„Mintha gyémántok milliói csillognának szemeinkbe!” – Az Aranyosfői-jégbarlang titkai

Jégbarlangok vidéke

Az Erdélyi-szigethegységben, azon belül is a Bihar-hegységben hat jégbarlang található: három a Pádison, három pedig az Aranyosfői-karsztvidéken. „Ezek általában aknabarlangok, melyeknek nincs természetes szellőzési lehetőségük. A téli hideg levegő és felgyülemlő hó konzerválja a hideget, a becsepegővíz pedig látványos jégképződményeket hoz létre” – olvasható A Földgömb magazin 2004. novemberi számában. 

Ezen a területen található a 2000−3000 évesre becsült Aranyosfői-, más néven Szkerisórai-jégbarlang is. Felfedezésének pontos időpontja ismeretlen, Schmidl Adolf geográfus, az ország első barlangkutatója négy éven át vizsgálata a Bihar-hegységet, és 1863-ban elsőként készített tudományos monográfiát a területről, illetve részletes úti leírást a barlangról, aminek első térképét Josef Wastler rajzolta meg. Ekkor még csak a barlang felső részeit, a Nagytermet és a Templomot ismerték.

Hat évvel később, 1869-ben a Vasárnapi Ujságban hosszú publikáció jelent meg a „scărișoarai jégbarlangról”, amit egy húszéves, addig ismeretlen fiatalember, Eötvös Loránd későbbi fizikus, akadémikus, a torziós inga feltalálója jegyzett. 

„A Bihar-hegységben mindeddig csak két jégbarlang ismeretes [...] E barlangok egyike a betranai fensikon, a Bihar csúcsától másfél mérföldnyi távolságban északra fekszik, s 1860-ban Kula nevű oláh vezető által fedeztetett fel, ki belőle egy belényesi cukrászt jéggel látott el. Ennél sokkal nagyszerűbb az, amely a topánfalvai kincstári erdő scărișoarai kerületében fekszik, s melyet e hegyek oláh lakosai Gyezar-nak neveznek” − írta Eötvös, aki 1868 szeptemberében látogatott el először a barlanghoz. 

Bár a tengerszint feletti 1165 méteres magasságban található bejáratot fenyvesek övezik, nem nehéz észrevenni a körülbelül 48 méter mély és 50 méter átmérőjű, csaknem kör alakú nyílást. „Falai három oldalról függőlegesen merednek le, úgy, hogy a lemenetel csak egy, még pedig az északkeleti oldalon válik lehetségessé. S mily lemenetel ez! Két már rothadozó fatörzsekből összekötözött létrára bízzuk nyakunkat” − folytatja Eötvös.

Fotó forrása: Wikipédia

75 ezer köbméternyi jég

Ma már 48 lépcsőfok teszi lehetővé, hogy a kíváncsi turisták leereszkedjenek a zsomboly fenekére − a zsomboly nem más, mint a karsztos hegységekben kialakult, lefelé táguló, aknához hasonló üregek és barlangok elnevezése. Az első állomás a Nagyterem, ami nem hazudtolja meg a nevét, 108 méter hosszú és 78 méter széles. 

„Nem emlékszem, hogy más alkalommal természeti tünemények által annyira meglepetve lettem volna, mint midőn a hómezőn le s ez ajtón beléptem. 

Mintegy varázsütésre eltűnt minden, mi a nyár heves életére emlékeztethetett volna, s a legridegebb téli kép terült el szemeim előtt. 

Tökéletesen sima jégtalajon, köralakú teremben állottam. [...] A kapun elégséges fény hatolt be, hogy a tárgyakat fáklya segítsége nélkül is megkülönböztessem. A bemenettől balra mintegy 10 láb (szerk. körülbelül 3,16 méter) magas szabályos jégdomb emelkedett; szemben ugyancsak egy kettős csúcsú jégdomb látszott, melynek csúcsai közel 4, illetőleg 3 öl (szerk. 1 öl körülbelül 1,9 méter) magasak voltak, s a tetőről vízesés gyanánt lehulló jégcsapokkal érintkeztek” − olvasható Eötvös beszámolója a Nagyteremről. 

Az Élet és Tudomány 2001/48-as számában olvasható Hazslinszky Tamás-cikk szerint „a jég lerakódása a jégkorszakban kezdődött meg akkor, amikor a Bihar-hegységet még gleccserek borították. A hosszú nyár és az enyhe tél soványítja a jégtömböt. A legutóbbi 20 évben a tömb vastagsága csaknem 1 méternyit csökkent.” A 720 méter hosszú és 105 méter mély barlang a mai becslések szerint egy 75 ezer köbméternyi jégtömb része, aminek vastagsága néhol eléri a 26 métert is. 

A Nagyteremből közelíthető meg a Templom, az ide vezető alagút egész boltozata „jégsegeczekkel [jégkristályokkal] van borítva, melyek hüvelyknyi nagyságú lemezekké, azok pedig a legsajátságosabb, többnyire hatszögű fürtös idomokká csoportosulnak. 

Képzelhetik olvasóim a bűvös hatást, melyet a fáklyának vörös fénysugarai e csillárokon megtörve a szemlélőre gyakorolnak. 

Mintha gyémántok milliói csillognának szemeinkbe!” − olvasható Eötvös útileírásában. 

Kép

Fotó forrása: Sergiu Bacioiu/Flickr

A Templomba érve több mint száz sztalagmit, azaz a barlang aljáról felfelé gyarapodó cseppkőképződmény tárul a látogatók szeme elé. Ezek kialakulásáról így ír Eötvös: „hogy a víz a Karst-féle mészképletekben nemcsak nagyobb nyílásokokon keresztül ömlik, hanem aprórepedéseken, csöveken keresztül is szivárog a föld alsóbb rétegei felé. Evizerek bizonyára a jégbarlangokhideg boltozatához is el fognak jutni, s részben már azzal érintkezésben megmerevedve, jég-szalactitokat képeznek, részben pedig fenékre hullva, azon eleinte jégdombokat, utóbb oszlopokat vagy gúlákat, egy szóval sztalagmitokat alkotnak.”

A legmélyéig hatolva

A Nagyteremből az egyik irányba a Kis-rezervátum, a másik irányba pedig a Nagy-rezervátum és a Coman-folyosó nyílik, ezek csak kutatási céllal látogathatók. A mélyebben fekvő területeket csupán 1947-ben tárták fel, már Eötvös is leírta, hogy hiányzott a megfelelő felszerelés a barlang további feltérképezéséhez. Az 1950-es évektől a Kolozsvári Barlangtani Intézet évtizedeken keresztül tanulmányozta a jégbarlangot. Elsőre azt gondolnánk, hogy nem élnek itt állatok, pedig denevérek és apró, két-három milliméteres bogarak is felbukkannak itt, sőt a Nagy-rezervátumban még egy kárpáti zerge csontvázát is megtalálták.

Emil Racoviță román barlangkutató, a bioszpeleológia, vagyis a barlangi élettan atyja 1921 és 1923 között öt alkalommal tanulmányozta az Aranyosfői-jégbarlangot, eredményeiről 1927-ben monográfiát is kiadott. A további kutatások megkönnyítésére még egy föld alatti laboratórium felállítását is tervezte, de ez végül nem valósult meg. Munkásságának köszönhetően szélesebb körben vált ismertté a barlang, ami nem csupán törvényi védettséget jelentett, de a turizmus megjelenését is. 

„A Nagy-rezervátumból tovább haladva, a Corman-folyosóban a jégképződményeket változatoscseppkövek váltják fel. A folyosó végét agyag- és kőzettörmelék zárja el. 

Ezen a ponton − a mérések szerint − mindössze néhány méter választja elegymástól az aranyosfői jégbarlangot és a cseppkő- és kristályképződményeiről híres Pojarul Politei-barlangot. 

Noha a két barlang összekötése nem kívánna nagy munkát, ezt mégsem tervezik; az átjáróval megváltozna a jégbarlang légáramlása és vele együtt a barlang klímája, ami pedig a jég − a jégképződmények − elolvadásához vezethetne” − olvasható az Élet és Tudomány 2001/48-as számában.

Az Aranyosfői-jégbarlangban a hőmérséklet nyáron sem emelkedik 1°C fölé, télen azonban akár -7°C alá is süllyedhet, az állandó huzat pedig tovább csökkenti a hőérzetet. A zord körülmények azonban nem riasztják el a látogatókat, évente százezernél is több turista járja végig a Nagytermet és a Templomot.