Gendermesék békaperspektívában – avagy kell-e propagandairodalom a gyerekeknek?
Koronás varangyos békával illusztrálja az egyik leszbikus egyesület a nemrég közzétett meseíró-pályázatát. Óvodásoknak, kisiskolásoknak készítendő mesekönyvbe várják friss szerzők tollából jól ismert mesék mai közegben játszódó, újraírt változatait olyan szereplőkkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak – például nem felelnek meg a hagyományos nemi szerepeknek, LMBTQ- emberek, nem fehér bőrűek, nem keresztények – hosszas felsorolás, döntse el a pályázó, miként értelmezi a fogalmat. Bárhogy csomagolják is, nagyon úgy tűnik, hogy nem annyira bizonyos védendő értékek mellett, sokkal inkább egyes értékekkel szemben fogalmazták meg a pályázati kiírást.
Kép: Unsplash
A másság elfogadását valahogy mindig sikerül egyes értékkel szemben, azokhoz viszonyítva kommunikálni, és emiatt nehéz elhinni, hogy az elfogadás szivárványos zászlaját lobogtató „békeharcosok” nem mások rovására akarják érvényre juttatni a szempontjaikat.
Az elvárás világos: gyártsunk propagandairodalmat, ami alkalmas bizonyos nézetek elterjesztésére, a befogadók véleményének befolyásolására, meggyőzésére. Tegyük mindezt a legnyitottabb, legfogékonyabb, legkiszolgáltatottabb korosztályban, amelyik még nem tudja különválasztani a saját véleményét a szüleiétől – akik, ugye, a jó kis propagandamesét majd felolvassák nekik.
Egyrészt ilyen mesekönyv már van (a nemzetközi piacon egész csomó, A herceg és a lovag pedig magyarul is megjelent), de jól van, legyen több, amíg nem teszik kötelezővé: olvassa, aki akarja, nem muszáj kézbe venni. Nem tűnt jó ötletnek például az sem, hogy a hagyományosan katolikus Horvátországban látványosan elégették a szivárványcsaládokról szóló mesekönyv plakátját, mert, amint az várható volt, az akciónak nagyobb lett a füstje, mint a lángja – jó messzire elszállt a genderpropaganda-kiadvány híre.
A kérdés az, hogy mi értelme van jól ismert meséket újraírni. Hiszen a legismertebb meséknek éppen az a lényegük, hogy népmesék: vagyis nem egy szerző írta, hanem sok ember továbbadásával formálódott. Ezért hatnak kortalanul, idő és tér kereteit szétfeszítve érnek el gyereket és felnőttet, fiatalt és idős embert, férfit és nőt. A mesék olyan ősi tudást összegeznek egy magasabb, elvont szinten, ami az egyéni problémák, elakadások feloldásához kínál megoldókészletet – azoknak is, akik jól érzik magukat a bőrükben, és azoknak is, akik úgy érzik, hogy rossz testbe születtek.
Felesleges tehát a meséket megerőszakolni és egy bizonyos, sajátos értelmezést kényszeríteni rájuk, amikor az irodalom valódi értéke éppen abban áll: ahány olvasó, annyi vers, mese, vagy éppen könyv. Az élmény, a tanulság, a hatás ritkán ugyanaz.
Jó lenne, ha a szabadság harcosai meghagynák a mesék szabadságát, és bízni tudnának azok ősi, gyógyító erejében.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
