Játszótér az idősek otthonában? – amerikai és japán mintára már Pilismaróton is áll a játszóvár

„Régóta dolgozom az idősellátás területén. Az idősotthonban végzett munkám során sokszor tapasztalom, hogy mennyire le tudnak rövidülni azok a családi látogatások, melyek során a hozzátartozók gyerekkel érkeznek. A kicsiken látszik, hogy nagyon idegenkednek ezektől a helyzetektől, a beszélgetésekbe nem tudnak belefolyni, nincs, ami lekösse őket. Hamar elveszítik a türelmüket, izegnek-mozognak, és a szüleiket nyaggatják, akik így nem tudnak nyugodtan beszélgetni, minőségi időt tölteni bentlakó hozzátartozóikkal. Inkább hamarabb hazaindulnak az unatkozó gyerekkel, akit folyton csak fegyelmezni kell, merre ne menjen, mihez ne nyúljon – avat be megéléseibe Fekete Hajnalka. 

A pilismaróti Gondviselés Háza Időskorúak Otthona munkatársa azt is elárulja, hogy egy ideje már megfogalmazódott benne az igény arra, hogy nagyon jó lenne megoldást találni a problémára. Valami olyasmit kitalálni, aminek a segítségével jobban ott tudnák tartani azokat a családtagokat, akik kisgyerekekkel érkeznek. – A rajzlap és a színesceruza, amit mi biztosítani tudtunk, nem köti le mindegyik gyereket” – mondja Fekete Hajnalka, hozzátéve, sok éve folyamatosan képezi magát, és próbálja követni a szakterületét érintő újdonságokat.

Így találkozott többek között azokkal a hírekkel, beszámolókkal, amik olyan külföldi idősotthonokat mutattak be, melyek területén óvodákat működtetnek. 

Ezen, úgynevezett kétgenerációs intézmények sajátossága, hogy közös nappali foglalkozásokat is szerveznek a gyerekek és az idősek számára. – Az elsősorban amerikai, és japán példák is hatással voltak arra, hogy fokozatosan megszülessen bennünk a játszótér ötlete” – meséli a szakember. 

Mint fogalmaz, a terv már az elmúlt két évben is napirenden volt, a megvalósításig azonban nem jutottak vele. Idén az intézményvezetőjük, Weisz Csabáné kérésére pályáztak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület javára felajánlott adó 1%-okból befolyt összeg egy részére. Ebből épülhetett meg a mini játszóvár a pilismaróti idősotthon kertjében.

A gyerek játszhat, a felnőttek nyugodtan beszélgethetnek

„Egy intézményen kívül, a saját otthonában, környezetében élő idős embert általában könnyebben látogatja meg a családja, ahol jó eséllyel a fiatalabb generáció is össze tud jönni, és minőségibb közös időt tudnak eltölteni.  Itt nálunk, a pilismaróti otthonban egy középsúlyos-súlyos demens osztály is működik, nekik én szoktam foglalkozásokat tartani. Némelyikük már egyáltalán nem képes arra, hogy kommunikáljon. Azt gondolom, ezzel a játszótérrel feléjük is nyitottunk egy kaput – fogalmaz Fekete Hajnalka, kiemelve, a családi körben töltött idő nagyon pozitív hatással lehet a bentlakó idősek mentális állapotára.

Fotó: Kovács Bence / Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A kertben felállított játszóvárhoz a látogatóba érkező családtagok kisgyerekeit is le lehet hozni, az idős hozzátartozóval így mindenki együtt tud lenni. A szakember nagyon bizakodó abban a tekintetben, hogy a létesítmény olyan plusz ösztönzőerővé is válhat, aminek hatására több látogató érkezik az intézménybe, akik így hosszabban elidőznek majd ott.Ezáltal pedig a gyerekeknek is több lehetőségük lesz kapcsolatot teremteni a nagy-, illetve a dédszüleikkel. 

A kis játszóvár abban is segíthet, hogy a kicsik ne egyfajta kényszerként, kötelező feladatként éljék meg az idős rokonnál tett látogatást, és hogy emiatt szívesebben jöjjenek az otthonba. 

Amíg a gyerek játszik, a felnőttek le tudnak ülni a közeli – szintén pályázati pénzből létesült – padokra, ahol nyugodtabban beszélgethetnek. A mini csúszdás, vár jellegű játékra kívülről foglalkoztató felületeket helyeztek el, csatlakozik hozzá egy kis rámpa is – amin fel lehet menni – a két nagyobb elemet pedig egy rövidke, átbújós alagút köti össze. 

Fekete Hajnalka szerint az eszköz 11–12 éves korig le tudja kötni a gyerekeket, az elemek felhasználásának pedig csak a képzelet szab határt. Kérdésemre, hogy előzetesen megkérdezték-e az ötletről az otthon lakóit, Fekete Hajnalka elmondja, beszélgettek velük erről. Eleinte nem is nagyon értették, miért lenne szükség ilyesmire az intézményben, sokan pedig azt hitték, egy szabadtéri kondipark van tervben, felnőttek számára. Egy ilyesmit azonban a szakember szerint legfeljebb csak egy-két ember használná ki, a bentlakók többsége nincs olyan fizikai állapotban: általában napi 4 óra ápolásra szorulnak. 

Nem csak az időseknek tesz jót

Bár az április 8-ai átadás óta még nem telt el túl hosszú idő, már így is vannak pozitív tapasztalatok a játszóvárral kapcsolatban.  „A napokban beszélgettem egy idős lakónkkal, akinél az eddigiekhez képest jóval hosszasabban időzött el a fia a legutóbbi látogatása alkalmával. 

A bácsi büszkén mesélte, nemcsak a fia, hanem az unokája, sőt a kicsi dédunokája is eljött hozzá, aki nagyon jól érezte magát. 

Együtt sétáltak le a kis játszóvárhoz, ők pedig a padon ülve beszélgettek, miközben a gyermek játszott” – meséli a terápiás szakember, akinek meggyőződése, hogy a játszótérnek nagyon fontos, átkötő szerepe lehet abban, hogy a családi kapcsolatok erősödjenek. 

Fotó: Kovács Bence / Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Arra a felvetésre, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a kezdeményezésükről példát véve más idősotthonokban is elgondolkodnak hasonló létesítményen, Fekete Hajnalka azt feleli, őszintén reméli, hogy így lesz. S egy kicsit tágabb dimenzióban abban is bizakodik, őket látva mások is mernek majd a szokottnál eggyel nagyobbat álmodni. 

Ahogy fogalmaz: „kilépni a megszokott keretekből, az ismert sémákból, amikor azon gondolkodunk, hogyan tehetjük jobbá az időseink életminőségét. Megmutattuk, ez egy megvalósítható ötlet. Nagyon remélem, hogy mások is látnak benne fantáziát, mert ez valóban nagyon jó lehetőség arra, hogy a családok több időt tölthessenek együtt az intézményen belül. Amit látunk a külföldi példákból, nagyon fontos, és sokat számít az időseknek a kisgyerek jelenléte. Ezt saját tapasztalatomból is meg tudom erősíteni. Aktív nagymamaként, a nyári szünetben az ötéves kisunokámat is gyakran magammal viszem a munkahelyemre, az otthonba. Az idősek ezt nagyon élvezik, különösen, hogy végre ott van egy kisgyerek, aki nem tűnik el tíz perc múlva, nagyon várják őt, és ez az unokámnak is nagyon jó lehetőség arra, hogy még nálam is idősebb emberekkel találkozzon. Így, hogy gyakran bejár velem, ő már nem idegenkedik egy idősebb, bottal járó vagy épp kerekesszéket használó idős embertől” – fűzi hozzá.

Ahogyan Fekete Hajnalka rámutat, megváltozott az életünk, a szülők élete. Mindenkinek sok a munkája, rengetegen dolgoznak otthonról, az arányok felborulnak, kevesebb a felnőttek szabadideje. Meggyőződése, hogy egy idősotthont ilyen szempontból is jól ki lehetne használni, hiszen ott mindenki tele van szabadidővel. Össze lehetne állítani olyan programokat, amikkel bevonzzák a fiatalokat az idősotthonokba. 

„Bennünk egyébként már felmerült az a gondolat is, hogy mivel az intézményünk saját konyhával, és rajtam kívül két (Székely Ildikó, Tóth Ákos) terápiás munkatárssal rendelkezik, nyáron meg lehetne próbálni bejárós napközit csinálni gyerekek számára. 

Ahová a szülők reggelente behoznák a kisgyerekeket, akik aztán közös programokon vennének részt az idősekkel. Az ebédeltetésüket is meg lehetne oldani közösen, majd délután a szülők hazavinnék a gyerekeket. 

Ha nem is tudjuk egy az egyben lekövetni az óvoda az idősotthonban projekteket – mert itthon jelen pillanatban ennek nincs meg a feltételrendszere –, az idősek otthona adhatna egy ilyen lehetőséget a családoknak. Ez pedig nemcsak a kisgyereket nevelő, a hosszas nyári tanítási szünetekben gyakran nehéz helyzetben levő szülőknek, hanem az időseinknek is nagyon jó lenne. Hiszen egy kiegyensúlyozott, jó mentális állapodban levő, kevesebb szomatikus jelet, fizikai panaszt mutató idős emberrel mi is sokkal könnyebben tudunk dolgozni” – mondja a terápiás szakember.