Nyolcvanegy évesen szerelemről, felnőtté válásról, önbizalomról, a veszteség fájdalmáról, a múlandóságról és az élet soha el nem múló szeretetéről… M. Éder Márta mesél.
Nyolcvanéves, és ragyog. A szemében még mindig ott van az a fény, amit útközben sokan elveszítenek. A fény, amellyel mosolyogva kérdezi: „Az élet szép...
Azt hiszed, hogy ez az élet? Mindig minden számlát befizetsz, a ruhákat szépen összehajtva a szekrénybe teszed, gyűjtesz, hogy legyen félrerakott pénzed, és ennyi...
A jelen tünékenysége már fiatal lányként megérintette. Különös vágyként él benne, hogy megőrizze a jelent, hogy megfogja az időt, hogy valahogy „eltehesse” az öröklétbe...
Harminckét évesen és harminchat kilósan odaadták a férje kezébe, hogy búcsúzzon el tőle. Lemondtak róla, és majdnem ő is saját magáról. Ma, hatvankét évesen...
Tiszta, sokat látott szemek, vagány, felnyírt dérfehér haj, egy komisz, életrevaló vonal a szája szélén és kérdő, fürkésző tekintet, amellyel szeretve és elfogadással fotózta...
Kétgyermekes édesanyából, tanárból, szerető feleségből és irodalmat faló bölcsészből vált üzletasszonnyá. Sosem hitte, hogy képes lesz rá, amíg bele nem vágott. Ma fitoterapeuta, könyveket...
Mintha régóta ismernéd, mert kedves, közvetlen és figyelmes. Miközben vele szemben ültem, folyton egy idézet sora jutott róla eszembe: „…és érezzék egy kézfogásból rólad...
Több kilométeres távolságban láthatunk rá a Pilisre a teraszáról, amelynek masszív gerendáin jobb oldalon egy hófehér foltos macska, a másikon egy gesztenyebarna vizsla pihen...
Nem volt mellébeszélés. Kiderült, hogy nem merek felnőni, hogy még mindig gyerek vagyok: hárítom a felelősséget, másokat hibáztatok. Mert nem akarok mindent látni. Mert...
Egy nagymama, aki tizenhét évvel ezelőtt felismerte a ringatás és az éneklés kettősének békés, építő erejét. Egyszerűnek tűnhet, módszere mégis bejárta az egész országot...
„Életveszélyes állapotban vagyok. De már annyiszor voltam, hogy nem tud megrémíteni. Amikor meghallottam, és tudatosult az elmémben a hír, zokogtam, és azt hajtogattam megállás...
Ötven éve együtt – távollétek, veszekedések, békülések, költözések, újra egymásra találások közepette – valamit mégis jól csinálnak, mert mindkettőjüknek mosolyog a szeme. Kovásznai Margit...
Egy férfi, aki hamar felnőtt, mert rákényszerült. Aki tizennyolc éves koráig három különböző országban élt, aki egykor majdnem elvesztette a szeretett nőt, a feleségét...