„Kedves Anya, köszönöm, hogy kétszer is életet adtál nekem” – Három nő, aki fontosabbnak tartotta gyermeke életét a sajátjánál
Ha az édesanyámra gondolok, akkor eszembe jut az a tengernyi áldozat, amit értem hozott. Az a túláradó szeretet, amelyből mindenkinek jutott, de legfőképp nekem. Aki mindent megtett azért, hogy megszülethessek. Biztos vagyok abban, hogy az életét is odaadná értem bármelyik pillanatban. Nemcsak ő, hanem ismert és névtelen nők tömegei, akik egy-egy kiélezett helyzetben bátran vállalták gyermekeiket, egészségük és életük kockáztatása árán is. Közülük némelyek meggyógyultak, másokat viszont már nem lehetett megmenteni a szülés után. De bárhogy alakult is, sosem bánták meg döntésüket.
„Vajon olyan feleség és anya leszek, amilyet magadnak elképzeltél?”
Gianna Beretta Molla azok közé tartozik, akiket a Katolikus Egyház szentté avatott, és példaként állít elénk. 1922-ben született tizedikként egy 13 gyermekes családba, amikor az édesanyák még így gondolkodtak: „Inkább tíz gyermek a karomon, mint egy is a lelkiismeretemen.” Testvérei közül néhányan a szerzetesi és papi hivatást választották, öten pedig nem érték meg a felnőttkort. Szüleiket a második világháborúban veszítették el. Gianna ezután orvosi diplomát szerzett, és gyermekgyógyászként magánrendelőt nyitott. Azoknak is segített, akik pénzszűkében voltak. Vágyott arra, hogy misszionáriusként szolgáljon, de a váratlan találkozás Pietro Molla mérnökkel a családtervezés irányába fordította. Az esküvő előtt levélben kérdezte kedvesétől: „Pietróm, vajon olyan feleség és anya leszek, amilyet magadnak elképzeltél?”
Gianna három egészséges gyermeknek adott életet, bár harmadik várandósságát erős fájdalom, láz, hányinger és görcsös összehúzódások kísérték. Ezt követően két spontán vetélésen is átesett. A negyedik élő gyermekét várva megérezte, hogy valami természetellenes is fejlődik benne. Két hónapos terhesen – egy vizsgálat alkalmával – az orvosok daganatot találtak a méhében. Az orvosnő tisztában volt az esélyeivel. Három lehetőség közül kellett választania: a méhével együtt a daganatot és a magzatot is kiműtik; a méhet meghagyják, hogy lehetősége legyen újabb szülésre, de a tumorral együtt a magzatot is eltávolítják; illetve meghagyják a gyermek életét, és csak a daganatot metszik ki. Az orvosok úgy látták, csak egy esély marad az életre: ha kiveszik a méhét.
Gianna viszont férjével egyetértésben ragaszkodott ahhoz, hogy a gyermek életét mentsék meg.
A daganat eltávolítása sikerült, de az anya és a baba továbbra is veszélyben maradtak.
Az élet melletti himnusz
„Kész vagyok mindenre, amit Isten akar” – fogalmazta meg a szülészeti osztályra lépve Gianna. 1962. április 20-án, nagypénteken. Másnap, nagyszombaton császármetszéssel jött a világra Gianna Emanuela. Egy hétig lehetett teljes a család; a következő szombaton az édesanya, aki gyermekeit ékszereinek nevezte, elhagyta a földi létet. A mérnök férj ettől a naptól egyedül nevelte övéit.
II. János Pál pápa 1994-ben boldoggá, 2004-ben szentté avatta az olasz édesanyát, akinek tanúságtételét az élet melletti himnusznak nevezte. A szertartáson férje, gyermekei, unokái és élő testvérei is részt vettek. Lánya, akit fontosabbnak talált a saját életénél, szintén az orvosi hivatást választotta. 1997-ben így fogalmazta meg háláját: „Kedves Anya, köszönöm, hogy kétszer is életet adtál nekem: amikor megfogantam, és amikor megengedted, hogy megszülethessek. (…) Az életem természetes folytatása kíván lenni az életednek.” Férje, Pietro 98 évesen hunyt el.
Giannát az édesanyák, az orvosok és a meg nem született magzatok védőszentjeként tisztelik.
„Nincs olyan szenvedés, amelyet ne lenne érdemes elviselni egy gyermekért”
A lombardiai Maria Cristina Cella Mocellin az 1980-as években a szerzetesi hivatást fontolgatta, míg össze nem találkozott leendő férjével, Carlóval. Az eljegyzés előtt egy évvel, 18 évesen a bal combján szarkóma – az izom-, kötő- és támasztószövetekből kiinduló daganat – alakult ki. Három kemoterápiás cikluson esett át, de teljesen felépült, és folytathatta tanulmányait. A gyógyulásában sokat segített Carlo jelenléte és a közös jövő tervezgetése.
Maria Cristina Cella Mocellin férjével – Fotó forrása: mariacristinacellamocellin.it
1991-ben házasodtak össze, és tíz hónappal később született meg első gyermekük, Francesco. Őt másfél évvel később Lucia követte, néhány hónap múlva pedig új élet indult meg a szíve alatt. A várandósság kezdetén, ugyanúgy, mint öt évvel korábban, ismét jelentkezett a szarkóma. Cristina helyi műtétnek vetette alá magát, de a kemoterápiás kezelést nem vállalta, nehogy károsodjon a magzat. „Riccardo, te egy ajándék vagy számunkra. (…) Azt gondolom, nincs olyan szenvedés a világon, amelyet ne lenne érdemes elviselni egy gyermekért” – vetette papírra a sorokat a szülést megelőzően. 1994-ben, 25 évesen egészséges gyermeknek adott életet, és megkezdődhettek a kezelések. Ezúttal azonban nem jártak sikerrel, mert a tüdejében is áttétek jelentek meg. Egy évet tölthetett még itt a földön családjával. Halála után tíz évvel kiadták a lelki naplóját. Hite és bátorsága olyan mélyen érintette Padova püspökét, hogy 2008 novemberében elindította a boldoggá avatási kérelmet, és Ferenc pápa 2021-ben nyilvánította tiszteletre méltóvá.
Most az ő szentté avatására vár a világ.
„Tanúságtétel, amely sok-sok embert megmenthet”
Az olasz Chiara Corbella Medjugorjéban ismerkedett meg férjével. 2008-ban kötöttek házasságot, és néhány hónappal később már gyermeket várt. Az első ultrahangos vizsgálat súlyos agyi fejlődési rendellenességet mutatott, de az orvosok kétkedései ellenére Isten ajándékaként várták. A pici 30 percet töltött szüleivel, és megkeresztelve távozott az égbe. „Ha elvetettem volna – nyilatkozta Chiara – nem hiszem, hogy az abortusz napjára úgy emlékeznék, mint ünnepre, az öröm napjára. (…) Nem számít az idő, az a fontos, hogy megkaphattuk ezt az ajándékot.” Pár hónap múlva újabb gyermekáldás elé nézett a fiatal pár, de ennek a kisfiúnak a lábai hiányoztak. Ráadásul a hetedik hónapban kiderült, hogy a belső szervei sem fejlődtek megfelelően. Születése után nem sokkal őt is imádsággal kísérték utolsó útjára. Chiara továbbra is nyitott volt egy új élet befogadására. Ezúttal a baba egészségesnek tűnt, de az ötödik hónapban az édesanya nyelvén seb keletkezett, és a vizsgálat rákos daganatot igazolt.
Chiara Corbella látását is elvesztette egyik szemére betegsége miatt
A szülők mégis igent mondtak gyermekükre, és Chiara csak a szülés után vetette alá magát a gyógyszeres kezeléseknek. „Lehet, hogy nem is kívánom a gyógyulásomat.
Egy boldog férj mosolygó hitves nélkül és egy vidám gyermek édesanya nélkül nagyobb tanúságtétel, mint egy asszony, aki legyőzte a betegséget.
Tanúságtétel, amely sok-sok embert megmenthet” – mondta férjének, Enricónak. Egy évnyi küzdelem és a látása elveszítése után teste feladta a küzdelmet. 2012. június 13-án halt meg. Egy héttel a halála előtt levelet írt kisfiának, amelyet férje olvasott fel a temetésén: „A mennybe megyek, hogy gondoskodjak Máriáról és Dávidról, te maradj itt a papával. Onnan fogok imádkozni értetek.”
Források:
https://www.keresztenyelet.hu/az-onfelaldozo-anyai-szeretet-peldakepe-gianna-beretta-molla/
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-gianna-beretta-molla
https://www.janospalintezet.hu/l/molla-szent-janka/
https://www.stgiannacenter.com/st-gianna-beretta-molla/
https://catholicexchange.com/meet-st-gianna-beretta-molla/
https://www.youtube.com/watch?v=4IMqdoEh6KY
https://vasarnap.hu/2021/09/21/eletparti-novel-bovulhet-a-szentek-sora/
https://romaikatolikus.blogspot.com/2017/02/elkepeszto-dolgot-tett-az-edesanya.html
Kapcsolódó tartalom
Egy hétgyermekes családot avatott boldoggá egy faluban a Katolikus Egyház – „Ők nem voltak emberfeletti emberek”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
