„A Hunyadi sorozatban minden zászlónak tökéletesnek kellett lennie”

Hogyan lesz valakiből zászlókészítő – belőled hogyan lett?

Édesapám a ’70-es évektől ballagási tarisznyákat gyártott, és én gyerekként rendre ott segédkeztem mellette. Még nem létezett digitális technológia, mindent kézzel készítettünk, csőtollal pauszpapírokra rajzoltunk címereket, grafikákat. Valószínűleg akkor alakult ki a kézügyességem. Szép fokozatosan kezdtünk el zászlókat is készíteni rendezvényekre, önkormányzatoknak. Ez később, a millenniumi évben indult be igazán, amikor az összes önkormányzat saját címert kapott. Gimnazistaként egyre többet dolgoztam a cégben, mert apukám egy igazi kétfedelű repülőgépet is épített egymaga, ami sok idejét lekötötte. A főiskolát már kimondottan azért hagytam abba, mert olyan sok megrendelésünk volt. Más azért tanul, hogy dolgozhasson, nekem meg annyi munkám lett, hogy nem értem rá tanulni.

Ráadásul a későbbiekben még egy szenvedélyre is időt „kellett” szakítanod: a fotózásra…

Díjakat is nyertem vele, bedolgozom a National Geographic-nak, drónfotózom, drónvideózom. Közben a Magyarország a magasból című filmet is elkészítettük Papp János színművésszel. Kiállításaim is futnak rendszeresen, most éppen a Liszt Ferenc Repülőtéren. 

A fotós látásmódom a repülésből ered, amire szerencsére sok lehetőségem volt, gyakran láttam a világot fentről. 

Apukám vitorlázórepülő-oktató is volt, motoros repülővel is repült, sokszor ültem mellette. Amint megjelentek az első kamerával felszerelt drónok, nekem nagy szerelem lett a madarak szemével bemutatni a tájat. Azokat az eldugott helyeket rögzítem különleges napszakokban, amiket az emberek nem látnak ebben a rohanó világban, hiszen mindenki siet, fut, telefonál, autópályán száguld, senki sem áll meg lazítani.

A zászlóiddal hogyan csöppentél bele a filmek világába?

Amikor nagyobb filmes vállalatok érkeztek Magyarországra, először a Vörös veréb című film kapcsán kerestek meg, hogy tudnék-e orosz és CIA-zászlókat készíteni, amikhez hímezni meg festeni is kell. Mondom, persze, hogy tudnék! De azért a rendező-producer berendelte ugyanezeket Amerikából és Angliából is. Két hét múlva jött az e-mail, hogy a külföldi zászlók mentek a kukába, mert a mieink minőségben toronymagasan verték őket. Na, onnantól több megkeresést is kaptam ettől a filmes vállalattól. És egyszer csak jött a Terminátor: Sötét végzet, aminek a forgatására lehetőségem nyílt személyesen elvinni a zászlókat. 

Találkoztam a rendezővel, a producerekkel, a szereplőkkel, Linda Hamiltonnal, Mackenzie Davis-szel, Gabriel Lunával is. 

A komáromi forgatás börtönjeleneténél lehettem ott, hatalmas élmény volt, de több hasonló látogatás sajnos nem fért bele az időmbe.

Kép

András a Hunyadi-zászlóval − forrás: Kószó András

Ennyire feszes az időbeosztásod?

A forgatások kapcsán mindenképp. A Hunyadi forgatásakor csak egy-két nap jutott egy-egy zászlóra, alighogy elkészültem, sokszor meg se száradt a festék, már vitték is, és jöhetett a következő. Volt, hogy az antikolást már nem is én végeztem, hanem a filmesek. Olyan is, hogy jelenetet cseréltek, és borult a sorrend, vagy napközben változtattak a méreteken, és mindent elölről kellett kezdenem. Így hiába hívtak a koronázási vagy csatajelenetekhez, végül nem jutottam el, mert késő éjjelig dolgoztam.

Mennyire múlt rajtad, hogy mi, hogyan kerül a zászlókra?

Megrendeléskor küldtek egy tervet, amit több történész is átnézett, de volt, amelyiknél jeleztem, hogy nem tökéletes a terv, mert annak a zászlónak nem olyannak kell lennie. Például a vaskapui ostrom zászlóinál jött a dilemma, hogy a Hunyadi-zászlónak nem pont olyan a kékje, nincs sraffozás rajta. Akkor mondták, hogy szabad kezet kapok, csináljam, ahogy én gondolom. Nagy megtiszteltetés, hogy ennyire megbíztak bennem, és a végeredménnyel szerencsére mindig elégedettek voltak.

Honnan vannak ilyen mély történelmi ismereteid?

Sok történelmi zászlót készítettem már korábban is. Például a Bocskai Múzeumnak az eredetiből fennmaradt zászlófoszlányok alapján kellett rekonstruálnom zászlókat. 

De a Szulejmán-zászlót is én készítettem a Szigetvári Zrínyi-várnak kézzel festve, aztán az ágyú pernyéje begyújtotta, így még autentikusabb lett. 

Az Egri Vár Dobó István-zászlaját, illetve sok 1848-as honvédzászlót, huszárzászlót is készítettem, így ragadtak rám a történelmi ismeretek. Meg mindig utána is kutatok az adott témának. Azt is megkapom, milyen felvételeken, jelenetekben fog szerepelni egy-egy zászló, mert egy közelinél, ahol a kamera végigpásztázza, nagyon részletesnek kell lennie, de egy távolinál, egy csatajelenetben lehet valamivel elnagyoltabb. A Hunyadi sorozatban minden zászlónak tökéletesnek kellett lennie.

Milyen anyagokból készülnek a zászlóid?

Mindegyik másból. Egy önkormányzati zászlóhoz kültéri selyem kell, egy díszzászlóhoz szaténselyem, bársony vagy brokát anyag, egy történelmihez pedig azt kell nézni, hogy az adott időszakban milyen anyagok léteztek. Ezek lehettek hernyóselymek, lepedővászon jellegű pamutszövet-anyagok például. A filmeknél arra is figyelni kell, hogy ne legyen fényáteresztő az alapanyag, mert az nem fog jól mutatni a kamerafelvételen. De ezeknél a festékeket is én keverem ki a komponensekből, és nem szabad teljesen hőkezelni, mert ha antikoljuk a zászlót, meg kell tudnia kopni, törni, patinásodni.

Az antikolás a zászlók esetében hogyan történik?

A „leöregítés” egy speciális eljárás, a különböző anyagoknál megvannak ilyenkor a trükkök a rozsdásítástól kezdve a sarazáson át akár addig is, hogy meggyújtjuk a zászlót. Speciális anyagokba kell ilyenkor belemártani, de nem árulhatom el, hogy pontosan mikbe, mert ez szakmai titok.

Kép

Fotók: Kószó András

A Hunyadihoz több mint százötven darab zászlót készítettél. Mindez mennyi idődbe telt?

Ezek több hónapig készültek, időben jól elosztva. 

Ráadásul különböző méretűek voltak: dárdazászlók, lándzsák végére kerülő zászlók, Hunyadi-címerek, vagy amiket a lovasok hordoztak magukkal. Ezek például másfél méteresek voltak, a koronázásnál a templomban használtak pedig háromméteresek.

Említetted, hogy hollywoodi produkciókban is dolgoztál, dolgozol – a Vörös verében és a Terminátoron kívül melyekben?

A milliárd dolláros forráskód egy Netflix-sorozat a Google Maps-ről, aminek sok jelenetét nálunk forgatták, ehhez is készítettem például amerikai zászlót. Friss felkérésem is van új sorozatra, erről még nem beszélhetek, de a már leforgatott filmek közül Ryan Reynolds Mayday című mozijánál, Johnny Depp és Al Pacino Modi: Three Days on the Wing of Madness című filmjénél is kaptam megbízást. Amikor a Terminator forgatására mentem, a gyerekkorom elevenedett meg, hiszen ilyen filmeken nőttem fel, és egyszer csak ott voltam a díszletek között… Az utcáról besétálva egy mexikói börtönben találtam magam, FBI-osokkal, katonákkal – szürreális volt. Texasi, reptéri és határzászlókat készítettem ehhez. Aztán az ember várja a moziban, hogy na, most jön a zászlóm, vagy már éppen ott van!

Van álomprojekted?

Szerencsére Magyarországon egyedi, amit csinálok, nem is fogok digitális technológiára átállni, nálam marad az egyedi, kézműves készítés. Most is szitanyomással készítem a zászlókat, színhűek, tartósak, ezért nem aggódom, hogy nem találnak meg továbbra is szuper projektek. A váraktól a templomokig sok megrendelésem van, külföldről is. Az eddigi legmegtisztelőbb azonban a Hunyadi-felkérés volt, fantasztikus, hogy egy ekkora horderejű magyar filmnél közreműködhettem! A Hunyadi-korszakot mindig nagyon szerettem, magát Hunyadi Jánost is, akárcsak a honfoglalást. Úgy hallani, lehet folytatása, talán Mátyás királyról – állok elébe!