„Ha elutasítjuk az időskori nemi életet, tulajdonképpen a saját jövőnket utasítjuk el”

Miért nem beszél a társadalom az időskori szexualitásról? Tabu ez a téma?

Az, hogy nem beszélünk róla, nem jelenti azt, hogy tabusítjuk, inkább csak azt, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Azért sem feltétlenül társítjuk az idősekhez ezt a témát, mert fejben senki sem szexualizálja, kezeli szívesen szexuális lényként az idős szüleit, nagyszüleit, de még a szomszéd Pista bácsit sem. Ám mégsem teszünk úgy, mintha időskorban nem lenne szexus, léteznek is ilyen szólásaink, például, hogy „A vén kecske is megnyalja a sót”, „Vén kuvasz is kívánja a csontot”, vagy „Nem csak a fiatal macska dorombol”. A képességet azonban már el szoktuk vitatni tőlük.

Egy 2012-es amerikai kutatás szerint, amelyben 70–80 év közöttieket kérdeztek meg, ebben a korban a nők 21%-a él még aktív szexuális életet. 

Ám sok esetben ez nemcsak rajtuk múlik, hanem a párjukon is, illetve azon, hogy él-e még egyáltalán a párjuk. Ugyanakkor a megkérdezettek 77%-a gondolja úgy, hogy egy jól működő párkapcsolatnak továbbra is fontos pillére az egészséges szexualitás, és mindössze 18%-uk mondta azt, hogy ez ebben a korban már nem fontos. Tudomásom szerint a férfiak körében nem készült hasonló felmérés. 

Miért mondják sokan az időskori szexualitásra, hogy „pfuj”? 

Egyrészt az idős ember általában nem „szexi”. A hagyományosan kívánatosnak gondolt fizikai tulajdonságok – feszes bőr, vérrel telt ajkak, dús idomok, szépen megformált izmok, csillogó haj, ép fogazatú mosoly stb. – zöme időskorban már a múlté. Helyette az elmúlással, s nem a szaporodással társított testi és mentális tulajdonságok ütköznek ki a legtöbb emberen. A gerontofília extrémitását nem számítva, a többségnek ők szexuálisan nem jelentenek célpontot. Ha pedig nem tekintjük őket célpontnak, akkor bele sem gondolunk abba, hogy esetleg nekik is lehet szexualitásuk, pedig lehet. Ha elutasítjuk az időskori szexualitást, tulajdonképpen a saját jövőnket utasítjuk el. 

Ha „pfuj”, idős szex, akkor „pfuj”, én 30 év múlva?! 

Bármikor előadást vagy iskolában órát tartok a fiataloknak a szexualitásról, mindig szóba hozom ezt is, hiszen hozzátartozik a szexualitás témájához. Ők pedig megdöbbenéssel, és néha bizony pironkodva vagy épp fanyalogva fogadják. Ha erről is nyíltan beszélünk a gyerekekkel, akkor úgy nőnek fel, hogy ez normális, és tudják, hogy nem ér véget a szexualitás életük közepén. Könyveljük el az élet természetes részeként, hiszen a saját életünkben is eljön ennek az ideje!

Szerepe van abban a médiának, hogyan tekintünk az időskori szexualitásra?

Nem a média irányítja, csak reagál a közízlésre. Senki sem szeretné elképzelni, hogy a mama és a papa mit csinál az ágyban. Ha a média mégis ezt mutatná annak ellenére, hogy mi nem akarunk ezzel szembesülni, pénzt veszítene, mert senki sem nézné. Azért nem jelenik meg az időskori szexualitás a médiában, mert nem kíváncsiak rá az emberek. 

Az idősek is nehezen beszélnek róla? 

Egyéne válogatja. A hetven év felettiek többsége, aki az ‘50-es években vagy előtte született, még nem úgy nevelkedett, hogy szabad a szexualitásról nyíltan beszélni. Sokukban benne is van, hogy ezt nem illik. Például a nagyapám olyan prűd volt, hogy egy disznó viccet sem lehetett elsütni előtte, mert padlizsánszínűre pirult, de mégiscsak lettek valahogy gyerekei. Vannak, akik beszélnek erről, de elsősorban egymás között. Nem gondolom, hogy ha az idős nők vagy férfiak összejönnek, más lenne a beszélgetés, pletyka, vicc tárgya, mint 30 vagy 50 éves korban. 2003-ban készült a Szerelempatak című dokumentumfilm, amely az idősek szerelmi és szexuális életével foglalkozik. Egy erdélyi faluban mesélnek arról az öreg nénik és bácsik, hogyan csinálták régen, és hogyan csinálják most. 

Józsi bácsi például ma is minden reggel megpödri a bajszát, felül a bakra, végigmegy a falun, és odaint, odakacsint a lócán ülő asszonyoknak. 

Akinek meg aktuálisan udvarol, annak virágot is visz. Egyik jelenetben az idős nők együtt dagasztják a tésztát, és közben azon viccelődnek, mikor a legnedvesebb. Ők aztán nyíltan kimondják a dolgokat. Igazán szívderítő őket hallgatni. 

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Rawpixel

Miért fontos a szexualitás ebben az életkorban is? Milyen hatással van ez az életükre? 

Ha idősebb korban is megmarad az aktív szexuális élet, annak ugyanolyan pozitív hatásai vannak, mint bármikor előtte. A szex ugyanis felér egy kardioedzéssel, és számos élettani folyamatot aktivál. Segíti a keringést és a hormonrendszer egészséges működését. Bizonyított tény, hogy azoknak a férfiaknak a feromonjai vonzóbbak a nők számára, akik gyakrabban élnek szexuális életet, mert több van belőlük. Ráadásul a szex a tesztoszteronszintjüket is rendben tartja. Ugyanilyen pozitív hatással van a nőkre is, hozzájárul az egészséges hormontermelésükhöz, amelyre igen nagy szükségük van a változó kor idején, amikor játszadoznak velük a hormonjaik. 

Több kutatás is bizonyítja, hogy az aktív szexuális élet csökkenti a demencia kialakulásának esélyét, ugyanis jótékonyan hat a keringésre. Ez persze nem jelenti azt, hogy aki eleget szeretkezik, az 100%-ban védve van a demencia kockázatától, de segít megőrizni az egészségét. A szex kiváló stresszlevezető is, ha valaki ebben hiányt szenved, annak ez óhatatlanul kiül a viselkedésére, hangulatára ebben a korban is. 

Hogyan változik a vágy a kor előrehaladtával?

Ahogyan az életünk során többször is változik a libidónk, változik a korunkkal, testünk állapotával is. Teljesen természetes, hogy idősödve csökken. Az azonban nem törvényszerű, hogy el is tűnik. 

Lehet, hogy az a pár, aki korábban heti háromszor, négyszer élt szexuális életet, most már csak havonta egyszer, de ez nem jelenti azt, hogy nincs rá igényük. 

Az is előfordul, hogy a libidó megmarad, de már nincsen szexuális élet, mert egészségügyi problémák – keringési zavarok, rossz anyagcsere – miatt már nem képes rá a test. Már csak ezért is nagyon fontos, hogy fiatalabb korban vigyázzunk az egészségünkre. 

Ha a szexuális életnek nincsenek egészségügyi akadályai, akkor tulajdonképpen csak hozzáállás kérdése, hogy mennyire marad valaki szexuálisan aktív időskorában?

Azért a párkapcsolaton és a párunkon is múlik, ha van, de alapvetően igen, ez csak hozzáállás kérdése, ha minden más rendben van. Az élet korlátozhat minket testileg vagy lelkileg, de mi ne korlátozzuk magunkat! Ha valaki úgy dönt ötvenévesen, hogy már nem érdekli a szex, mert esetleg rossz tapasztalatai vannak, vagy sohasem volt magas a libidója, és ezzel nem árt senkinek, mert nincsen párja, vagy a párjának is megfelel így, akkor éljen így! Ha más meg hetvenévesen is szeretne gazdag szexuális életet élni a párjával, akkor tegye azt! Éljük úgy az életünket hatvan-, hetven-, nyolcvanévesen is, ahogy jólesik! Ha valaki tanulni szeretne még, nyugodtan iratkozzon be egyetemre. Ha utazni akar, és megteheti, utazzon! Ha valakinek még él a párja, és mindketten szeretnének szexuális életet élni, és képesek is rá, akkor tegyék egymást boldoggá. 

Milyen fizikai, lelki problémák akadályozhatják az idősek szexuális életét?

Idősebb korban nagyobb eséllyel fordulnak elő szexuális problémák, mint fiatalon. Gyakrabban találkoznak ilyenkor nedvesedési problémával, merevedési zavarral, fájdalmas szexualitással stb. Ennek lehetnek teljesen természetes biológiai okai is, mint ahogyan idővel a bőr is elkezd ráncosodni, csökken a kollagéntermelés, keringési zavarok fordulnak elő; de lehetnek egészségügyi, illetve lelki okai is. Ebben a korban sokkal több a szexuális szorongás is: „Vajon szépnek lát-e még a párom úgy is, hogy nagy a pocakom, nincsenek már izmaim, vagy a lóg a mellem?”. 

Ezért is fontos időskorban is a szexualitás a többi szeretetnyelv mellett, mert ezzel ki tudjuk fejezni a másiknak, hogy még mindig vágyunk rá, vonzódunk hozzá, és szépnek látjuk. 

Ebben az életkorban az is okozhat gondot, hogy az egyik fél még nagyon vágyik az együttlétekre, a másik már nem. Ez fiatalon is előfordulhat, de időskorban még gyakrabban. Jár hozzám hetvenéves pár is ilyen problémával. Jó látni, hogy vannak, akik ebben a korban is foglalkoznak ezzel, és segítséget kérnek, ám ők még mindig kivételnek számítanak. 

Miért volna jó, ha többet beszélnénk az időskori szexualitásról? 

Sokaknak hasznos lenne, ha kellő információt kapnának erről negyven-, ötven-, hatvanévesen. Ha tudnák az emberek, mi vár rájuk, nem ijednének meg, és nem kezdenék temetni magukat, hogy már csak tíz, húsz jó évük van. Sok szorongást is lehetne vele csökkenteni, és segíthetne párkapcsolati kérdéseket is górcső alá venni vagy rendezni. Ha a kor előrehaladtával csökken a libidónk vagy a párunké, nem mondanánk egyből, hogy ez természetes, és ennyi volt a szexuális életünk. Nyitottabbak lennénk arra, hogy segítséget kérjünk, párterápiára menjünk. Senkinek sem kellene halálfélelemben osonva felkeresnie urológust vagy szexuálpszichológust, hanem a világ legtermészetesebb dolga lenne még egy idős hölgynek, úrnak is, hogy megkéri a fiát vagy lányát, hogy keressen neki egy jó szakembert. 

Ha többet beszélnénk róla, akkor jobban megértenénk az idős embereket, és nem címkéznék sokan perverznek, vén bolondnak, cikinek, vagy épp sajnálnák le a villamoson fiatal nőknek – talán kéretlenül – udvaroló idős bácsit, sem a huszonéves férfi ápolóval incselkedő nénit a kórházban. Ha ugyanis tudom, hogy ez teljesen természetes működés és érdeklődés időskorban is, akkor nem jövök zavarba, nem ijedek meg, s pusztán a kor okán nincsenek elítélő gondolataim. Ha pedig a modor nincsen ínyemre, az nem korfüggő probléma. Magányos, özvegy férfiak és nők bátrabban mernének ismerkedni. 

Nem aggódna Pista bácsi sem, aki az idősek otthonában összemelegedett Marika nénivel, hogy mi történik, ha megtudja a gyermeke. 

Ha nyíltabban beszélne erről a társadalom, akkor az idősek is nyitnának, és nem csak a saját korosztályukkal beszélnének erről, ha ugyan egyáltalán bárkivel, hanem a fiatalabbakkal is. Az, hogy beszélünk erről vagy sem, tulajdonképpen egy konkrét idős pár élete szempontjából talán teljesen mindegy. A magunk szempontjából azonban nem, hiszen egyszer mi is oda jutunk.