Milyen feladatra készüljön a felkért keresztszülő, a mesebeli tündérkeresztanya evilági mása?
A különleges tulajdonságokkal és varázslatos képességekkel megáldott keresztanya alakja nem véletlenül bukkan fel több mesénkben is. Kedves lényét azért teremtette meg a meseírói képzelet, mert egyszerűen szükségünk volt rá. Egy gyermek felnevelése annyira felelős hozzáállást és sok kihívást tartalmazó történet, hogy kell a szülő mellé egy tartalék játékos, olyasvalaki, aki földöntúli képességeit és varázslatát kizárólag keresztgyermekére fordítja: védi, bölcsője fölé hajol, és olyan ajándékokat ad neki, amelyek segítségével sikerrel haladhat végig az élet útján. Aki dalol, pördül-fordul, ráér, jó tanácsai vannak, és mindig képes a meghallgatásra.
A mesebeli tündérkeresztanyák történetéből kiderül, hogy ők adják a bölcsőben fekvő babáknak a szellem, a kegyelem és a szépség ajándékát, és később ők védik meg fiatal védenceiket az esetleg bántalmazó apától (Szamárbőr), vagy a gonosz mostohaanyától, netán az irigykedő, kirekesztő mostohatestvérek ármánykodásaitól (Hamupipőke). A tündérkeresztanya a gonosz varázslattól is megóv, varázspálcával felszerelkezve egy csapásra mosolyra változtathatja a könnyeket.
Mi a valódi keresztszülők feladatköre, és mit várhatunk el tőlük?
Keresztszülő a 14–16. életév betöltése után lehet valaki, ez felekezetenként változó. Bizonyos esetekben az egyház fiatalabb személy vállalását is engedélyezi.
A keresztszülő kiválasztása kifejezetten komoly feladat és döntés, ő ugyanis egy családon kívüli vagy család feletti kapcsolódási pont, tulajdonképpen a gyermek számára az egyetlen „választott rokon”.
„Nem rokon, mégis családtag” – írja Kis Judit Ágnes a Tündérkeresztanya című meséjében. Sokan ezt a szálat is a családon belül kötik össze, de nem kötelező, választhatunk barátot, ismerőst is gyermekünk keresztszülőjének, akit ezen a módon közelebb húzhatunk magunkhoz is. Felékérhetünk egyedülálló embert is, külön keresztanyát és keresztapát is, nem kötelező házaspárnak lenniük. Nem egy gyönyörű házasság indult már közös keresztszülőség vállalásából, és nem egy esetről tudok, amikor a keresztszülői felkérés hátterében ott lappangott a gondolat, hogy hátha egymásra találnak a keresztszülők – és az első varázslat már létre is jött…
Előfordulhat, hogy a keresztszülőség felajánlása gesztus egy olyan ismerős vagy családtag felé, aki kívülállónak érzi magát, és a megkínálása ezzel a komoly feladattal nagy lehetőség lehet számára a kötődési sebei gyógyításában.
A keresztszülőségre illik udvariasan felkérni a választottat, és erre az alkalomra meghívni őt. (Ne feledkezzünk meg a meghívásról, erre a mese megtanít.) Sokan ajándékot is adnak a felkért leendő keresztszülőnek, de ez nem kötelező. Divatba jött egyedi szövegű baba-body-felirattal kifejezni a felkérést, amit a választott keresztszülő meglát a babán, és a tündéri ötlet miatt remélhetőleg nem tud ellenállni a kérésnek. Szükséges ekkor előre megbeszélni, hogy mit várunk el a leendő keresztszülőtől, és mennyi kötelezettséggel jár ez számára. A keresztszülő ugyanis nemcsak azt vállalja, hogy keresztvíz alá tartja a gyermeket, hanem hogy ennek a szimbolikus cselekedetnek a szellemében a gyermeknevelés különleges pillanataiban a szülő segítségére lesz időtlen időkig, a keresztény elveket minden lehetséges formában átadja neki, ott van a gyermek életének különböző színterein, vele sír, vele ünnepel, és még az is előfordulhat, hogy olyan dolgokat is tud róla, amiket talán a szülei sem.
A keresztszülő tehát segítője a szülőknek, bizalmasa a keresztgyereknek, nevezhetjük őt akár „fogadott cinkosnak” is.
A szertartás, amely újabb pártfogókat ad a gyermeknek
A keresztelési szertartás megrendezése nincs időhöz kötve, általában a gyermek egyéves kora előtt szokták megtartani. Az időpont kiválasztásában praktikus szempont, hogy a gyermek napirendje addigra kialakuljon, és megbízhatóan el tudjon viselni egy misényi elfoglaltságot anélkül, hogy „eget verő” sírásra fakadna.
A keresztszülő első kötelessége a keresztelési ruha beszerzése, esetleg annak hímzése is. A keresztelési ruha színe a hagyomány szerint fehér, ami a lelki tisztaságot és az Isten igéjére való nyitottságot jelképezi. A fehér ruha Krisztus feltámadására is utal. A hagyományos hímzés szövege: „Isten gyermeke vagyok”.
A keresztapa feladata a katolikus keresztelő során, hogy a kezében tartsa az égő gyertyát, amely Krisztus világosságának jelképe. A lángot a keresztelő során életben kell tartania. Általában a keresztanya tartja karjában a gyermeket, amikor a pap háromszor leönti szentelt vízzel a kisbaba fejét. A szertartás végén a keresztszülők aláírják az anyakönyvet, ez az elkötelezettségük tárgyiasult emléke.
A keresztapa feladatai közül ki szokták emelni, hogy egész élete során imádkozzon a keresztgyermekéért, foglalja őt napi imáiba, és lehetőleg tanítsa meg a gyermeket is imádkozni, Istenhez fordulni. A keresztapa tulajdonképpen azt vállalja Isten előtt, hogy – szimbolikus értelemben, de a gyakorlatban is – kis védencét magával viszi Istenhez, bemutatja neki, és kegyelmébe ajánlja.
A keresztszülő hitbeli elkötelezettségét elsősorban saját életén keresztül mutatja meg, példáján keresztül működteti a varázslatot. A „hegyi beszédek” megtartása nem tartozik a feladatai közé…
A keresztanya szerepe sajátságos. Legtöbb esetben az édesanyával megegyező életkorban van, tehát a gyermek számára egy bizalomra méltó életkor képviselője. A tisztelet ellenére ő mégsem anyai szerepkörben kapcsolódik keresztgyerekéhez, hanem valami lágyabb és kevésbé formális viszonyban. Egy „tündérkeresztanya” képes a gyermek olyan érzéseit és gondolatait is elfogadni, amelyekkel egy serdülő lány vagy fiú nehezebben fordul a szülei felé, azonban ő mégis közvetíthet a két fél között. A keresztanya részt vesz keresztgyermeke lelki életében, készenlétben van, nem nevel, hanem valamiképp folyamatosan jelen van. A megbízás ideje határozatlan, és váratlan túlórák adódhatnak.
Mindig készen kell állnia arra, hogy meghallgassa a keresztgyermekét
A keresztszülők egyike tartja a keresztelő alatt a gyermeket a keresztvíz alá. A katolikus templomi keresztelésről praktikusan nem árt tudni, hogy a pap kérhet a keresztszülőtől igazolást arról, hogy ő is meg van-e keresztelve, és némelyik helyen a bérmálkozás, szentáldozás is feltétel: ezek elfogadásáról a keresztelő pap dönt, adott esetben felajánlja, hogy a babával együtt megkereszteli a keresztanyát, keresztapát is. A keresztelő során felmerülhetnek anyagi kérdések, például előfordulhat, hogy a plébános egyezteti a szülőkkel az egyházi adó addigi fizetésének dolgát. Ez nem a keresztszülő feladatköre, neki nincs vele dolga.
A szertartás alatt a keresztszülő a karjában tartott gyermek nevében ellene mond a bűnnek, és a gyermek helyett megvallja a hitét.
A keresztelőre a keresztszülő ajándékot visz, a gyermek elsőáldozásakor szintén. A keresztelő után a legtöbb helyen lakoma várja a résztvevőket, erre a tortát gyakran a keresztszülő viszi. Az ajándék hagyomány szerint aranyékszer: fülbevaló a lánynak, nyaklánc a fiúnak. Az arany mint ajándék itt is szimbolikus: olyan tárgyiasult szeretet, amely egész életen át elkísér, és veszély esetén az újrakezdés lehetősége lehet. Menekülés esetén beváltható, becserélhető, könnyen hordozható, és általában mindig a megajándékozottnál, „kéznél” van. Az arany az egyházi művészetben az isteni hatalom és a mennyország szimbóluma. A nyakláncon lógó keresztmedál egész életre szóló ajándék, jelkép és szellemi oltalom is: Jézushoz tartozást fejez ki, és azt sugallja, hogy „e jelben győzni fogsz!”. A kisgyerek első rózsafüzérének adományozója is a legtöbb esetben a keresztszülő.
A keresztszülő feladatköréhez tartozik, hogy részt vesz keresztgyermeke életének fontos pillanataiban, ott van az eseményeken: születésnapon, ballagáson, esküvőn, minden állomáson és fordulóponton. Szerepe a keresztgyermek esküvőjén komoly anyagi áldozattal is járhat, és előkelő helyet jelent az esküvői vacsorán. A keresztapa az apa után a második, aki megtáncoltatja a lányt az esküvőn, és gyakran ő viszi a násznagy szerepét is. Az ország egyes vidékein ma is megjelenik az esküvőn az óriási „keresztanyakalács”, amelyből minden vendégnek kapnia kell egy tekintélyes szeletet.
A keresztszülő feladata az esküvővel sem ér véget. A keresztgyermek egész élete során segítenie kell őt abban, hogy hitben növekedjen, megtalálja a szűk ösvényt, és élete megpróbáltatásai során is a szentségek és a szent élet felé kell őt vezetnie. A jó keresztszülő idővel harcostárssá válik a bűnök elleni harcban, segítővé az élet nehézségeiben, és osztozik a keresztgyermek örömében.
Legmélyebb vállalása, hogy a szülők halála esetén biztosítja a gyermek nevelését.
Ez ma már nem konkrét családba fogadást jelent, mint régen, amikor a fiatal szülők halandósága jóval nagyobb volt, de szellemi vezetést és felelősségvállalást mindenképpen. A keresztszülő és keresztgyermeke közötti kapcsolat jó esetben egy életen át tart.
Rokkát, orsót, lencsét távolítsunk el, és kezdődhet a varázslat…
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Olyan munkát adj nekem, Uram, ahol szeretni kell!” – A nevelőszülői hivatásról
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Milyen szülő leszel?
Működhet az a párkapcsolat, ahol csak az egyik fél hívő?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
