Mikulás története – egy valóságra épülő mesevilág
Gyermekkorom legizgalmasabb élményei közé tartozott a Mikulás-várás. Nálunk az volt a szokás, hogy az ablakhoz, a függöny mögé rejtette az ajándékot. Többször elhatároztam, hogy leleplezem, de valahogy egyszer sem sikerült. Hiába meresztgettem a szemem a sötétben, előbb-utóbb elaludtam. Arra nem emlékszem, mikor és hogyan tudtam meg az igazságot, de egy biztos: ezután sem csalódtam az ünnepben. Ugyanolyan jólesett a szüleimtől is megkapni az ajándékot, mint a megfoghatatlan Mikulástól.
Egy valami nagyon megváltozott azóta. Már nem az ajándékot várom ezen a napon, hanem az örömet a gyermekeim arcán. Bennük még él a hit, a bizalom, a csoda utáni vágy. Hiszem, hogy erre a mesevilágra égető szükségük van, amit idő előtt nem szabad elvenni tőlük, mert ezáltal a képzeletük, a bizalmuk, az életszeretetük csorbul.
Miklós püspök, aki házasulandó lányokat ajándékozott meg
Bár hazánkban csak a 19. századtól terjedt el a szokás, eredete egészen korai századokra nyúlik vissza. A 4. században, Myra városában élt egy püspök, aki a valóságban az első Mikulás volt. Ha nem is kisgyermekeket, de házasulandó lányokat ajándékozott meg egy-egy erszénnyel. Ezzel a hozománnyal mentette meg a fiatal nőket, hogy ne erkölcstelen úton jussanak a szükséges pénzhez. Három alkalommal, három egymást követő évben ajándékozta meg a testvéreket. Halála napja, december 6. lett Szent Miklós püspök emléknapja.
Követői évről évre, ugyanezen a napon ajándékozták meg a gyermekeket, éltetve a püspök adakozó szeretetét. Hazánkban a Mikulás elnevezés – a Miklós név szláv változata – ezt őrzi.
Népi hagyományok is kapcsolódtak Szent Miklós alakjához: a Miklós-napi alakoskodás vagy miklósolás. A Dunántúlon fiatal legények ijesztgették a gyerekeket és lányokat rémnek öltözve, bekormozott arccal, láncot csörgetve. Egy feljegyzés szerint a 18. században ezt a szokást tiltották. Máshol Szent Miklós püspöknek öltöztek, és a kormos krampusz csak ördögi kísérő lett, akit Miklós láncra vert, ezzel rettentve el a bűntől a közönséget.
A Télapó keletről érkezett
De hogyan lett mára Szent Miklós utódából, a Mikulásból sok helyen Télapó? Ehhez kicsit keletebbre kell tekinteni. Az orosz hagyomány szerint Дед Мороз [Gyed Maróz] hozza a fenyőfát az ajándékokkal, újév napján. A szó tükörfordítása Fagy apó, aki nálunk a Télapó elnevezést kapta. Hogy miért alakulhatott így épp Oroszországban, ahol még mindig nagyon is élő Szent Miklós tisztelete, és ő az ország védőszentje? Erre választ a politikai adhat. Hozzánk legalábbis a második világháború után keveredett a Télapó, aki épp kapóra jött a kommunista rendszer számára, a vallásüldözés idején. Télapó ugyanis nemcsak Mikulást váltotta fel, hanem Jézust is félreállította, mert az ő vallási alakja nem fért össze a szovjet hatalom ateista elképzeléseivel.
Így lett a karácsonyból fenyőünnep, Jézus és az angyalok helyett pedig Télapó hozta a fát és az ajándékokat is.
Fagy apót egyébként Oroszországban Fagy anyó és Hópelyhecske (Sznyegurocska) kíséri. A mesebeli Télapó rokonának tekinthető Németországban Weihnachtsmann, Hollandiában Kerstman, Angliában Father Christmas – mindhárom „Karácsonyapó”.
Amerikában Santa Claus hozza a karácsonyi ajándékot és a kólát
A karácsony nálunk még nem lett egybemosva december 6-ával, de az amerikai filmekből egyre inkább visszaköszön Santa Claus, aki a kéményen keresztül érkezik, és a kandallókra függesztett zoknikba helyezi ajándékait karácsony ünnepén. A cipőbe és harisnyába rejtett ajándék pedig Szent Miklós történetéhez nyúlik vissza, mert amikor a legenda szerint harmadik alkalommal dobta be az arannyal teli erszényt az ablakon titokban, az erszény véletlenül a lány harisnyájában landolt.
A Mikulás piros színű ruhája akkor vált általánossá, amikor Lowis Prang bostoni nyomdász kiadott egy képeslapot, amin a Mikulás piros ruhában szerepelt a püspöki ruha helyett. A Santa Claus fehér szakállú, rövid bundás, zsákos alakja pedig az 1931-es Coca-Cola reklám hatására terjedt el.
Élnek más ajándékozó mesealakok is Európában, például Svédországban Jultomten, egy manó hozza a karácsonyi meglepetést. Olaszországban és Spanyolországban a gyermekek Vízkeresztkor kapnak ajándékot. Az olasz gyerekek általában La Befanától (Vízkereszt Szülötte), a spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcsektől, a Háromkirályoktól (Los Reyes Magos). De a piros ruhás Mikulás hagyománya egyre jobban terjed ezekben az országokban is, s kezdi kiszorítani a régi hagyományokat. Olaszországban például Babbo Natalenak, szintén Karácsonyapónak hívják, s az ajándékozás időpontja is előbbre tolódott ezzel.
Bárhogy is nevezzük, mi december 6-án Szent Miklós püspökre emlékezünk, akinek ajándékozó szeretetét adjuk tovább Mikulásként gyermekeinknek. Karácsonykor pedig Jézus születését ünnepeljük, és arra várunk, hogy békét hozzon a földre és szeretetet az emberi szívekbe.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
