Miért vonzók a katasztrófahelyszínek? – Sötét turizmus: utazás az emberi szenvedések színhelyeire

A halál misztériuma, a szenvedés, a tragédiák ősidők óta izgatják az emberek fantáziáját: egy rejtélyes erő mintha ellenállhatatlanul vonzana sokakat a hátborzongató események helyszíneire. Bár a sötét turizmus nem újkeletű jelenség, mégis mást takart a régi időkben, amikor erre még nem létezett külön kifejezés, és az emberek a nyilvános kivégzésekre özönlöttek. 

Honnan a késztetés?

Szakemberek szerint minden olyan alkalommal, amikor valamilyen pusztítást, szenvedést látunk, beindulnak a túlélési ösztöneink. Amikor egy katasztrófa eljut a tudatunkig, az agyunknak az a része aktiválódik, amely az érzelmekért, a túlélési taktikáért – az úgynevezett „üss vagy fuss” reakcióért – és az emlékezetért felelős. Ezek után ugyanez az agyi terület értékeli, hogy a tapasztaltak valós fenyegetést jelentenek-e ránk nézve.
Dr. David Henderson pszichiáter szerint az erőszak és a halál látványa – legyen az akár egy regényben, egy filmben, egy kiállításon, a tévében vagy a valóságban előttünk lejátszódó jelenet – lehetőséget ad arra, hogy szembenézzünk az ezekkel kapcsolatos félelmeinkkel, úgy, hogy közben valamilyen szintű biztonságban érezhetjük magunkat. A pszichiáter szerint ilyenkor azért játsszuk végig a fejünkben a különböző forgatókönyveket, mert a látvány egyfajta megelőző, megküzdési mechanizmusként funkcionál. 

Az is tudományos tény, hogy a negatív tapasztalatokra jobban reagálunk, és többet tanulunk belőlük, mint a pozitívakból. 

Egy, az International Hospitality Review című tudományos folyóiratban 2021-ben megjelent tanulmány arról ír, hogy a mai embert elsősorban a kíváncsiság és a tudás iránti vágy hajtja, amikor egy katasztrófa helyszínét keresi föl. Ilyesfajta helyszínekből pedig nincs hiány, szinte a világ minden pontján találunk példát – ahogyan a Sötét Turizmus Kutatóintézetének (Institute for Dark Tourism Research – iDTR) szakértői fogalmaznak.

Az Egyesült Királyságban, a Central Lancashire Egyetem keretein belül működő iDTR a világ egyik vezető tudományos központja a jelenség tudományos kutatási és oktatási területén. Célja, hogy olyan szakembereket vegyen a „szárnyai alá”, akik a sötét turizmus és történelmünk sötét örökségének etikai és társadalomtudományos megértéséhez hozzájáruló kutatásokat szeretnének végezni.

De mi is az a sötét turizmus?

A turizmus azon extrém formáit jelöli, amelyek valamilyen módon a halálhoz, az emberi szenvedéshez, tragédiához, katasztrófához kapcsolódnak. A fogalmat egy bizonyos J. John Lennon (a híres Beatles-zenész névrokona) és Malcolm Foley, a Glasgow Caledonian University professzorai alkották meg nem is olyan régen, 1996-ban, és azóta már jelentős szakirodalma van. Ennek egyik „alkategóriája” az úgynevezett tanaturizmus (a pszichológia egyik ága, neve a tanatológia, azaz haláltan kifejezésből ered), amely azokra a típusú utazásokra alkalmazható, amiket a halállal való szembenézés konkrét vágya motivál. 

Kép

Bombasújtotta épület Ukrajnában – Fotó forrása: Freepik

Nem ma kezdődött

Az ember amióta szabadidős céllal utazgat, előszeretettel keresi fel egykori tragédiák, például nagy csaták, merényletek helyszíneit, híres kivégzőhelyeket, sírokat. A római gladiátorjátékokra vagy a középkori, nyilvános kivégzésekre is tömegek voltak kíváncsiak az ókortól a legutóbbi időkig. 

A 19. századi Párizsban az emberek a hullaházakba özönlöttek, amelyek naponta akár 40 ezer látogatót is fogadhattak. 

Az amerikai polgárháború legvéresebb összecsapásának helyszínét, a gettysburgi csatamezőt pedig évente kétmillió turista keresi fel, de ugyanígy rengetegen kíváncsiak a legújabb kor borzalmainak emléket állító helyszínekre, például a szeptember 11-i terrortámadás New Yorkban található monumentális emlékhelyére is.

A második világháború legnagyobb náci megsemmisítő táborába, az emlékmúzeumként üzemelő Auschwitz-Birkenauba érkező turisták száma 2012-re közel másfél millióra nőtt, ez a szám az 1990-es években ennek csupán a harmada volt. 

Ugyanígy rendkívül népszerűek az emberek által okozott katasztrófák helyszínei is: a mai Ukrajna területén található csernobili atomerőmű 4-es reaktorának maradványai a személyes biztonsággal és a sugárfertőzéssel kapcsolatos félelmek ellenére látogatók tömegeit vonzották, legalábbis az orosz–ukrán háború kitöréséig. Egyértelmű, hogy napjainkban a halál világszerte jelentős látogatói vonzerőt jelent – fogalmaz Johnston A tanaturizmus földrajza című tanulmányában. 

A halál mint árucikk?

A sötét turizmus számtalan nagy kérdést vet föl, legfőképp etikai vonatkozásban. 

Nagyon nem mindegy, hogy a turisták milyen szándékkal keresik föl a „sötét” helyszíneket, ahogyan az is kérdéses, hogy az emlékhelyek fenntartói képesek-e megőrizni a kényes egyensúlyt a tiszteletteljes emlékezés és a profithajhászat között. 

Ahogy arra Johnston rámutat: további problémák forrása lehet, amikor egyes turisták meggondolatlan – és sokak szemében kegyeletsértőnek minősülő – fotókat készítenek és posztolnak, például Auschwitzból. Nem véletlen, hogy 2019-ben az auschwitzi emlékmúzeum egy Twitter-üzenetben volt kénytelen felszólítani a látogatóit, tiszteljék az elhunytak emlékét. „Amikor az Auschwitz Múzeumba jössz, vedd figyelembe, hogy egy olyan helyen jársz, ahol több mint egymillió embert öltek meg. Tiszteld az emléküket! Vannak jobb helyek is, ahol egyensúlyozni tanulhatsz egy gerendán, mint épp ott, amely százezrek halálba deportálását jelképezi” – szólt az üzenet, utalva azokra a turistákra, akik a haláltáborba vezető síneken próbálnak egyensúlyozgatni, a mutatványukat pedig fotókon is megörökítik. 

Miközben sokak a belépődíjak létjogosultságát is vitatják ezeken a tragikus helyszíneken, mások azt nehezményezik, miért nyitnak ajándékboltokat is bevételszerzés céljából. Johnston a 9/11-es múzeum vitatott szuvenírboltjának példáját hozza fel, amelynek kapcsán – mint fogalmaz – az áldozatok családtagjaiban visszatetszést keltett a „kulcstartók, mobiltelefontokok, plüssjátékok, könyvjelzők, hűtőmágnesek és miniatűr játék tűzoltóautók kínálata”. 

A szakember szerint ahogy múlik az idő, és a tragikus esemény halványulni kezd, a halál fájó sebből emlékké, emlékművé, majd óhatatlanul „termékké” alakul át. 

Az események köré narratívák szövődnek, a látogatókat idegenvezetők kalauzolják. Emléktárgyakat kezdenek árusítani, sőt még fotózkodni is lehet, a pénztárgépek pedig csilingelnek: megtörténik az árucikké válás – vezeti le a folyamatot Johnston.

Nem csak árnyoldala van

Azt azonban fontos leszögezni, hogy a tanaturizmusnak előnyei is vannak. Olyan lehetőséget kínál, ami által az emberek kritikusan gondolkodhatnak a halálról és a társadalom halálhoz való viszonyáról. A szakember meggyőződése, hogy a halál helyszíneinek bemutatása és megismertetése olyan fejlesztési eszköz lehet, ami egyrészt segíthet megbékélni a halállal, másfelől történelmünk legsötétebb mementói az emberi kegyetlenség elutasítására ösztönöznek. Ugyanakkor a remény és a szolidaritás történeteit is őrzik és közvetítik felénk, a társadalmi összetartozás érzését erősítve.