Segítség beteg gyerekeknek és családjaiknak

Hogyan működik és miért fontos a művészetterápia? 

A művészetterápia többnyire csoportos formában zajlik, ahol a gyerekek nem szavakkal, hanem alkotáson keresztül fejezik ki az érzéseiket. Ez azért fontos, mert a legkisebbek sokszor nehezebben fogalmazzák meg, mi zajlik bennük. Egy rajz, egy gyurmából formált család vagy egy épített kuckó gyakran többet elmond a szavaknál. Maga az alkotás már önmagában is feszültségoldó. 

A terapeuta pedig visszajelez arra, ami létrejön. Hitelesíti a gyermek élményét, ő pedig megtapasztalja, hogy képes létrehozni valamit. A sikerélménynek is gyógyító ereje van.

Egy gyermek számára a betegség mindig szorongással jár. Nem érti pontosan, mi történik vele, hogyan zajlik a betegsége, mi lesz a kimenetele. A szülő pedig – bármennyire szeretné – nem tud mindig mellette lenni, ráadásul ő maga is aggódik. A művészet segít formát adni annak, amit nehéz kimondani. A gyermek például lerajzolhatja a betegséget szörnyként, ezzel kívülre helyezi a belső félelmét – így képes lesz róla beszélni.

Ilyenkor a szülő is jelen van?

Többnyire nincs, bár vannak kivételek – például egy csoport lezárásánál vagy ha a folyamat családterápiába ágyazódik. Ezek az alkalmak egyfajta lezárást is jelentenek. Ugyanakkor nagyon fontos a kortársak jelenléte, mert így megélheti, hogy mások is éreznek úgy, mint ő – nincs egyedül. Ez szintén gyógyító tapasztalat.

Hogyan kapcsolódik a gyógyításhoz az élményterápia?

A betegség szinte mindig tehetetlenségérzést is okoz, az élményterápia ezt oldja fel. A gyerek – akár diabéteszes, akár szív- vagy vesebeteg – megtapasztalja, hogy képes egy bátor tettre. Át tud haladni egy kötélpályán, képes átugrani egy akadályt, le tud futni egy távot, megéli, hogy erős, ügyes, kompetens. Emellé jön a természet gyógyító ereje. A lovas vagy kutyás terápia leginkább a kapcsolódásról szól. Sok kis beteg magányos, elszigetelődik, előfordul, hogy csúfolják vagy kiközösítik. Egy állat viszont feltétel nélkül elfogadja őket. Bizalom és kötődés alakul ki köztük, ez is oldja a szorongásukat.

A Kozma Imre Gyermekgyógyító Plusz Program szakemberei a családterápia módszereivel gyógyítanak. Miért van erre szükség?

Egy gyermek viselkedését, fejlődését sohasem lehet a családjától függetlenül megérteni. A betegség pedig az egész családi rendszerre is hat, ezért a legközelebbi hozzátartozókat nem lehet kihagyni a kezelésből. Sőt, a medikális családterápiában időnként a kezelők is részt vesznek, hiszen ők is hatnak a családra és a család is rájuk. Fontos, hogy a szakember azt is értse, mi történik otthon – ez támpontot jelent a számára. Itt az áll a középpontban, miként hatnak egymásra az érintettek. Például, mit tesz anya, amikor a beteg gyerek rosszabbul van, az anya reakciójára mit lép apa, és arra megint mit anya. S erre az egészre hogyan reagál a gyerek. 

A családterápia azt könnyíti meg, hogy a kölcsönhatások úgy alakuljanak, ami a legjobb az adott családnak. 

Nincs két egyforma család, sokféle dinamika létezik, az érintettek többnyire érzik is, mire van szükségük, csak elakadtak – hozott minták, külső stresszhelyzetek, veszteségek, kimerültség vagy adott esetben a betegség miatt. A család definíciója is elég tág, létezik egyszülős vagy mozaikcsalád is, és olyan, ahol az érintett már nagykorú, hiszen ez a helyzet is számos nehézséggel, aggodalommal és feszültséggel járhat.

Hogyan zajlik a terápia?

Sokszor ugyanazokkal az eszközökkel, mint a művészetterápia. Például azt kérjük a jelenlévőktől, hogy rajzoljanak „elvarázsolt családot”. Ilyenkor kiderül, hogy apuka a „nagy elefánt”, anyuka a „kis madár”, a gyerek a „kutya”. A tagok rálátnak egymás szimbólumaira, arra, hogy ki milyennek éli meg a másikat. Vagy azt kérjük, rakják ki gombokból, ki kihez van közel, kitől van távol. Ilyenkor rádöbbennek, hogy ugyanazokról a helyzetekről, személyekről eltérően gondolkoznak, éreznek. Ezt gyakran nehéz feldolgozniuk. A családterápiának az is feladata, hogy az érintettek ezt a felismerést ne tragédiaként éljék meg, és megértsék, nem kell egyformán érezniük ahhoz, hogy támogatni tudják egymást. A beteg gyereket nevelő szülőknek sokszor párterápia is javasolt.

A praxisából mondana példát arra, ahol segített a medikális családterápia?

Gyakran találkozom azzal, hogy az egyik szülő elfogadja a gyermekük betegségét, a másik nem. Ez komoly feszültséget okoz köztük. A terápia során viszont eljutnak oda, hogy képesek lesznek közösen a gyermek mellé állni. Arra is többször látok példát, amikor a testi tünetek pszichés eredetűek, és a szülők közti bizonytalan kapcsolódást tükrözik vissza. 

Itt a terápia célja az, hogy a gyermek akkor is biztonságban érezze magát, ha a szülei már nincsenek együtt. 

Diabéteszes gyerekeknél gyakran előfordul, hogy túlszabályozzák őket. Ez viszont ellenállást vált ki belőlük. Ilyenkor meg kell találni az arany középutat: mi az, amit még kontrollálni kell, és mi az, amit rá lehet bízni az orvostudományra, az életre vagy a Jóistenre. Végső soron minden terápiának az a célja, hogy a gyermek és a család megtapasztalja – nincsenek egyedül. 

Kozma Imre Gyermekgyógyító Plusz Program

A Kozma Imre Gyermekgyógyító Plusz Programon keresztül a MOL – Új Európa Alapítvány olyan programokhoz járul hozzá, ahol fekvőbeteg- vagy járóbeteg-szakellátást végző intézmények keretein belül kezelésben, gondozásban részesített, betegségben szenvedő, betegségből lábadozó vagy azzal tartósan együtt élő, tizennyolc év alatti gyermekek, illetve a velük egy háztartásban élő közeli hozzátartozóik, családtagjaik családterápiája történik. A támogatásnak köszönhetően húsz intézményben térítésmentesen érhetők el ezek a hiánypótló szolgáltatások az érintett családok számára.

A cikk a MOL – Új Európa Alapítvány szakmai támogatásával készült.