Láz, rovarcsípés, fulladás: mit tegyen a szülő, ha megtörtént a baj? – kézikönyvvel segítenek a gyermekmentők
Lázgörcsöt kapott. Leesett a lépcsőről. Megcsípte egy darázs. Mit tegyek? Minden szülő rémálma, hogy a gyermekével nem várt betegség, háztartási baleset történik. Az ilyen helyzetek megkönnyítése érdekében Gyermekmentő kézikönyv szülőknek címmel készített kiadványt a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat, amely 23 éve ment gyermekéleteket az országban, és ezalatt közel 60 ezer esetfeladatot látott el. A kötet felkészít a nehéz helyzetekre, és abban segít eligazodni, mikor kell, illetve mikor nem szükséges mentőt hívni. Nem titkolt szándékkal szeretne tévhiteket, régi rossz beidegződéseket is eloszlatni. „Az égési sérült testrészeket régen az összes nagymama tejföllel kente” – mondja László Endre Márton, a szervezet alapítója, akit a kötet részleteiről kérdezünk.
Nemcsak életmentés, oktatás
A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálatot 1998-ban egy csapat elhivatott életmentő, köztük orvosok, mentőápolók, és gépkocsivezetők hívták életre. A budapesti Gyermekrohamkocsi 1999. április 1-jétől kezdve az év minden napján és a nap minden órájában kivonuló szolgálatot lát el az Országos Mentőszolgálat kötelékében. Az azóta eltelt több mint 23 év alatt a miskolci és debreceni gyermekmentő egységekkel kiegészülve, világszínvonalú felszerelésük segítségével már 58 ezer esetfeladatot oldott meg.
„Az 58 ezer eset döntő többsége baleseti ellátás, amelyek során láttuk, hogy azokon a helyszíneken, ahol a szülők felkészültek voltak elsősegélynyújtásból – akár tanfolyam, akár önképzés miatt – sokkal hatékonyabban be tudtak avatkozni, amíg a mentőegység megérkezett.”
„Ezeknél a gyerekeknél jobb volt a gyógyulás, a túlélés esélye, mint azokban a helyzetekben, amikor a szülők pánikba esve várták a mentőt” – magyarázza László Endre Márton, a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat alapítója.
A súlyos, kritikus állapotú csecsemők és gyermekek helyszíni ellátása mellett már a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra, tapasztalataik továbbadására is. Eleinte csupán a professzionális életmentők (mentőtisztek, mentőorvosok) gyermeksürgősségi képzésében vettek részt, majd nyitottak a gyermekgyógyász-szakorvosjelöltek és a házi gyermekorvosok irányába is. Emellett korán felismerték azt is, hogy a szülők, gondozók oktatásával, életmentő technikák megtanításával még több gyermek életben maradását segíthetik elő. A számtalan óvodai és iskolai oktatás során, illetve a szülők számára rendszeresen szervezett tanfolyamaikon nagy tapasztalatot szereztek abban, hogy a laikusok nyelvén hogyan kell nagy hatékonysággal átadni azokat az információkat, amelyekre olyan szituációkban van szükség, amikor minden perc számít.
Ennek az oktatási programnak volt lényeges eleme a közelmúltban megszületett oktató videósorozat, az Életmentő szülők, és ebbe a folyamatba illeszkedik a novemberben megjelent Gyermekmentő kézikönyv szülőknek.
„Pedig csak egy pillanatra nem néztem oda”
A gazdagon illusztrált könyv 42 fejezetben tárgyalja a legfontosabb sürgősségi kórképeket, gyermek-elsősegélynyújtási ismereteket. Az életmentő beavatkozások bemutatásán túl helyet kapott benne minden olyan téma, amely a legtöbb nehézséget és frusztrációt okozza a szülőknek. A cél, hogy minden lehetséges életveszélyes szituációban egyértelmű útmutatást adjanak arra vonatkozóan, hogy mit kell, mit lehet, illetve tilos tenni addig, amíg a segítség a helyszínre ér.
„Ritkán gondolunk bele, de a kicsikre számtalan veszély leselkedik a saját otthonukban is.
Hihetetlen, de igaz, hogy az első öt életévben a balesetek több mint fele a saját lakásban vagy a kertben történik…
Amikor egy otthoni baleset helyszínére kiér a gyermekmentő, a legtöbb helyen az alábbi két mondat közül hangzik el valamelyik: »Pedig csak egy pillanatra nem néztem oda«, vagy »Eddig még sohasem csinált ilyet!«”
Ezek a sorok a kézikönyv Biztonságos otthon kialakítása című fejezetéből származnak. A könyv tematikusan, korosztály szerint veszi végig a jellemző baleseteket, kórképeket. Minden egyes fejezetben le van írva, mi az a pont, amikor már valóban mentőt kell hívni.
Lázgörcs, rovarcsípés, áramütés
„A csecsemőknél nem balesetek, sokkal inkább lázgörcs, kiszáradás, fertőzés, hasi fájdalmak fordulnak elő. Ahogy elkezdenek járni, jellemzővé válnak a csonttörések, különböző sebek, fejsérülések, orrvérzés. De van információ a száj- és fogsérülésekről is, továbbá égés, forrázás, rovarcsípés, állatharapás, macskakarmolás, áramütés, valamint asztma, krupp, ájulás, napszúrás, allergia, kiszáradás, láz eseteiről – mind-mind szerepelnek a könyvben. Ahogy a víznyelés, félrenyelés, fulladás is, amelyek életveszélyes állapotokat idézhetnek elő” – sorolja az alapító.
„Gyakran tapasztaljuk, hogy otthoni baleseteknél a szülő nem tudja, mit tegyen.
Statisztikát nem vezetünk, de az a benyomásom, hogy tízből egy-két esetben a szülő felkészült, nyolc-kilenc esetben pedig nem tudja, mit kellene csinálni.
De ezt befolyásolja az is, hányadik gyerekről beszélünk a családban. Akinek már a negyedik gyereke nő fel, az sok mindent látott. Leginkább az elsőgyerekes szülőpároknál van ilyenfajta tanácstalanság” – mondja az alapító. Hangsúlyozza, ez nemcsak a szülőkre, nagyszülőkre, hanem óvodai, bölcsődei, iskolai dolgozókra is igaz, hiszen intézményekből is kapnak riasztásokat. Az esetek között ugyanakkor nagy a kontraszt, pozitív példákkal is találkoznak, és ilyenkor látják igazán, milyen hasznos, ha valaki felkészült.
A könyv segít eligazodni a szülőknek, melyek azok a kórképek, ahol valóban szükség van mentőre, orvosra, orvosi ügyeletre, és melyek azok az esetek, amiket ők maguk is meg tudnak oldani.
„Ez a döntés is nehéz. Azt tapasztaljuk, hogy sokszor későn hívnak mentőt, úgy gondolják, a gyereknek még nincs olyan nagy baja. De az is előfordul, hogy a szülő, általában tapasztalatlanság miatt, túlreagálja a szituációt. Elsőgyermekes anyukákat egy hosszasan síró gyerek előbb-utóbb a kétségbeesésbe tudja sodorni. Nagyon sok szülő átélte már, amikor reménytelenül sír egy baba, és fogalma sincs, miért. Ilyenkor az ember el tudja veszíteni a türelmét és a józan ítélőképességét” – fejti ki az alapító.
Tipikus helyzet, amikor a légzésfigyelő monitor éjszaka bejelez. Megijednek a szülők, fölkapják a gyereket, és hiába van jól a pici, mentőt hívnak. „Ennek az ellentéte, amikor egy több napja lázas gyereknél várnak, hogy majd biztos lemegy a láza, aztán mi már kiszáradt állapotban találjuk, és kórházba, esetleg intenzív osztályra is kell vinni” – mondja.
Hogyan hívjunk jól mentőt?
Eszméletvesztés, fulladás, félrenyelés, tartósan magas láz, görcsös állapot – ezek egyértelmű helyzetek, amikor hívni kell a mentőt.
Minden esetben a 112-t kell tárcsázni. A vonal túlsó végén a diszpécser dönti el, hogy az adott helyszínre milyen mentőegységet fog küldeni. „Úgy nem lehet mentőt hívni, hogy »Jó napot kívánok, kérek egy gyerekmentőt!«” – szemlélteti László Endre Márton.
A telefonban el kell mondani, mennyi idős a gyermek, mik a tünetek, pontos címet, telefonszámot kell megadni. Ezután a diszpécser dönt, hogy mi fog történni. Az Országos Mentőszolgálat diszpécserközpontja ma már úgy dolgozik, hogy ha a diszpécser érzi, súlyos állapotú gyerekről van szó, és a szülő pánikban van, akkor nem szakítja meg a vonalat, hanem mindaddig vonalban marad és instruálja a szülőt, amíg egy mentőautó meg nem érkezik a helyszínre. Az ő utasításait végre kell hajtani, és a telefonhívás alatt a diszpécser már elindítja a mentőegységet. Sokan azt hiszik, hogy csak a beszélgetés után indul a mentő, de ez nem így van.
Nemcsak a kritikus állapotú gyerekek esetében, hanem például egy lázgörcsnél vagy krupp-rohamnál is vonalban marad a diszpécser, hiszen sokszor a nem életveszélyes eseteknél is tanácstalanok a szülők, hogy kellene ellátni a gyereket, amíg megérkezik a segítség.
„Ha a kiadvány kéznél van, akkor azt az időt, amíg a segítség megérkezik, mindenképp hasznosabban tudja tölteni a szülő, és talán az esemény súlyosságának megítélésében is tanácsot tudunk neki adni. Mit csináljon: háziorvost, ügyeletet, mentőt hívjon-e” – véli az alapító.
Száműzni a rossz szokásokat
A könyv 260 oldalas, minden fejezetében van egy „Ne tedd!” rész, ami korábbi rossz szokásokat, hiedelmeket, berögződéseket próbál eloszlatni, amik még jelen vannak a társadalomban. Házi praktikák, amiket a modern orvoslás nem szeret.
„Például az égési sérült testrészeket régen az összes nagymama tejföllel kente, holott ezt nem szabad” – szögezi le László Endre Márton.
A könyvet három orvos írta. Dr. Horváth Klára, dr. Vadas Réka és dr. Goschler Ádám a Gyermekrohamkocsi ma is aktív, kivonuló orvosai, emellett a Semmelweis Egyetem II. Gyermekklinika intenzív osztályán dolgoznak, azaz nemcsak tudományos oldalról közelítik meg a témát, hanem a napi gyakorlatot is látják évek óta. A könyv minden család könyvespolcának alapvető kelléke lehet, akár karácsonyra is hasznos ajándék szülőknek, nagyszülőknek, rokonoknak. Hiszen közhely, de igaz a mondás: „jobb félni, mint megijedni!”
A könyv itt megrendelhető.
A 82 éves Piroska néni a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálatra hagyta házát – „A kipihent dolgozókat gyógyult gyerekekre tudjuk váltani”
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
