Hogyan készítsük fel a gyereket az iskolakezdésre?

Ma már az iskolaérettség egyik feltétele, hogy a gyermek várja az iskolát, és ne szorongjon a változástól. A lelkesedésük fenntartásához fontos, hogy az óvodában a pedagógusok, otthon pedig a szülők gondoskodjanak a megfelelő pszichés felkészítésről. Ez lesz a záloga az iskolai eredményességnek és kiegyensúlyozottságnak -írja a csalad.hu.

Óvodai, iskolai, szülői segítség

Az iskolára való felkészítés már az óvodában megkezdődik. A készségfejlesztés elindul a kiscsoportban, és folytatódik egészen a nagycsoport végéig. Az utolsó évben azonban célzottabbak az óvodai foglalkozások, hogy megfelelő legyen a szókincs, a beszédértés, a kommunikáció, a kapcsolattartási képesség, az együttműködési hajlandóság, a feladattudat, az elemi számolási készség, a mozgás és az írásmozgás koordinációja, az emlékezet, valamint a koncentráció. Ezekben az években fel is mérik a gyermekek képességeit, így nagy biztonsággal nyomon követhető a fizikai, szellemi és mentális érettség. Az óvodai fejlesztés mellett vannak iskolai előkészítő tanfolyamok is, amelyek segítenek az iskolai légkör elfogadásában, a napirend, a foglalkozások, a tantermek és a tanítók megismertetésében. De van feladata a szülőnek is, mivel a zökkenőmentes iskolakezdés és a tanulmányok sikere a pedagógus és a család együttműködésén, közös munkáján és partneri viszonyán is múlik.

Mások a mai gyerekek

Bár sok szülő elbagatellizálja az iskolára való felkészítést, mondván, hogy azt nem kell túldramatizálni vagy, hogy a gyerek majd „magától” iskolaérett lesz, nem kell fejleszteni, nem volt ez divat 20 éve. Ezek a szülők jó, ha tudják, hogy a mai gyermekek egyáltalán nem olyanok, mint 10-20 éve. Mások a lehetőségeik, a problémáik és az igényeik. A mai nebulók kevésbé koordináltak, sokkal nyugtalanabbak, félősebbek, kevésbé tudnak beilleszkedni, nehezebben figyelnek, szerényebb a fantáziájuk és beszédképességük, több egyéni törődést igényelnek, miközben intellektuálisan előrehaladottabbak. A kutatások szerint a mai gyermekek többsége egyáltalán nem felelne meg a 20 évvel ezelőtti iskolai érettség szempontrendszerének. A mai becslésekből pedig az körvonalazódik, hogy az összes gyerek harmadának lesz majd szüksége 13 éves koráig terápiás segítségre az iskolai évek alatt.

Mentális fejlesztés

A szülők nagyban segíthetik az érési folyamatot. A családnak jelentős szerepe van az érzelmi biztonság megteremtésében. Ha a kicsi kiegyensúlyozott, következetes nevelést kapott, akkor az iskolában jól fog teljesíteni. Ha viszont érzelmileg labilis a szülő, esetleg túl nagyok az elvárásai és még szigorú is, az a gyermekben is instabilitást és iskolafóbiát okoz. A szülői minta tehát mindenképpen példaértékű, és ez igaz a verbális, valamint non-verbális kifejezésmódokra, a viselkedésre, a hozzáállásra.

Fontos a beszéd, a beszélgetés. A gyereknek lehetőséget kell adni, hogy elmondja a napi történéseket, élményeit, problémáit, a szülő pedig meghallgassa, reagáljon, elmondja tapasztalatait, tanácsot adjon vagy közösen keressenek megoldást. Mindenképpen érezzen együtt a szülő, ha öröm, ha kudarc éri a kicsit. Ezek a beszélgetések maradjanak meg az iskolába járás idején is, hiszen ha a gyerek magára marad a tanulással, az új követelmény- és szabályrendszerrel, akkor hamar elbizonytalanodhat, az iskola csalódás lehet számára és lemondhat a sikeres teljesítményről.

Az új, iskolai környezetről is célszerű beszélni. A kicsik számára fontos, hogy tudják, mi vár rájuk a tanintézményben, mitől különbözik az óvoda az iskolától, mik lesznek az új szabályok, feladatok, miket tanulnak majd, ki fog vigyázni rájuk, hogyan alakul a napirendjük. Minden kérdésre adjanak választ a szülők, és fontos, hogy ne misztifikálják túl az iskolát, ugyanúgy beszéljenek a hátrányairól, mint az előnyeiről.

A jó szülő-gyerek kapcsolat elengedhetetlen az iskolai felkészüléshez. Az optimális kapcsolatra törekvést nyilván nem az iskolakezdés előtti hónapokra kell időzíteni, az hosszú évek kemény szülői munkája. Ebben benne van, hogy a szülő akkor teszi a legtöbbet a gyereke sikeréért, önállósodásának kialakításáért, ha kedvesen motiválja, dicséri, biztatja, oldja a feszültséget és nyugodt környezetet teremt. A motiváció az egyik legfontosabb kulcsszó, ugyanis az a gyerek, amelyik nem várja az iskolát és nem kap ösztönző segítséget, lemarad az iskolában.

Egészségügyi fejlesztés

A szülő segítheti a gyerek biológiai fejlesztését is. Ennek egyik része a megfelelő táplálkozás biztosítása, ami jelenti a sok zöldség és gyümölcs, napi fél liter tej vagy ennek megfelelő mennyiségű tejtermék, és 10-15 dkg hús fogyasztását. Fontos, hogy legyen mód napi legalább másfél óra játékra a szabad levegőn. Maradjon meg az eddig megszokott napi rutin, de ebből már kimaradhat a délutáni alvás. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az éjjeli alvás időtartama is lerövidül és kevesebb lesz 10-11 óránál. A szülő törekedjen arra, hogy a felkelés, az étkezés, a játék, a pihenés, a fürdés és a lefekvés mindig ugyanabban az időpontban történjen, így lesz a rendszerességből szokás, életritmus, amely segít az iskolai rend elfogadásában is.

Pedagógiai fejlesztés

Az óvodás korosztály mindennapjait a játék határozza meg. Természetes, hogy játékkal fejlesztjük a szókincsét, a koncentrációt, a figyelmet, az emlékezetet, a finom motoros mozgást és a beszédet. Ezt mind egyszerre is lehet a különféle készségfejlesztő kiskönyvek révén, de kifejezetten az írás és olvasás tanulására való ráhangolódást segítő füzetek és színezők is elérhetők.

Sok szülő fél az iskolai teljesítmény kudarcától, ezért a gyereket jó előre megtanítja írni és olvasni. A szakemberek szerint erre semmi szükség, elég a játékos feladatokon keresztül megismertetni a betűk és a számok világát. Meséljünk sokat a kicsinek, és ő is meséljen a képek alapján. Ez jól előkészíti az olvasástanulást, de fejlődik a fantázia, a szókincs, az észlelés és a megfigyelés képessége egyaránt.

A kockajátékokkal a különféle színek, formák, méretek, mennyiségfogalmak tanulhatók meg, a kirakókkal a rész-egész viszonya ismertethető meg, míg a társas- és kártyajátékokkal a logikai készség, a stratégiai és az előre gondolkodás képessége kerül a fókuszba.

A mozgás és a kézügyesség fejlesztéséhez kiválóak a labdajátékok (kicsi és nagyobb labdákkal), a finom motoros mozgás erősítése pedig gyöngyfűzéssel, gyurmázással, festéssel, zsírkrétázással történhet. A foglalkozás közben arról is meggyőződhet a szülő, hogy milyen a gyerek koncentrációja, megfigyelő képessége, feladattudata, monotónia tűrése, kitartása.

Munka és rend

A különféle kisebb házimunkák, otthoni feladatok elvégzésére tökéletesen alkalmas egy 6 éves gyerek. Önállóságát segíthetjük, ha megengedjük, hogy meglocsolja a növényeket, lemossa a kerti játékokat, letakarítsa az asztalt a székekkel együtt. Dicsérjük – de ne értékeljük túl –, ha jól végezte el a munkát vagy ha rendet rakott, mert a sikerélmény újabb tennivalókra ösztökéli. Ha figyel a környezetére, akkor rendben tartja majd az iskolatáskáját, könyveit, felszerelését, miközben fejlődik megfigyelőképessége és emlékezete.