Majdnem felnőttek 2. – Richard, a jövő forgatókönyvírója

– Kezdjük a végén! Egy nagyon érdekes filmelőzetest láttam. A filmet te rendezted. Keveset tudok a filmrendezésről, csak lelkes néző vagyok. Lehetséges, hogy a jövő nagy rendezőinek egyikével üldögélek itt?

Kicsit elmosolyodik.

– Nem filmrendező szeretnék lenni, hanem forgatókönyvíró. A forgatókönyvírás a szenvedélyem.

Biztosan nagyon kerek lett a szemem, mert jön a komoly magyarázat.

– Szeretek olvasni, s mivel vizuális típusú vagyok, az elolvasottakat képszerűen látom. Ha ösztönöz egy könyv, szívesen nekifogok csupán a magam örömére egy saját forgatókönyv elkészítésének, mert írni is nagyon szeretek. Folyamatosan képzem magam, mindent elolvasok, ami eddig megjelent a forgatókönyvek írásáról, és terveim közt szerepel egy külföldi mesterképzés is.

– Diplomamunkád is erről szól?

– Igen. Nyilvánvaló, hogy egy novellát, regényt át kell formálnunk olyanra, hogy filmre vihető legyen.

Gyakran az elkészült film alapjaiban tér el az eredeti műtől. Ez néha jó, néha bántó.

Írásbeli diplomamunkám arról szólt, hogy a filmkészítés kezdetétől napjainkig miként látom a forgatókönyvírást. A címe: „Hűség és alkotói szabadság az adaptálás folyamatában”.

– Most már nagyon szeretnék a filmedről hallani! Jól gondolom, hogy egy általad elolvasott történet inspirált?

Richard most nagyon komolyan néz rám, aprólékosan magyaráz. Könnyed kézmozdulatokkal kíséri mondandóját.

Sasvari Richard 

– Megismertem egy Csehov-novellát, melynek címe: „Aludni szeretnék”. Varka, a végletekig kihasznált, napok óta szüntelenül dolgoztatott, a fáradtságtól már látomásokkal küzdő tizenhárom éves cselédlány megrázó, gyilkosságba forduló története nagyon megfogott. A pesztonka a problémájának fő okát gazdái gyermekében látja, akit éjjel, az egész napos kimerítő munka után is dajkálnia kell. Azonnal elindultak a gondolataim.

– A jelenkorba helyezted a történetet?

– Igen, de az eredeti eseményeket megváltoztattam. A mai kor bébiszitterének helyzete nem hasonlítható össze Varkáéval, és egy anya sem tesz olyat gyermekével, mint a cselédlány a rábízott kisbabával.

Mi lenne, ha megfordítanánk a szerepeket? A gyermek legyen az, aki ápolja, őrzi édesanyját!

Ismerős probléma, hogy ha valaki lelkiismeretesen teszi, a végletekig kifáradhat, ereje rohamosan fogy. Történetem főszereplője úgy érzi, demenciában szenvedő édesanyjának ápolása felőrli erejét, de meg kell felelnie környezetének, önmagának, mindenkinek. Nem árulom el a történet végét, legyen meglepetés!

– Súlyos téma egy huszonévesnek. Miért nem választottál egy laza, habos-babos vidám történetet?

– Készíthettem volna könnyedebb témájú filmet, de nem érezném jól magam. Ragaszkodom az elképzeléseimhez. Most, hogy hamarosan mindenki számára látható lesz a film, érzem, hogy pontosan így kellett történnie.

– Miután elkészült a forgatókönyved, mi volt a következő teendőd?

– Az egyetemtől kapott pénzösszeggel a kezemben kellett megterveznem diplomafilmem elkészítését. Szereplőket, operatőrt, világosítót, vágót kellett felkérnem, valamint helyszíneket keresni. Mindent, amit tanultam, tapasztaltam, amiről olvastam, tájékozódtam, fel kellett használnom.

– Megkérdezhetem, mekkora ez az összeg?

A csalafinta mosoly azt sugallja, hogy nem lehet nagy, és hősünknek nagyon találékonyan kellett szerveznie munkáját.

– Pontosan annyi, amennyibe egy operatőr és egy világosító munkája kerül.

– Kiktől kaptál még szakmai segítséget?

– Diplomamunkát itt mindenkinek kell készítenie, például filmem vágója egyetemi tanulótársam volt, így egy kicsit közös a feladat.

Nagyon fontos, hogy a baráti kör sokat számít egy ilyen munkánál is, és számomra éltető közeg.

– A film főszereplői jól ismert, neves színészek: Hámori Ildikó, Bognár Gyöngyvér, Fehér Tibor. Hogyan sikerült őket meggyőznöd, hogy szerepeljenek a filmedben? Most már meg merem mondani, hogy számomra ez volt a legnagyobb meglepetés! Régen ismerlek, tudom, hogy te egy nagyon finom modorú, halkszavú fiatalember vagy…

Most is kapok egy visszafogott, szerény mosolyt.

– A lehető legudvariasabb formában kerestem meg őket. Elküldtem nekik a forgatókönyvet, és nagyon reménykedtem.

Sasvari Richard a szalagavatóján kishúgával és nővérével

– Korábban ismerted már személyesen őket?

– Nem. Izgultam, mit szólnak, hiszen teljesen ismeretlenként jelentkeztem náluk. Nagy megtiszteltetés volt, hogy elfogadták a kérésemet, véleményezték a forgatókönyvet, tanácsokat adtak, és szeretetből vállalták a szerepek megformálását. Igazi jó munkakapcsolat alakult ki köztünk.

Zöldfülűként álom ilyen fantasztikus színészekkel dolgozni.

– Muszáj megkérdeznem valami hétköznapi dolgot. A forgatások nyilván elhúzódtak, hogyan oldottad meg, hogy színészeid, munkatársaid ne szomjazzanak, éhezzenek?

– Most megnevezem diplomafilmem szponzorait: a családom és a barátaim. A helyszínek keresése, a statiszták felkérése és utaztatásának megszervezése, a stáb étellel és itallal kínálása őket dicséri. Erős háttér van mögöttem, a hálám nehezen fejezhető ki. A templombelsők helyszíne például a Fóti-Központi Református Egyházközség temploma volt. Sebestyén Győző lelkésztől is sok segítséget kaptunk.

– Mikor tekinthetjük meg a teljes filmet?

– Szeptemberben baráti segítséggel szervezek egy filmbemutatót, majd küldök meghívót!