalmi változások formálták. A múlt században a hagyomány és az ellenkultúrák lázadása egyszerre alakította az angol divatot. London a klasszikus stílus mellett például a hippik, a punkok öltözködési kultúrájának is központja lett. Németországban a funkcionalitás és a modernizmus a Bauhaus örökségében fonódott össze. A nyugatnémet gazdasági csoda később a középosztály számára is elérhetővé tette az eleganciát, miközben a neves német sportmárkák és a berlini szubkultúra az utcai öltözködésre hatottak.  

Magyarország külön utat járt be. A szocializmus nem kedvelte a divatot. De az érdeklődést nem lehetett tervutasításokkal kioltani.

 A farmer, a nejlonharisnya vagy éppen a német Burda magazin szabásmintái a nyugati világhoz tartozás érzetét keltették. A magyarok pedig leleményes módon játszották ki a hiánygazdálkodást.  

Az Egyesült Államok elsősorban nem luxust, hanem életstílust exportált. Hollywood, majd a popkultúra millióknak mutatta meg, hogyan néz ki a siker, a szabadság és az önmegvalósítás. Nem véletlen, hogy Az ördög Pradát visel 2. egyik kulcsjelenetében is Madonna Vogue című slágere szólal meg. Az amerikai divat azonban nem csupán a mainstream popkultúrából merített inspirációt. Jelentős mértékben alakították az afroamerikai hatások is. Eközben Ázsia szintén új nézőponttal gazdagította a divatipart. A japán tervezők a nyolcvanas években szinte sokkolták a nyugati kifutókat. Rei Kawakubo és Yohji Yamamoto fekete, aszimmetrikus ruhái alapjaiban kérdőjeleztek meg mindent, amit Európa és az USA addig a szépségről gondolt. 

Mi a helyzet ma? 

Digitális korunkban elsősorban már nem néhány nagyváros, divatház, mérvadó magazin vagy neves tervező alakítja a közízlést. A szerkesztőségek összezsugorodtak, megszűntek vagy átköltöztek a közösségi média felületeire. A modellek harminc éve ismert világsztárok voltak, most a nevüket sem tudjuk igazán. 

Ma egyre inkább az algoritmus dönti el, mi lesz a trend. Ugyanakkor sajnos nem a legértékesebbet, legfontosabbat emeli ki, hanem azt, amelyik majd a legtöbb kattintást hozza.

Napjainkban egy tizenkilenc éves influenszer nagyobb elérést generál a telefonjáról, mint hajdan bármelyik nagy példányszámú havilap. 

Egykor a divatházak és magazinok szezonokban gondolkodtak, ma a közösségi média világában gyakran néhány hét alatt születnek és tűnnek el új irányzatok. Mire a hagyományos divatsajtó elemezni kezdene egy jelenséget, a TikTok-közönség már tovább is lépett. A múlt század nagy részében az emberek azért öltöztek bizonyos módon, hogy megmutassák, kik ők. Ma egyre többen azért, hogy tartalmat készítsenek róla. A ruha is digitális termék lett. 

Természetesen a változásnak megvannak a jó oldalai is. 

Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2026. július–augusztusi, összevont számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.  

A magazinra előfizethet itt.