Mit együnk, ha rostdúsan akarunk táplálkozni?

Az talán nem újdonság, hogy a rostban gazdag étrend segíti megelőzni a székrekedést, és azt is hallottuk már, hogy a megfelelő rostbevitel csökkenti a vastagbélrák rizikóját. Ha a rostfogyasztás rendben van, bizonyítottan kisebb eséllyel alakul ki elhízás és cukorbetegség, magas koleszterinszint. Összetett okok miatt alacsonyabb a szív- és érrendszeri problémák gyakorisága, és kisebb eséllyel alakulnak ki ún. béldivertikulumok. Ez azt jelenti, hogy a bél nyálkahártyája betüremkedik a bélfal izomrostjai közé, egészen a bél külső, hashártyával borított részéig. Ezek a kis tasakok az esetek 80 százalékában nem okoznak problémát, de ha mégis, vérzések, gyulladások jelentkezhetnek. A kellő rostbevitel csökkenti az ilyen béltasakok kialakulásának esélyét.

Mennyi rostra van szükségünk?

„Az étrend akkor nevezhető rostdúsnak, ha a napi rostbevitel 35-45 gramm közötti. Az ennél jelentősen magasabb, extrém bevitel már befolyásolhatja egyes vitaminok és ásványi anyagok felszívódását, bár ez a hatás függ a rost típusától is” – mondja Soltész Erzsébet. A dietetikusnak és szerzőtársának nemrég jelent meg könyve A rost jó! címmel, amelyben a témát alaposan körbejárják, jól használható gyakorlati tanácsokat adnak a bevásárláshoz és a főzéshez. Erre szükség is van, mert míg az emberek fejből tudják, miben van sok C-vitamin vagy éppen vas, addig a rosttudatos táplálkozásra kevesen figyelnek. A felmérések szerint a napi átlagos rostbevitel 20-25 gramm.

Persze sokan tudják, hogy a gabonatermékek közül a zabkorpa, a barna rizs és a teljes őrlésű tönkölybúzaliszt sok rostot tartalmaz, de a hajdinát, az árpát és a kölest már kevesen használják.

Pedig sokszor már az is elég a megfelelő rostbevitelhez, ha a rakott, töltött ételekbe nem egyszerű fehér rizs kerül, hanem ezek valamelyike. Zsemlemorzsa helyett a fasírtba tehető korpa, viszont nem mindegy, melyik: a búzakorpa ugyan ismertebb a zabkorpánál, és egészséges is, de mivel sokat ront az élvezeti értéken, szerencsésebb helyette az amúgy alacsonyabb rosttartalmú zabkorpát használni. Összességében a rosttudatos táplálkozás titka az, hogy változatosan együnk mindenféle élelmiszert, ne mindig a megszokott termékeket emeljük le a polcról. 

Kép

Kép: Unsplash/Brooke Lark

A csicsókától a banánig

A táplálkozás rostban gazdagabbá tehető azzal is, ha a zöldségeket jól választjuk ki. „Alapvetően minden zöldség és gyümölcs tartalmaz rostot, de van néhány, amely ebből a szempontból kiemelkedő. Remek rostforrás például a zeller, ami elkészítéskor összeesik, így egy-egy ételbe, például egy krumpliköretbe, sokat lehet belőle csempészni” – emeli ki Soltész Erzsébet. A spenót is rostbajnok, főzéskor pedig szintén összeesik, így bőven lehet belőle annyit fogyasztani, hogy elegendő rosthoz jusson a szervezet. A töltött káposztához használt savanyú káposzta nagyon jó rostforrás, és elképesztően sok rost van a csicsókában is, amit tehetünk a burgonyasalátába krumpli helyett is, de csak óvatosan: a benne lévő rost az inulin, ami remekül táplálja a hasznos bélbaktériumokat, de aki nincs hozzászokva, annál puffadást okozhat. Ebből emiatt érdemes először csak egy keveset enni, és az adagot folyamatosan növelni. Aki viszont erre érzékeny, az jobb, ha marad a burgonyánál, amiben szintén sok rost van.

A száraz hüvelyesek közül a babot, a csicseriborsót, a lencsét és a vöröslencsét lehet kiemelni, de ezek felhasználására is ügyelni kell.

A szárazbab és a lencse az érzékeny emésztőrendszerűeknek felfúvódást okozhat, ezt a hatását előáztatással, illetve az első főzőlé leöntésével lehet csökkenteni.

A csicseriborsó a babhoz és a lencséhez képest ritkábban okoz emésztőszervi problémákat – elsősorban puffadást –, de aki érzékeny az ilyesmire, annak ezzel is csínján kell bánnia. Aki ilyen jellegű rizikót nem akar, az a vöröslencsével jár a legjobban. A gyümölcsök közül a málnát lehet kiemelni, amelynek rosttartalma igen magas, szénhidráttartalma viszont alacsony. Hasonlóan jó a szeder, de remek választás az alma és a körte, sőt a banán is, amelyeket süteményekben bátran lehet használni. És persze érdemes figyelni arra is, hogy a sütik teljes kiőrlésű zabliszttel vagy tönkölybúzaliszttel készüljenek. Sok rostot tartalmaz a dió, a mandula és a mák is. Ezeket elsősorban persze ízükért és értékes telítetlen zsírsavaikért fogyasztjuk, de emellett valódi rostbombák.  

Kép

Kép: Pexels

Mik a rostok?

Élelmi rostok alatt a növények emészthetetlen alkotóelemeit értik. Vízben nem oldódó élelmi rost például a cellulóz és a lignin, amelyekből a teljes őrlésű gabonakorpák, a karfiol, a zöldbab és a burgonya tartalmaz sokat. Vízben oldódó élelmi rostnak számítanak például a nyálkaanyagok és a pektinvegyületek. Ilyeneket tartalmaznak egyebek mellett a száraz hüvelyesek, a sárgarépa, a cékla, az alma, a birsalma, a szőlő, a málna és a banán.

A rostok ereje abban rejlik, hogy nagy mennyiségben el tudnak jutni a vastagbélig. Eközben egy részük vizet és méreganyagokat köt meg (ilyen van például a zabkorpában), segíti az emésztési folyamatot.

Másik részüket (ilyenek például a csicsókában és a hagymában vannak) az egészséges emésztőrendszer bélflóráját alkotó mikroorganizmusok feldolgozzák, eközben pedig hasznos anyagok keletkeznek. Ezek a tápanyagok eljutnak egészen az agyig, manapság emiatt kutatják intenzíven az úgynevezett bél-agy tengely működését: azt sejtik, hogy a bélflóra egyensúlyának felborulása is az egyik oka lehet egyes autoimmun betegségek, gyulladásos folyamatok kialakulásának.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>