Egy rosszul fordított szó miatt dobták le az atombombát? – Fordítási hibák, amelyek befolyásolták a történelmet

Tolmácsok, fordítók: a béke követei vagy botrányokozók?

Az egyiptomi hieroglifákon találtak olyan két arccal ábrázolt, egyszerre kétfelé néző embereket, akikről azt gondoljuk, hogy olyan tolmácsokat ábrázolnak, akik az elhurcolt hadifoglyok, rabszolgák és a fáraó között közvetítettek. A középkori festmények a fordítókat gyakran ábrázolták olajággal a kezükben, annak jeleként, hogy ők a béke megteremtésének eszközei lehetnek. 

Ősi vallási és lelki kétely bennünk, hogy szabad-e egyáltalán egyik nyelvből egyszerűen átlépnünk a másikba. A vallási nyelv szentségéről folytatott vitáknak egy jó példája, amikor a keresztény hitre tért eszkimók valamelyik egyházi hatósághoz fordultak, hogy hadd használhassák az „Isten báránya” kifejezés helyett azt, hogy „Isten fókája”. Ugyanis náluk nincsen bárány, az, hogy „Isten báránya”, nekik egyáltalán semmit nem jelent. Viszont a fóka a megélhetésük nélkülözhetetlen alapja, azt jól ismerik, és az „Isten fókája” hasonlat segítene megérteni az eszkimóknak az evangéliumi üzenet lényegét. Az „Isten fókája” kifejezés használatát végül nem engedélyezték, de ezt a példát azóta is mindkét tábor – a fordításokat ellenző és szükségesnek tartó – érvnek érzi a saját elmélete alátámasztására. 

Két, egymástól teljesen eltérő kultúra között biztosan nem lehetséges a maradéktalan nyelvi tükrözés. Georges Mounin író talányosan „szép hűtlen”-nek nevezi a szépirodalmi fordítókat, mondván: „A fordítás ellen felhozható összes érv ebben az egyben foglalható össze: a fordítás nem az eredeti.” Heinrich Heine mély lenézéssel azt írta, hogy a német nyelven írt verseiből „szalmával kitömött holdvilág” válik egy-egy fordító kezében. 

Annyi bizonyos, hogy a tolmácsolás terén olyan világraszóló félrefordítások születtek, amelyek hatással voltak a történelem menetére is. 

Kép

Horemheb egyiptomi fáraó sírja, bal oldalt a tolmács figurája – Forrás: Wikipedia

Még Szent Jeromos is tévedt

Szent Jeromos – aki a fordítók védőszentje is – az Ószövetség egyik kifejezését értette félre: a Sínai-hegyről visszatérő Mózes fejének leírásában fénynyalábok helyett szarvakat vélt olvasni. Az általa használt szó kis jóindulattal mindkét jelentést tartalmazta, ám a középkori festményeken és szobrokon gyakran láthatjuk Mózest furcsa szarvakkal a fején. A héber „keren” szó fénysugarat és szarvat is jelenthet, és valószínűleg az áhítat olyan fokát fejezi ki, amikor szarv alakú fényesség veszi körül az ujjongó arcot – ám a képzőművészeti ábrázolások többnyire a félrefordítást követik.

Melyik szerződés az érvényes?

Egy 1840-es fordítási manipuláció waitangi szerződés néven vált hírhedtté az orbitális tolmácsolási hibák történetében. A szerződést a britek kötötték meg az akkori maori törzsfőnökkel, és Új-Zéland brit gyarmattá válásáról szól. A szerződés szövege angolul íródott, amelyet egy kevéssé megbízható misszionárius fordított le maori törzsi nyelvre, de nem sokat bíbelődött vele, egyetlen éjszakát szánt rá mindössze. A maori szöveg sok hibát tartalmazott, de a helyiek a fehér ember iránti bizalommal, olvasás nélkül aláírták. Az aláírási ceremóniát követően a britek teljesen a hatalmuk alá hajtották a helyieket, még a földjeiket is eladhatták, bár ez az engedmény nem szerepelt a maori szövegben. A maorik abban a hiszemben voltak, hogy csak a sziget irányítását adták át a briteknek, mivel féltek a fosztogató fegyencektől, és védelmet reméltek a brit kormányzattól. Valójában a fordítási eltérések miatt két különböző szerződést írtak alá. Amikor ez kiderült, lázongás kezdődött, amit a britek igyekeztek leverni. A szerződés hatását csak a század végére sikerült kiheverni, amikor az Új-Zéland-i bíróság megállapította a dokumentum hiteltelenségét, ám a mai napig fellángolnak a viták arról, hogy ki mit írt alá.

No comment

1945 júliusában a potsdami konferencián került sor a történelem egyik legnagyobb hatással bíró félrefordítására. Kantaro Suzuki japán miniszterelnök sajtótájékoztatót tartott, ahol az újságírók szembesítették az Amerikai Egyesült Államok által megfogalmazott fegyverletételi felszólítással. A háború a Csendes-óceán szigetvilágában akkor még tartott, szigetről-szigetre folyt a harc. Az amerikai hadvezetés november 1-re tervezte a japán partraszállást Okinava hadművelet néven. A konferencia alatt folyt az első atombomba tesztelése a sivatagban, amelynek bevetéséről akkor még nem döntöttek. A japán miniszterelnök egyetlen szava rengeteget rontott a japánok helyzetén. A fegyverletételre és a feltétel nélküli megadásra felszólítást hallva Suzuki miniszterelnök a több értelmű „mokusatsu” kifejezést használta, ami egyrészt azt jelenti, hogy a kifejezés használója nem szól hozzá a témához, mert nincs elég információ birtokában (no komment), másrészt a büszke és lenéző „egy szóra sem méltatom” , „teljesen elzárkózom tőle” értelemben is használatos. Bár a miniszterelnök egy általános időhúzó technikát próbált használni, mivel az ultimátum hivatalos formában még nem érkezett el a kabinethez, az amerikai fordító úgy tolmácsolta a választ, mint totális elzárkózást annak lehetőségétől, hogy a japánok valaha is megadják magukat. 

Ez az értelmezés is hozzájárult ahhoz, hogy az amerikaiak augusztusban az atombomba bevetése mellett döntöttek.

A „bölcsen hallgatok” kifejezése így lett az emberiség egyik legszörnyűbb döntésének előhívója. Az amerikai fordító értelmezése mögött dolgozhatott egy abban az időben közkeletű nézet a japán nép fanatizmusáról, így az eset annak is látványos példája, hogy az előítéleteink hogyan képesek eltorzítani az objektívnek hitt észlelésünket.

„El fogunk temetni titeket”

Tizenegy évvel ezután Nikita Hruscsovnak, a Szovjetunió vezetőjének egyik mondata okozott háborús konfliktust súroló félreértést. 1956 novemberében történt, hogy az indulatos beszédeiről híres első titkár a moszkvai lengyel nagykövetségen tartott beszédében a lengyel fordító szerint ezt találta mondani: „El fogunk temetni titeket.” Az olasz–amerikai maffiafőnökök által is megirigyelhető kijelentés hallatán a jelenlévő NATO-tagországok képviselői és az izraeli diplomaták megrökönyödtek, hiszen egy atomhatalom szájából elhangzó hasonló mondat egyértelmű fenyegetésnek tűnt. Hruscsov az emlékezetes mondat elmondásakor élénken gesztikulált, és a hangerővel sem bánt diplomatához illő visszafogottsággal. Viktor Sukhodrev fordító szavai majdnem nemzetközi konfliktust váltottak ki egy olyan időszakban, amikor a hidegháború csak egy kis forralásra várt… A mondat valójában így hangzott: „Túl fogunk élni titeket.” „We will bury you” – jelentette ki a tolmács, és bár akkor néhány oroszul és lengyelül is tudó képviselő ereiben meghűlt a vér, a mondat ma már megszelídülve képregényben, Sting dalszövegében és mémként járja diadalútját. Hruscsov hét évvel később adta meg a magyarázatot: az ellenlábasai által kevésbé olvasott Kommunista Kiáltvány egyik mondatára utalt, amelyben az olvasható, hogy „a burzsoázia a saját sírásóját termeli ki”. Ebből is látszik, hogy eltérő kulturális háttér híján milyen nehéz megérteni, hogy a másik nyelvet beszélő ember valójában mire gondol…

Az Elnök, aki a lengyel férfiakhoz vonzódott

A lengyelekkel egyébként Jimmy Carternek, az Egyesült Államok elnökének is meggyűlt a baja. Nyugodt és kiegyensúlyozott ember lévén eszébe se jutott, hogy egy udvariasnak szánt kommünikével azt fogja elérni, hogy a lengyel polgárok agyament falu bolondjának tartják. 1977-ben történt az a fordítástörténelmi esemény, amikor az amerikai elnök tolmácsa, az eredetileg műfordító Steven Seymour hihetetlenebbnél hihetetlenebb mondatokkal bombázta meg a hallgatókat. Carter mosolyogva adta tudtukra, hogy nagy örömmel érkezett az országukba, miután reggel elhagyta az Egyesült Államokat („When I left the United States this morning”). De a lengyel résztvevők azt a szöveget kapták, hogy az elnök végtelenül boldog, amiért végleg elhagyhatta Amerikát… A szocialista terminológián nevelkedett lengyelek már arra gondoltak, hogy az elnök menedékjogot szeretne kérni az országuktól, ahonnan jó okkal disszidált. Seymour ennél is tovább ment, és Carter jövővel kapcsolatos reményeit úgy fordította, mintha az amerikai elnököt forró érzéki vágy fűtené a lengyel férfiakért… 
A gyorsan leváltott tolmácsot Jerzy Krycki követte, aki viszont az elnök kisvárosi tájszólásával nem boldogult, és taktikaként a hümmögő hallgatást választotta, így őt is leváltotta egy némileg beszédesebb tolmács, míg végül sikerült nemzetközi kalamajka nélkül megúszni az eseményt. 

A világtörténelem sorsa néha egy-egy szón múlik, a diplomáciai élet mosolyszüneteit sokszor nem is a rossz szándék okozza, csak a rossz interpretáció. 

Jakab, létra nélkül

Ugyanakkor a nyelvi hibák időnként jól sülhetnek el, hiszen ki ne érezné kedves ismerősének Leiter Jakabot, akinek puszta léte egy fordítói lustaság eredménye. A magyar újságíró, Ágai Adolf 1863-ban azt a feladatot kapta, hogy tudósítson egy bécsi repülési eseményről, de a zsurnaliszta átaludta a mutatványt. A kollégától átvett német nyelvű cikkben talált „Jakobs Leiter” kifejezést – amely a bibliai Jákob lajtorjájára utalt – minden ellenérzés nélkül nevesítette, és személyiséget adott egy nem létező légi akrobatának. 
Bánjunk tehát óvatosan a szavakkal! Gondoljunk arra, hány olyan szavunk van, amelynek a kimondása már önmagában cselekvésnek is számít, amelyet „tetten lehet érni”, mint például a „fogadom”, „vállalom”, „engedélyezem”. A szavak felérnek a tettekkel és a tettekhez. Pláne az igék.

Felhasznált irodalom:
Austin, John L: Tetten ért szavak
https://rpstranslations.wordpress.com/2015/01/09/the-biggest-interpreting-mistakes-in-history/
https://tolmacsiroda.hu/a-tortenelem-legnagyobb-tolmacsolasi-es-forditasi-bakijai