Kádár L. Gellért: „Azt szerettem volna, hogy lássanak meg annak, aki vagyok”

Amikor az interjú előtt a neten kutakodtam, eszembe jutott, hogy a médiában való rendszeres jelenlétedhez képest mennyire más napi valóságban telt a gyerekkorod Zabolán. Háziállatok és veteményeskert, erdő, az erdélyi vidék viszonylagos háborítatlansága. Ott a fizikai munka és a természet jeleinek olvasása jelentette a napi kihívást, a megélhetést. Hogy éled meg ezt a különbséget?

Ez a különbség már akkor kezdett az életemben megjelenni, amikor Marosvásárhelyre költöztem a főiskola miatt, mert onnantól a színházhoz kötött a megélhetésem. Nem is maga a város volt szokatlan, hanem a felgyorsult napok. Akkor még mindig közel állt hozzám a falusi élet. Hazajártam pihenni, a kapcsolódás a természettel lelassította számomra az időt, és erre nagy szükségem volt.

A jelenben élésen kívül az is egyértelműbb volt a falusi életben, hogy mi számít értéknek? Hiszen amit elvégeztél, annak láttad az eredményét…

Pontosan, ha fölásod az udvart, akkor tudod, hogy holnap már tudsz vetni. Megtermelni az ételedet egyértelmű siker.

Okozott dilemmát, hogy művészként, majd influenszerként milyen értéket hozol létre?

Elsősorban magamért vállalok felelősséget, hogy amilyen értékeket fontosnak tartok, kifelé is azt közvetítsem. 

Például jó ideje már nem iszom alkoholt. Ha befutna egy whiskyreklám-felkérés, nincs kizárva, hogy a kisördög mocorogni kezdene bennem, de az értékeimnek ez ellene menne. Sokan szidják a közösségi médiát, rossz véleménnyel vannak a mesterséges intelligenciáról, félnek attól, hogy lassan fölvált mindent. Persze, lehet dühösnek lenni ideig-óráig, de el kell fogadni, hogy fejlődik a világ. 

Annak idején, amikor bejött a rádió után a tévé, az emberek vettek televíziót, mert haladtak a korral. Tulajdonképpen a ChatGPT is olyan, mint a rádió vagy a tévé. Tőlünk függ, mire használjuk, ahogy a közösségi médiát is: arra, hogy értéket közvetítsünk, vagy pedig bizniszként fogjuk fel, és pénzt csináljunk belőle. Ha az ember beleveti magát ebbe a világba, előbb-utóbb mindkettőre fogja használni, ahogy a Hunyadi-premier után – bár nem nagyon szeretem ezt a szót használni – én is influenszer lettem. Nem tagadhatom, hogy anyagi forrást is jelent.

Bohócmutatvány, hogy hegedülhess?

Igen. Régebben, amikor még kívülről szemléltem mindezt, azt mondtam, hogy kicsit életidegen: tartalmat gyártasz, hogy etesd az algoritmust, és minél több emberhez eljuss. De működik, és közben arra is lehetőséget teremt, hogy valami értékeset hozz létre, és az már egy másik megélés. 

Többször hallottam tőled interjúkban, hogy gyerekkorodban vágytál a figyelemre, ezért mentél színésznek. Mi az, amit meg akartál mutatni magadból?

Azt szerettem volna, hogy lássanak meg annak, aki vagyok. 

Aki színi pályára lép, annak szinte mindig van dolga a felé forduló figyelemmel, és ott aztán ennek a középpontjába kerül. 

A Hunyadi-sorozattól azt kaptam meg, hogy totális rivaldafényben vagyok, viszont inkább Hunyadi Jánost látják, és nem Gellértet. Egy közönségtalálkozó után azt mondják, hogy „örülök, hogy megismertelek”, ilyenkor mosolygok, hogy köszönöm, hogy eljöttél, de valójában egyáltalán nem ismerjük egymást. Az információkról, amiket a sajtó és a bulvár bedobál a köztudatba, azt sem tudhatod, hogy igazi vagy álhír.

Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb 2025. októberi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.