Mit lát a róka a csillagok alatt? – Egy hely, ahol a világmindenség közelebb jön

A Zselici Tájvédelmi Körzet 1976 óta élvez törvényi védelmet. Az itt dolgozó erdészek, természetvédelmi őrök, tudósok hamar megtapasztalták, hogy a terület nemcsak élővilágával emelkedik ki a többi védett tájegység közül: a fényszennyezésmentes régió fölött éjjelente égi mesevilág születik. Ezért 2006 táján Kolláth Zoltán, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem fizikatanszék-vezetőjének irányításával csillagászok, amatőr csillagászok és a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatósága megkezdték a fényszennyezésmérések rögzítését. 

Amikor a munkával végeztek, benyújtották pályázatukat a nem sokkal azelőtt alapított Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetséghez (International Dark-Sky Association, IDA). 

A tájvédelmi körzet 2009-ben a világon az elsők között kapott csillagoségbolt-park minősítést (mára nagyjából kétszáz ilyen védett övezet található a földön, Magyarországon a Zselicen kívül a Hortobágy és a Bükk-fennsík). 

A címet felfoghatjuk akár egyfajta kezdőlökésnek is a fejlődés útján, 2011-ben ugyanis a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt.-nél megfogalmazódott az ötlet: közjóléti feladatok keretén belül létrehoznak – uniós pályázati forrás segítségével – egy látogatóközpontot, amely magában foglal egy csillagvizsgálót, egy planetáriumot, valamint egy természetvédelmi tárlatot, míg a komplexum mellett kilátót emelnek. Így jött lére tíz évvel ezelőtt a Zselici Csillagpark, idézi fel Mosoni László csillagász, a park csillagvizsgáló-vezetője.

Kísérőnk elmondja: a létesítményben nem a kurrens tudományos eredményeket közvetítik, hanem egyfajta műveltséget, szórakoztató, látványos ismeretterjesztő formában. E körbe tartozik, hogy a látogatók megfigyelhessék az égitesteket. Mivel nyitvatartási időben leginkább a Nap vizsgálható, a forgatható kupola csillagvizsgálójában olyan távcső is megtalálható, amellyel naprendszerünk csillaga megtekinthető. „Bár a Nap csupán egy csillag a milliárdnyi közül, mivel csillagászati léptékben nagyon közel van hozzánk, távcsővel látványos képet fest, főleg azokban az években, amikor csillagunk felszíni aktivitása magas” – mondja Mosoni László.  

Megtudjuk, ez éppen most történik: a naptevékenység 11 éves periódust követ, amely ez év tavaszán, nyarán érte, éri el a maximumát. Erről hamar meggyőződünk mi is, miután fellépcsőzünk a csillagvizsgáló-toronyba, ahol három távcső is az érdeklődők rendelkezésére áll. 

Egy létrára mászva tekintünk a keresőkbe, az egyikben egy sötét szűrőn át láthatjuk a Napot, amely fehéren izzik, jól kivehetők a napfoltok – 36-szoros nagyításban. 

Kép

Mosoni László – Fotó: Császár Tamás

A másik távcső vörös szűrő segítségével teszi megfigyelhetővé csillagunkat, a napfoltok mellett protuberanciát is észlelhetünk, ami a napkoronában lebegő, a környező gázoknál hidegebb és sűrűbb felhő. Rendkívül látványos a vörösen izzó Nap, amely ontja magából a forró gázokat. 

Amikor öt perc egy éjszaka

Éjszakai program keretében 40 centiméter tükörátmérőjű távcsővel figyelhetik meg a vendégek a Holdat és a bolygókat: ha földközelben kering, a Marsot, valamint a Jupitert és a Szaturnuszt, utóbbi az éjjeli megfigyelések sztárja. Emellett látványosak a csillaghalmazok, mint például a Fiastyúk, a Herkules-csillagkép gömbhalmaza, vagy a téli égbolton az Orion-köd. A megfigyeléshez alkalmazott távcső háromezerszer több fényt képes összegyűjteni, mint az emberi szem. 

A kupolából célzottan lehet megfigyelni a világűrt, a szabad ég alatt azonban egy kisebb távcsővel könnyedén változtathatók a megfigyelési célpontok, miközben élvezhető a teljes égbolt látványa. Az egyik leglátogatottabb, ingyenes program az augusztusi „csillaghullás” idejére időzített esti programsorozat, amely során éjről éjre több százan foglalják el plédjeiket leterítve a látogatóközpont előtti teret. 

Ugyancsak sokaknak jelent nagy élményt a planetáriumi vetítés, átsétálunk, hogy mi is átéljük a sokakat lenyűgöző érzést. 

Belépünk a planetáriumba, a széksorok viszonylag közel helyezkednek el a nagy vetítőfelülethez, ezért háromdimenziós élményt keltenek a félgömbre vetített képek. Jó tanács: a legjobban a hátsó sor közepéről követhető a vetítés.

Ránk sötétedik, lenyugszik a nap, lassan éjszaka lesz. Várakozunk, hogy csillagos legyen az égbolt. Először a legfényesebb égitestek jelennek meg: nyugaton a Jupiter, a fejünk fölött a Göncöl-szekér (vagy angolszász területeken Merőkanál), a Sarkcsillag, később csillagvárosunk, a Tejút, az egyiptomiaknak istennő, aki tejfolyamként hömpölyög az éjszakai égbolton. Belenagyítunk galaxisokba, a Triangulumba, az Andromédába. 

Felkel a Mars, majd megjelennek a csillagképek, a planetárium vetített képe ahhoz is segítséget nyújt, hogyan kössük össze képzeletben a különböző csillagokat, hogy megjelenjen számunkra egy-egy zodiákus alakzat. Ennek egy látványos módja, amikor nem csupán vonalakkal, hanem rajzokkal is segítenek elképzelni a csillagképeket. Sajnáljuk, hogy gyorsan ránk pirkad.

Persze nemcsak csillagászattal kapcsolatos alkotásokat lehet megtekinteni a planetáriumban, hanem természetfilmeket is. Kolláth Zoltán Zselicről szóló etűdje igen népszerű, a másik igen közkedvelt film Az élet eredete. 

Hogyan csökken a testsúlyunk hirtelen a harmadára?

A vetítőterem előtt egy kiállítás vezeti be az érdeklődőket az űrkutatás világába, fejünk fölött a Hubble űrtávcső makettje lebeg, a vitrinekben különböző meteoritok láthatók, az előadók ezek segítségével ismertetik a bolygók, holdak keletkezését, vagy akár a dinoszauruszok kihalását.

Egy hatalmas térképen Európa éjszakai, űrből fényképezett látképét figyelhetjük meg, amelyen láthatók a leginkább fényszennyező régiók. Talán kevesen tudják, hogy a fényszennyezésnek számos káros hatása van, a jelenség folyamatosan pusztítja a természetet. 

Az éjszaka repülő rovarok fénycsapdába esése láncreakciót indít el: hiányuk miatt ugyanis veszélybe kerülnek a rovarokkal táplálkozó más állatfajok is. Ha a rovarok nem végzik el a beporzást, annak a növényvilág látja kárát. 

A túlzott éjszakai fényhasználat az emberre sincs jó hatással, ugyanis felborítja a belső óránkat, bioritmusunkat.

A folyosón mérlegekre leszünk figyelmesek, amelyek azt mutatják, hogy különböző égitesteken – az eltérő gravitáció miatt – mekkora volna a súlyunk. „A Marson a harmadát, a Holdon a hatodát, míg egy közeli csillag körül keringő szuperföldön a háromszorosát kellene mutatnia a mérlegnek” – árulja el Mosoni László. 

Helyet kapott az egyik teremben természeti kiállítás is, ahol leginkább olyan állatokat mutatnak be, amelyek szürkületben vagy éjjel aktívak – így kapcsolódnak a csillagvizsgáló tematikájához. Megtekinthető vadmacska, aranysakál, róka, valamint gímszarvas, muflon, szalonka, fogoly, dámvad, de még kabóca, továbbá gombák is. 

A látogatóközpontban – ahová érkeztek már érdeklődők Angliából, Brazíliából, Kínából – a megtapasztalható élmények ötlete Kolláth Zoltánon kívül Hegedűs Tibor, a bajai csillagvizsgáló igazgatója, Szegvári Zoltán, a Duna-Dráva Nemzeti Park tájegységvezetőjének nevéhez köthető, míg a természeti kiállítás a megyei múzeum kollektívájának érdeme.

Kép

Fotó: Császár Tamás

Cseles betyárok nem dőlnek dugába

A látogatóközpont 2–3 órás erdei túrákat is szervez, ennek során az erdő flórájának és faunájának bemutatása mellett a túrázók megismerhetik a helyi nevezetességeket. 

Ilyen például a dugás kút, ami a dugáról, vagyis dongáról kapta a nevét. Egykor ugyanis itt készítették elő a fát a dongához, és amelyik rosszabb minőségű volt, azzal a kutat vették körbe, védve az állatoktól. 

Gyaloglás közben szó esik ember és táj történetéről, így azokról az időkről is, amikor az ember beavatkozása nyomán majdnem a teljes erdőt kiirtották az iparban szükséges hamuzsír előállításáért. A közelben található egy mára kihalt település, Márcadó, ami nevét onnan kapta, hogy egykor az ott élők márccal, egyfajta mézes itallal adóztak a királynénak és a pannonhalmi apátságnak. 

A Zselicben valaha betyárok is megbújtak, az egyik külső túrapihenőpont, a Lidi néni háza egy csárda helyén épült. A legenda szerint a hajdani vendéglátóhely a megyehatáron állt, így amikor a baranyai csendőrök léptek a csárdába, a betyárok a somogyi részbe ültek át, ha a somogyi csendőrök érkeztek, akkor a baranyaiba. Egy másik történet szerint egy bitófára ítélt betyár úgy húzta ki a hurokból a nyakát, hogy elárulta a hatóságoknak, hol húzódik az az erdei út, amely a legrövidebb Kaposvár és Szigetvár között. 

A kirándulók a kicsivel több mint négykilométeres körtúra alatt felkeresik az egykori kisvasút megmaradt sínpárját is. A ritkábban indított éjszakai túrák alkalmával napnyugta előtt indul a csoport, közben a természetvédelmi őrök mesélnek a Zselicről: melyek a tájvédelmi körzet különlegességei, illetve a tipikus és védett fajok.

Az ámulatba ejtő élmények után – és előtt – elbúcsúzunk vendéglátónktól, hogy visszatérjünk a természetbe. 

Fellépcsőzünk a kilátóba, ahonnan a négy égtáj felé tekintve a horvátországi Papuk-hegység, a Badacsony, a Mecsek és a segesdi templomtorony egyaránt látható. Mintha a világ tetején állnánk. 

Nem meglepő, hogy a kilátót felkeresők száma még a látogatóközpont forgalmánál is magasabb. Sokan ugyanis csupán azért látogatnak a Zselicnek e részére, hogy kiránduljanak, kerékpározzanak, vagy egyszerűen csak itt lehessenek. 

Erről hamar meggyőződhetünk mi is, ahogy sötétedni kezd: autók gyülekeznek a parkolóban. Természetszeretők várják, hogy felragyogjanak a csillagok. A városi fényszennyezés elkerülése mellett további két körülmény teljesülése esetén kaphatjuk a leggyönyörűbb képet az éji égboltról: legyen derült az ég, és ne legyen erős holdfény (illetve télen ne lepje hó a tájat, a reflexív hatás miatt). Szerencsénk van: a legideálisabb időben érkeztünk a Zselicbe. 

Minél sötétebb lesz, annál több égitest ragyog, városban élő embernek egyszerűen felfoghatatlanul sok. Sokk! Mintha egy égi festő pöttyökkel szórta volna tele az éjjeli égboltot. Megbabonázva nézünk körbe, körbe és újra csak körbe… Teljesen addiktív az élmény. Egyszer csak neszezést hallunk, odavilágítunk: egy nyúlfi bámulja velünk együtt a csillagokat.