A férfi szív hangja – hogyan élik meg a férfiak az abortuszt?

A szívhang-rendeletről

Szeptember 15-én életbe lépett Magyarországon az úgynevezett szívhang-rendelet. Pontosabban módosították a magzati élet védelméről szóló rendeletet, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az abortuszra készülő nőnek igazolnia kell, hogy meghallgatta a magzat szívhangját. A terhesség megszakításához szükséges kérőlapra rákerült egy olyan bejegyzés, miszerint a nőnek egy leletet is be kell mutatnia, amely rögzíti, hogy „az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”.  

A KSH adatai szerint 2021-ben közel 22 ezer terhességmegszakítás volt Magyarországon, a számuk évek óta csökken.

Ha szóba kerül az abortusz, leggyakrabban a nőkről beszélünk. De mi van a férfiakkal; társakkal, apákkal? Mennyi joguk van beleszólni az abortuszba? Ha megtörténik, hogyan élik meg és milyen lelki folyamatokon mennek át? A Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány mesterszakos hallgatói egy egyetemi kurzus keretein belül „A férfi-szív-hangja” címmel interjúkból álló dokumentumfilmet forgattak a témában, amelyben többek közt pszichológus, újságíró, jogvédő, diakónus is megszólal. Az alkotást november végén mutatták be a TEMI Fővárosi Művelődési Házban, utána pedig kerekasztal-beszélgetést tartottak.

Egy férfi is érezheti rosszul magát

Nemzetközi adatok szerint a párok kétharmada közösen dönt az abortuszról. Tízből egy férfi megkönnyebbül utána, tízből három rosszul érzi magát: elkeseredett, bűntudata van, a többiek vegyes érzelmeket tapasztalnak.

Ha abortuszról beszélünk, mindig a nők önrendelkezési joga versus a magzat élethez való jogáról folyik a vita. „De hol vannak a férfiak?” – teszi fel a kérdést a film elején dr. Nagy Beáta Magda felnőtt klinikai szakpszichológus és szociológus. Hangsúlyozza, a férfiak is elveszítenek valamit, nem csak a nők. Ők is érezhetik rosszul magukat, de ez a mai napig meghökkenést vált ki, pedig nekik is kellene szakmai segítség. A szakember szerint az abortusz kérdését manapság női problémának tartjuk, és szégyenként tekintünk rá. „Minél inkább abba az irányba tolja a közbeszéd a kérdést, hogy az abortusz bűn, gyilkosság, kibeszélhetetlen, a szégyen annál inkább megmarad” – fogalmaz.

Egyéni vagy közös felelősség?

 „Minél inkább a pár közös felelőssége a fogamzásgátlás, annál valószínűbb, hogy a terhesség megszakítása vagy megtartása is közös döntés lesz”

– magyarázza Vásárhelyi Dorottya szexuálpszichológus, hozzátéve, hogy egy abortusz egy férfinak is stressz, sokan elkezdenek szorongani utána. És miközben a nőknek kötelező az abortusz előtt kétszer is tanácsadáson részt venniük, a férfiaknak nem. Pedig minél hitelesebb információt kapnának róla, annál kevesebb lenne a terhességmegszakítás.

„Az abortusz két fél története, döntése, felelőssége. Egyenrangú felelősség. Kétesélyes, milyen hatással van a párkapcsolatra: összehozza vagy szétválasztja a párokat (...) Bárhogy döntenek, ez egy életre szóló döntés” – erről már Antal-Ferencz Ildikó újságíró beszél a filmben.

Máshogy látja a kérdést Mérő Vera nőjogi aktivista, aki a női önrendelkezés mellett áll ki. „Nem kötelezhető valaki arra, hogy kilenc hónapra bérbe adja a testét, és ennek minden egészségügyi kockázatát vállalja” – szögezi le. Ugyanakkor felvetette, mi van akkor, ha a pár védekezett, tisztázták, nem szeretnének gyereket, ám a nő mégis terhes lett, és megtartja a babát. Kényszeríthető-e ilyenkor egy férfi, hogy vállalja az apaságot? Egymással összeegyeztethetetlen akaratok csapnak össze, amikor az egyik fél szülő akar lenni, a másik nem.
„Az európai jogrendszerben elsősorban a nő döntése érvényesül, mivel a magzat az ő testében fejlődik” – magyarázza Vissy Beatrix, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza. Példaként említi, amikor egy angol nő a várandósság 8. hetében közölte a férfival, hogy abortuszra megy. A férfi ezt nem akarta, az ügyet egészen az Emberi Jogok Európai Bíróságáig (EJEB) vitte. A bíróság kimondta, hogy ez a nő önrendelkezési joga, mivel a magzat fejlődése az ő testében zajlik. 

A posztabortusz szindrómáról

Kovács Ferenc diakónus és felesége, Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó 2009 óta tartanak lelkigyakorlatokat abortuszon átesettek, valamint a gyermeküket vetélés, halvaszületés miatt elvesztők számára. 13 év alatt közel 400 szülőt segítettek át lelki fájdalmaikon. Segítő szándékkal hozták létre 2015-ben a Ne félj, nem ítéllek el Facebook-oldalt is. „Meddig tudnak a férfiak úgy élni, hogy ez csak egy kis baleset volt?” – veti fel Treer Mária. Hangsúlyozza, a férfiaknál is létezik az úgynevezett posztabortusz-szindróma, amikor később alkohol, házasságon belüli, pszichés problémák jelentkeznek. A házaspár elmeséli egy felnőtt férfi történetét, aki 20 évesen abortuszra küldte akkori barátnőjét. Később, amikor megházasodott, ezt a felesége előtt eltitkolta. Végül, amikor felesége a második babájukkal volt terhes, de elvetélt, akkor összeomlott, és bevallotta neki, mi történt évekkel korábban. Kiderült a titok, és azóta őszintébb a kapcsolatuk.

Kép

A férfi-szív-hangja dokumentumfilm plakátja

A szívhang tette apává

„Láttam, hogy lüktetett a kisfiam szíve, és ez mindent megváltoztatott” – vallja Toplak Zoltán keresztény férfimozgalmár, aki szerint a szívhang-rendelet nagy hiányossága, hogy az apákat nem kötelezi a szívhang meghallgatására.

Fiatalon egy párkapcsolatából külföldre akart menekülni, ám barátnője közölte vele, hogy várandós, és egyedül nem vállalta volna a gyereket. Zoltán végül elment vele az ultrahangra, ami mindent megváltoztatott. Feleségül vette a párját, igaz, később válással végződött a kapcsolatuk.

„Engem az idősebbik fiam szívhangja tett apává, amit soha, egy pillanatig nem bántam meg. Ma a legjobb barátom a két nagyfiam” – vallja.

Hegedűs László eredetileg matematikusként végzett, 22 évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni mind szociológiai, mind keresztény szempontból a terhességmegszakítás kérdésével. Megdöbbentette, hogy a férfiak ebben a kérdésben magukra hagyják a nőket, munkája során azt tapasztalta, hogy 50–60 százalékban a férfi küldte abortuszra nőt.

„Az abortuszt minden nő traumaként éli meg, mert nem így képzelte az életét” – fogalmaz. Ugyanakkor a szakember tud konkrét esetekről, amikor a férfiak szerették volna megtartani a babát, és az abortusz úgy megviselte őket, hogy pszichiátriára kerültek. „A férfiak is szeretnének gyereket” – szögezi le. Közel hét éve van szorosabb kapcsolatban a Kiáltás az Életért Egyesülettel, amely alapvetően a válságterhességben lévő anyákon és gyermekeiken igyekszik segíteni. Mint hangsúlyozza, abortusz után a férfiak fele eltűnik a nők életéből. Ha kiállnának a nők mellett, szerinte drasztikusan csökkenne, megfeleződne a terhességmegszakítások száma.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Unpalsh/Alexander Grey

Eltitkolt dolog

A filmvetítés után dr. Forgács Attila klinikai szakpszichológus, egyetemi docens arról beszélt, külön-külön minden megszólalónak igaza van, ítélkezni pedig nem érdemes az abortusz kérdésében. Szerinte a szívhang-rendelet a traumatizációk számát fogja növelni. „Ha hozott egy pár egy döntést, meggyőződésem, hogy a döntésben kell segíteni és abban, hogy ilyen helyzetbe még egyszer ne kerüljön.” Példának hozta fel, ha valaki lemond a babájáról, örökbe adja, a szülőszobán nem fektetik a mellére.

A beszélgetés másik résztvevője, Fábián Fruzsina pszichológus sok olyan családdal foglalkozott, akik valamilyen oknál fogva elvesztették a magzatot, akár szándékos döntés, akár valamilyen vetélés során. Hangsúlyozta, az abortusz a férfiak körében is eltitkolt dolog. Sokszor a legjobb barátjuknak vagy a családjuknak sem mondják el. „Inkább úgy tálalják, hogy isznak közben egy sört, és elmesélik, hogy hát, igen, megtörtént” – fogalmazott.

Több volt az abortusz, mint a szülés
 

Forgács Attila a ‘80-as évek végén nyolc éven keresztül dolgozott a Debreceni Szülészeti Klinikán abban a csapatban, amely meghonosította az apás szülést. Akkoriban az osztályon több volt az abortusz, mint a szülés, előbbit egy lehetséges családtervezési technikaként kezelték. Magyarországon először Debrecenben indult el a perinatális gyásztanácsadás: olyan szülőknek segítettek, akik szülés közben elveszítették a babájukat. Az akkori rendszer nem értette, mi szükség van erre, pláne azt nem, mi szükség lenne az abortusz utáni lelki segítségre.

„Vigyázzon jobban, ő csinálta” – ez volt a hozzáállás.

„Az én praxisomban mindenféle eset előfordult: meddőség, vetélés, rákbetegség. De nyolc év alatt egy férfi sem jelentkezett, akinek a párjának abortusza volt, nő is csak ritkán” – mondta.

Kapcsolatok kötődés nélkül

„Okostelefonon jobbra húzzák, balra húzzák egymást a fiatalok, és máris van egy kapcsolat, abból esetleg lesz egy fogantatás mindenféle kötődés nélkül. Az abortuszok jelentős része ugyanis nem házasságon belül történik, hanem alkalmi együttlét következménye. Az már régen késő, amikor az abortusz után gondolkodunk, mit kellett volna jobban csinálni” – tette hozzá Forgács Attila.

Az egyetemi docens vallja, a szülővé válás személyiségfejlődés következménye, miközben az iskolában nem tanulunk arról, hogyan leszünk szülők. Nem elég, ha biológiaórán egyszer beszélnek a nemi betegségek veszélyéről, a nemi szervekről.  „Tudatosítani kellene, hogy nem szégyen beszélni az abortuszról, és ki lehet belőle jönni fejlődve is. Például, ha valaki a példájával segít, hogy más ne jusson ugyanide” – fogalmazott. Kérdés, tart-e már itt a társadalmunk.

Egyoldalú kötelezettség

Az abortusz társadalmi dilemma, a szívhang-rendelettel lehet egyet vagy egyet nem érteni. Tény azonban, hogy született egy rendelet, amely a nőt kötelezi a szívhang meghallgatására, de a férfiaktól ugyanezt nem várja el, miközben a terhességmegszakításról szóló kérőlapot elméletileg nekik is alá kell írniuk.

Ha a nőnek kötelező szembesülni a magzati életfunkciókkal, a férfinak miért nem?

Ezt a kérdést sokan feltették már a rendelet hatályba lépése óta, de választ azóta sem kaptunk.

 A teljes film itt megtekinthető: A férfi-szív-hangja | Dokumentumfilm (2022)