Tíz film, amikben a szabadság és a szerelem a főszereplő
A szabadság és a szerelem talán a két legősibb emberi vágy, amelyek hol egymást erősítik, hol viaskodnak, de mindenképp életünk legfontosabb döntéseit mozgatják. Nem véletlen, hogy a filmművészet is újra meg újra visszatér ehhez a kettősséghez – legyen szó történelmi eposzról, hétköznapi románcról vagy animációs meséről. Olyan filmeket gyűjtöttünk össze, melyekben a „szabadság, szerelem” téma olyan kérdésekhez vezet el, mint: hogyan találjuk meg önmagunkat másokban, miként maradhatunk hűek a vágyainkhoz a világ zajában.
A rettenthetetlen (1995)
Mel Gibson öt Oscar-díjas klasszikusa, amely a 13. század végi Skóciába repít, William Wallace nagyívű történetén keresztül mutatja be, hogy a szabadság és a szerelem kéz a kézben járnak. Wallace-t felesége elvesztése emeli a skót nemzeti függetlenségért küzdő hőssé, a szerelem válik szabadságvágya mozgatórugójává. „Elvehetik az életünket, de a szabadságunkat soha!” – hangzik el a filmben, így lesz a szabadság a szerelemmel együtt a halált is túlélő eszmény.
Gibson eredetileg „csak” rendezni tervezte a 178 perces alkotást, ám a stúdió nyomására beállt aztán főszereplőnek is, és utólag a filmet élete egyik legszemélyesebb munkájának nevezte, mondván, „minden hős történetét egy nagy szerelem elvesztése indítja be”.
Érdekesség, hogy mivel az angol filmszakma attól tartott, a produkció erősíteni fogja a skót nacionalizmust, a skótok pedig a történelmi hűséget kérték számon az alkotókon, a filmben feltűnő statiszták többsége végül az ír hadseregből került ki – kivéve például azokat az igazi Wallace-leszármazottakat, akiket a rendező személyesen keresett fel és vett alkalmazásba.
A szív hídjai (1995)
Clint Eastwood drámája egész másképp mesél a szabadság és a szerelem kettőséről: nem forradalom vagy csaták hevében, hanem a csendes hétköznapokban megbúvó titkokként ábrázolja őket. Francesca (Meryl Streep) és Robert (Eastwood) románca azt üzeni, hogy a szerelem villanásaiban rejlik a legnagyobb szabadság – akkor is, ha a fellángolást nem követi életre szóló döntés. „Az efféle bizonyosság csak egyszer adatik meg egy életben” – vallja a férfi kivételes szerelmükről, jelezve, hogy a szabadság effajta pillanata milyen ritka ajándék.
Meryl Streep improvizált mozdulata, ahogy remegő kézzel fogja meg az autókilincset a film kulcsjelenetében, olyan hitelesnek hatott a forgatáson, hogy a stáb tagjai elsírták magukat.
Nem csoda, hisz a mozzanatban a szerelem és a szabadság közti őrlődés, a nő életválasztása kézzel tapintható drámává vált. A szív hídjai szerint egy mindössze párnapos viszony is tarthat örökké, ha az általa adott önmegvalósítás életünk végéig elkísér.
Amélie csodálatos élete (2001)
Jean-Pierre Jeunet filmje olyan, mint egy színes álom. A párizsi bohém kávézók és a groteszk, mégis szerethető figurák világában egy különc fiatal pincérlány életét követjük, aki úgy dönt: szabadságát abban leli meg, hogy mások életét titokban jobbá teszi. Amélie (Audrey Tautou) nem lázad hangosan, nincsenek nagy forradalmai, csupán szabadon szökik a hétköznapokból. Elveszett gyerekkori kincsesdobozt juttat vissza a tulajdonosának, vak embert vezet keresztül Párizson, kis csínyekkel leckézteti meg a gonosz zöldségest.
Abban találja meg önmagát, hogy a világot a saját szabályai szerint alakítja.
A szerelem sokáig inkább vágy, mint valóság számára – amikor azonban megismeri Ninót, ráébred: a szabadság egyúttal a kapcsolódás bátorsága is. Amikor meg meri nyitni a szívét, az élet, amit addig a háttérből figyelt, valóban az övé lesz. „Az élet sosem olyan, amilyennek elképzeled. De ha van bátorságod a szíved után menni, csodákkal ajándékoz meg.” – Amélie szavai mintha a szabadság és a szerelem ars poeticáját fogalmaznák meg.
Szabadság, Szerelem (2006)
Goda Krisztina filmje az 1956-os forradalom egy különleges szeletét mutatja be: a magyar vízilabda-válogatott történetén keresztül az ország szabadságvágyát és a személyes szerelmet állítja párhuzamba. Az alkotás érzékelteti, hogy a szabadságért vívott küzdelem és a szerelem egymást erősítik, hiszen életünk nagy céljait általában az érzelmek táplálják.
A forradalom, a rendszer elleni lázadás és a melbourne-i vérfürdőként is emlegetett magyar-szovjet olimpiai vízilabdameccs szimbolizálja, hogy a magyarok a szabadságukat mindennél fontosabbnak tartották.
A sportolók személyes szerelmi történetei pedig a hétköznapok szintjén is emberivé teszik a nagy történelmi drámát. Petőfi „Szabadság, szerelem!” gondolata üzenetként lebeg a film fölött, az ’56-os fiatalok generációjának is címezve. A film vízilabda-jeleneteit az olimpiai bajnok Kiss Gergely segített koreografálni, a vízi küzdelmek így még realisztikusabbak.
Őrült szív (2009)
Egy lecsúszott country-sztár, Bad Blake (Jeff Bridges) realisztikus története ez, aki egy fiatal újságírónő, Jean (Maggie Gyllenhaal) szerelmében talál új esélyre. A szabadság és a szerelem szorosan összefonódik, noha Blake szabadsága kezdetben kényszerű bolyongás a kis klubok és motelek világában, míg a szerelem lehetőséget nem kínál számára, hogy megszabaduljon a démonaitól. A turnébusz és a whisky csupán a szabadság látszatát biztosítják neki, valójában börtönt építenek köré.
Az igazi szabadság csak akkor villan fel, amikor végre felelősséget vállal a múltjáért.
„Leütöttek, kiütöttem magam, az út szélén hagytak… de én tovább énekelek” – szól az egyik dala, amely egyszerre vallomás és szabadsághimnusz. A filmben valóban Bridges énekelt, aki a forgatás előtt hónapokig country-zenészekkel élt, hogy teljes odaadással hozza a karaktert.
Az Őrült szív frissebb, ismertebb, emblematikusabb „párja” a Csillag születik (2018), az önpusztító country-sztár (Bradley Cooper) és a fiatal énekesnő (Lady Gaga) találkozása. A szakadék felé tartó férfi számára a szabadság már egyre inkább illúzió, a nő azonban így is tőle kapja a sajátját, hiszen vele találja meg az önálló hangját. A szerelem pedig élet-halál kérdés: vajon önmagában megmenthet valakit, vagy egy ponton túl végzetes teherré válik?
Fel! (2009)
A Pixar egyik legsikeresebb alkotása a mese nyelvén, de felnőtteknek szóló mélységgel beszél a szabadság és a szerelem mindennek értelmet adó erejéről. Carl és Ellie története – amit a film nyitójelenete néhány percben elmesél – az animációtörténet legmeghatóbb montázsa lett. Ezután átszellemülten követjük, amint Ellie elvesztése után Carl a házukat léggömbökkel felemelve elindul Dél-Amerikába, hogy teljesítse a közös álmukat. Cselekedete a szó legszebb értelmében vett felszabadulás, az élethez való újrakapcsolódás jelképe. A film szívét ugyanakkor Ellie emléke és az azt körbelengő szeretet adja, amely túléli a halált is.
A szabadság itt nem menekülés, hanem a szeretet örökségének kibontása.
„A kaland odakint vár!” – Ellie mottója végigkíséri Carl útját, a Fel! pedig ékes bizonyítéka annak, hogy az animáció mint műfaj képes a legmélyebb emberi érzések megragadására is.
Ízek, imák, szerelmek (2010)
Elizabeth Gilbert bestsellerének adaptációjában Julia Roberts egy válás után keresi önmagát. A szabadság, szerelem gondolat vezérfonalként húzódik végig a történeten: a szabadság az önállóságban, a szerelem a világ és önmaga újrafelfedezésében mutatkozik meg. A főhős, Liz Olaszországban az ételekben, Indiában a spiritualitásban, Balin az egyensúlyban találja meg az identitását – levetve a társadalmi elvárásokat, újraírva a saját élete szabályait.
A film végére megtanulja, hogy a szerelem nem függőség, hanem tudatos választás, nem a régi minták ismétlése, hanem egy merőben új kapcsolat lehetősége.
„Az összeomlás ajándék. Az összeomlás az átalakulás útja” – e mondatban benne rejlik, hogy a szabadsághoz és a szerelemhez az ösvény sokszor veszteségeken át vezet. Julia Roberts így summázta a római forgatást: „életemben nem híztam ennyit, de sosem voltam boldogabb”.
Éjféli gyors Lisszabonba (2013)
A Pascal Mercier regényéből készült különös atmoszférájú filmben egy svájci tanár (Jeremy Irons) élete rendezett, biztonságos, de lélektelen. Amikor egy véletlen találkozás során kezébe kerül egy portugál író könyve, az akkora hatást gyakorol rá, hogy vonatra száll, és Lisszabonba utazva felrúgja az addigi életét. A vonat a szabadság szimbóluma lesz, a döntésé, hogy a megszokott kerékvágásból kilépve merjünk más úton járni: a férfi életében először a vágyai szerint cselekszik. Az író, akinek a nyomába ered, életét kockáztatta a portugál diktatúra idején, szerelme és baráti kötelékei vezették őt hősi döntéseiben.
A film üzenete: szerelem nélkül a szabadság üres, szabadság nélkül a szerelem megfullad.
A német-svájci-portugál koprodukció bemutatja, hogy e két eszmény döntés kérdése is, a szabadság fogalmát ráadásul történelmi dimenzióban is megjeleníti. Filozofikus alkotásként arról is mesél, hogy a sorsformáló változások nem mindig hangosan érkeznek az életünkbe.
Mustang (2015)
Az Oscar-díjra jelölt francia-török film gyönyörűen és megrázóan ábrázolja, hogyan fonódik össze a szabadság és a szerelem motívuma – öt árván maradt török lánytestvér sorsában, akiket a nagymamájuk és a közösségük egyre szigorúbb szabályok közé zár a „tisztességük” megóvása érdekében. A börtönszerű házi őrizet a szabadság minden formájától megfosztja őket, szabadságvágyuk közös játékokban, lázadásban, szökési kísérletekben nyilvánul meg.
A szabadság itt a női önrendelkezéshez kapcsolódik – a saját élet, test és szerelem feletti döntés jogaként. Az élethelyzetből kifolyólag a szerelem sem romantikus idillként, inkább tiltott vágyként, falakat áttörő erőként jelenik meg.
Vajon a feszültség mikor és miként feszíti szét végképp a kereteket? A kis költségvetésű, de rangos díjakat nyert alkotás rendezője, Deniz Gamze Ergüven saját gyermekkori élményeiből merített: elmondása szerint kamaszkorában tapasztalta meg, milyen erős társadalmi kontroll nehezedett falujában a lányokra.
Mű szerző nélkül (2018)
A fiatal német festő, Kurt Barnert gyerekkora a náci, majd a keletnémet rezsim árnyékában telt. A szabadság az ő esetében a személyes élet és a művészi kifejezés szabadságát is takarja: mindvégig keresi azt a teret, ahol szabadon alkothat és élhet, így lesz számára a festészet a fő menedék. A filmben a szerelem sem pusztán díszlet vagy mellékszál, hanem erőforrás és kapaszkodó a nehézségek közepette – Kurt szerelme, Elisabeth a háború utáni káoszban megerősíti a férfiban az élet szeretetét.
Kapcsolatuk tükrözi, hogy a szerelem képes helyreállítani azokat a lélekterületeket is, ahol a szabadságunk sérült.
A valódi szabadság pedig nem választható el az emberi kapcsolatoktól, ahogy a szerelem is akkor teljes, ha van mód szabadon választani. A rendező, Florian Henckel von Donnersmarck szerint a közel háromórás mozi „a 20. századi Németország életrajza, egyúttal séta a modern művészetben”. A történet Gerhard Richter német festő életén alapul, akinek művészete több ponton is elvált a személyes életétől – innen ered a film címe is.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Hét film, ami megmutatja: nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy szerethetővé váljunk
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
