Miért szeretjük a magyar irodalmat? – Osztovits Ágnes könyvajánlója
József Attila szavait kissé átalakítva azt tanácsolnánk, csak az olvassa Háy János kilencszáz nagy oldalas irodalomtörténeti kötetét, aki ismeri és szereti az írót, s akinek szívében néha elidőz a tigris és a szelíd őz. Nemcsak azért érdemes József Attilát megidézni, mert a harminchat fejezetből álló könyv talán legszebb, legérzékenyebb írása, „Az utolsó messiás” róla szól, hanem azért is, mert alkatilag, intellektusát, tehetségét tekintve leginkább vele rokonítható a szerző.
Istenkísértő vállalkozás Háy János Kik vagytok ti? – Kötelező magyar irodalom című munkája, hiszen nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy áttekintse Bornemissza Pétertől napjainkig (az egyetlen élő szerző a könyvben a dalokat író Víg Mihály) az irodalomkönyvek legfontosabb figuráit, fejezeteit – s tigrisként üvöltve szóvá tegye az irodalomtörténet és -kritika méltánytalanságait, s szelíd őzként gyönyörködjön, dicsérjen, lelkesedjen.
Ha az olvasó ismeri Háy János költői, elbeszélői és drámaírói munkásságát (nem mellékesen esszéit, útirajzait), és szereti a látszólag eszköztelen, valójában élettől duzzadó, nyelvileg remekül megformált műveket, s magában folyton háborog az elmaradt kitüntetések miatt, akkor pontosan érti, kit miért szeret vagy éppen utál a szerző.
Nem állhatja az irodalmi vezéreket, a hatalomhoz dörgölődzőket, nem szereti a világmegváltókat és nemzetmentőket. Úgy véli, a kortárs olvasó saját léthelyzetéhez illő műveket keres, s ha ilyenekkel kínálják meg már az iskolában is, szeretni fogja a magyar nyelv és irodalom tárgyat. Ha nem, örökre elhidegül egyetlen közös kincsünktől, a magyar irodalomtól.
Háy könyvének újszerűsége abban rejlik, hogy a műveken túl az alkotó személyiségére is kíváncsi. Pompás portrékat rajzol hajdanvolt mesterekről, tévedéseket igazít helyre (Móricz, a műparaszt), nagy művészeket taszít le a trónról (Jókai, Babits, Kosztolányi, Szabó Lőrinc), miközben elismeri, hogy néhány alkotásuk révén mindörökre biztosították a helyüket a panteonban.
Élénken, de bennfentes hivatkozások nélkül vitatkozik a nyugatosok és a későbbi újholdasok értékítéleteivel. Nem állhatja az irodalmias irodalmat, amelynek kritikátlan felmagasztalása – ma már tudjuk – mérhetetlenül sok olvasót taszított el a kortárs irodalomtól a nyolcvanas évek vége óta.
Ahol együtt munkálkodik a tigris és a szelíd őz, ott van indulat, igaztalan bántás, de van sok szeretet is. Van kemény határozottság és játékosság. Komolyság és móka. E tekintetben a „Kik vagytok ti?” remek Háy-próza. Úgy mélyenszántó, hogy nem akarja a mélység látszatát kelteni, fontos igazságokat mond a szépirodalmi művek természetéről, de soha nem fontoskodik, nem a tudós esztéták nyelvén, hanem eleven emberi hangon szól. Elfogultságai ellenére is az utóbbi idők legszerethetőbb, legizgalmasabb kötete.
Egy évtizede még elképzelhetetlen volt, hogy egy olyan jelentős író, mint például Háy János, beatzenészként is színpadra álljon, ma már természetes, ahogy az is, hogy költők izzadjanak csatárként vagy fedezetként a focipályán.
Csillag Péter Ady stoplisban című kötete a XIX. század végével, a futball hazai meghonosodásával, a modern magyar irodalom megszületésével indul és Mándy Ivánnal zárul. Huszonöt klasszikus magyar író élményeivel, véleményével szembesíti az olvasót, rendkívül felkészülten és szellemesen. Kiderül, hogy a foci szinte mindenkit állásfoglalásra késztet, és nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez a játék, a mérkőzés, a szurkolás a társadalom egészét formáló erő, amelyet lehet arisztokratikusan elutasítani, de megkerülni nem.
Hiába kesereg Móricz Zsigmond vagy Márai Sándor, hogy a focirajongók nem olvasnak, hiába követeli Ady bátyja, a tanfelügyelő, Lajos, hogy tiltsák be a futballt, a diadalúton nincs megállás.
Reméljük, Csillag Péter folytatja a munkát, s eljut a kortárs íróválogatottig.
A magyar irodalomtörténet egyik legvarázslatosabb múzsájának élettörténetét írta meg Sárközi Mátyás Margit című remek könyvecskéjében, amely fotókkal együtt csupán száz oldal, mégis felölel majdnem egy évszázadot. A Londonban élő szerző megírta már világhírű nagyapja, Molnár Ferenc és szerelmei történetét, emléket állított édesanyjának, a nagyszerű irodalomszervező Sárközi Mártának, apjának, a mártírhalált halt költőnek, Sárközi Györgynek, és most itt áll előttünk a nagymama, Vészi Margit (1855–1961), a híres lapszerkesztő, Vészi József lánya, aki Ady Endre Margita élni akar című kötetét ihlette, aki
férjhez ment Molnár Ferenchez, megszülte egyetlen lányát, a későbbi Sárközi Mártát, de gyorsan otthagyta a sikeres drámaírót, s aki a neki címzett Liliom című, világsikerű darabtól sem hatódott meg.
Margit tanult festészetet, volt haditudósító és kulturális riporter, később Hollywoodban forgatókönyvíró. A lába előtt hevert a fél világ, köztük lelkes hódolója, a nagy Puccini, de Margit végül egy olasz báróval kötött házasságot.
Idős korában unokája biztatására felidézi élete fontos eseményeit – e Sárközi Mátyásnak címzett emlékező levelek képezik a könyv gerincét. Az unoka nem titkoltan büszke nagyanyjára, de nem hallgatja el, hogy élete legnagyobb szerepében, az anyaságban Margit rosszul vizsgázott.
Sárközi Mátyás könyve igazi csemege, kultúrtörténet és fordulatokban bővelkedő regény. Öröm olvasni.
Ez a cikk a Képmás magazin 2019. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
