Egy mozdonyvezető, aki gázolt már embert: „Amit az ütközéskor érzünk, az a tehetetlenség”

Mióta dolgozik mozdonyvezetőként, és hogyan kell elképzelni egy munkanapját?

A tanulmányaimat is beleszámítva 20 éve vagyok mozdonyvezető, az összes olyan vonalon teljesítek szolgálatot, ami Budapestről indul. Hivatalosan a ferencvárosi állományhoz tartozom, nappali-éjjeli munkarendben vagyunk.

12 óra 45 perc a maximális munkaidőnk, ebből 10 óra lehet a vezetés, amit a törvényi előírások szerint be is tartunk.

Amikor bemegyünk a munkahelyünkre, jelentkezünk az úgynevezett felvigyázónál, elvégezzük az ilyenkor szükséges papírmunkát és szondázást, majd felvesszük a szolgálatunkat a korábban megkapott vezénylésünk alapján. Amikor a budapesti elővárosban (például Hatvan, Gödöllő, Szolnok) közlekedünk, több oda-vissza járatot is teljesítünk egy nap, hosszabb távú utaknál (Budapest–Nyíregyháza) általában egy oda-vissza út fér bele a munkaidőbe. 

Január elején Tapolcánál történt egy vasúti átjáróban tragikus baleset, az autóban utazó négy ember életét vesztette. Április 5-én Mindszentnél egy furgon hajtott a sínekre a tilos jelzés ellenére. Öten a helyszínen meghaltak, a vonaton ülők is megsérültek. Szinte hetente hallunk hasonló híreket, miért van egyre több ilyen tragédia?

Idén már 41 közúti-vasúti baleset történt. Úgy gondolom, a figyelmetlenség és a fegyelmezetlenség az oka, hogy megnövekedett az ütközések száma. A KRESZ egyértelműen előírja, hogyan kell az autósoknak megközelíteni egy vasúti átjárót, s ha ezt mindenki betartaná, az nagyban segítené a balesetek elkerülését. De amikor valaki megkerül egy félsorompót, mert nagyon siet, az abszolút fegyelmezetlenség.

Milyen eszközök jelzik az átjárót, mi segíti a közlekedőket?

Nem minden átjáróban van fényjelzés és fél- vagy teljes sorompó. Van, amelyik csak andráskereszttel felszerelt, ez figyelmeztet, hogy közút és vasút keresztezi egymást. Vannak a fénysorompós átjárók, ahol villogó piros, illetve fehér fény jelez. Fontos tudni, hogy a villogó fehér fény elsősorban azt jelzi, hogy a sorompó működőképes, nem azt, hogy ilyenkor semmi esetre sem jöhet vonat. A biztosítóberendezés hibájáról mi, mozdonyvezetők mindig értesülünk, ilyenkor alacsonyabb, maximum 15 kilométer per órás sebességgel közelítjük meg az útátjárót. Ezen kívül van a félsorompós átjáró, amikor az adott sávot takarja egy sorompó, illetve van a teljes sorompós átjáró, amikor gyakorlatilag a teljes út le van zárva. 

A napokban nyílt levelet írtak az autósoknak.

Kicsit közelebb szeretnénk hozzájuk kerülni, hiszen, amikor találkozunk a sajtóban egy baleset hírével, azt mindig úgy aposztrofálják, hogy „vonattal ütközött”.

Pedig a vonaton is emberek ülnek: mi, a mozdonyvezetők, a jegyvizsgálók és az utasok. Szeretnénk, ha a társadalom kicsit belelátna a mozdonyvezetők helyzetébe, hogy egy vasúti gázolásnál mi történik, hogyan zajlik le, mit élünk át.

A célunk nyilvánvalóan az, hogy csökkentsük az ütközések számát, és arra kérünk mindenkit, hogy figyelmesen közelítse meg a vasúti útátjárókat. Szerintem minimális az az idő, amit ilyenkor ki kell bírniuk az autósoknak. Ha ezzel a levéllel akár egy-két balesetet meg tudunk előzni, már az is nagy dolog. A lényeg, hogy figyelmesen, fegyelmezetten közlekedjünk, és vigyázzunk egymásra! Ez az üzenetünk.

Mit tud egy ilyen helyzetben tenni egy mozdonyvezető, elkerülheti a balesetet?

A fizika törvényei ellen mi sem tudunk mit tenni. Én két autóval ütköztem már, illetve volt négy személygázolásom. Ilyenkor mi gyakorlatilag csak gyorsfékezni, köznyelven szólva vészfékezni tudunk, amit úgy kell elképzelni, mintha egy autóban beletaposnánk a fékbe. És mérhetetlen nagy tehetetlenséget érzünk. Ha látjuk, hogy a sínen van valami, mondjuk egy lerobbant jármű, arra esetleg fel lehet készülni, s ilyenkor reméljük, hogy már nincsenek benne személyek. De a legtöbb esetben ez egy pillanat, egy tizedmásodperc alatt történik meg, amire egyszerűen nem tudunk felkészülni. Ilyenkor csak azt vesszük észre, hogy valami érkezett, és hatalmasat csattant a mozdonyon. Előfordult olyan, amikor oldalról mentek neki a vonatnak, ezt a tükörben látjuk csak, illetve akár érezhetjük is, hogy a vonat egy kicsit megtorpan, de ez nem minden esetben van így.

Általában az autóban ülő civil áldozatokról hallunk, de mozdonyvezetők is vesztették már életüket ilyen ütközések során.

A mozdonyvezetők gyásznapja is egy ilyen tragikus eseményhez kötődik. 2010. október 20-án Kiskunlacházánál egy kollégánk – akit én ismertem is, mivel ferencvárosi mozdonyvezető volt – egy sóderszállító teherautóval ütközött, kisiklott a vonat, ő pedig életét vesztette.

Ezért lett október 20. a szolgálat közben elhunyt mozdonyvezetők emléknapja. Vele közel azonos időben végeztünk, úgyhogy most már ő is a szolgálata huszadik évébe lépne.

Amikor egy átjáróban történt balesetről hallunk, bennünk azonnal felvetődik a kérdés, hogy munkatársunkat érte-e valamilyen fizikai sérülés. Ez nekünk trauma, persze az is, ha a közúton közlekedő sérül meg vagy veszti életét. A másik oldalon pedig ott van a kollégánk, aki nyilvánvalóan már nem ugyanabban a mentális és fizikai állapotban van, mint amikor elment otthonról. Fontos nekünk, hogy vele mi történt, ilyenkor hívjuk egymást, várjuk nagyon a híreket.

Mozdonyvezetőként hogyan lehet feldolgozni egy halálos kimenetelű ütközést?

A MÁV-nál pszichológiai segítséget is igénybe lehet venni, nagyon jól felkészült pszichológusi és orvosi csapatnál. Az ilyen beszélgetések, visszaidézve a történteket, kicsit csökkentik a traumát. Kibeszéljük magunkból a tragédiát, ami nekünk hatalmas segítség, hiszen az esetek 90 százalékában a balesetkor nem tudunk semmit tenni.

A januári tapolcai tragédiakor nem volt félsorompó az átjáróban, de a MÁV szerint a fényjelzés működött, pirosat mutatott. Milyen intézkedésekre lenne szükség, hogy csökkenjen a balesetek száma?

Mi írott szabályokból, nagyon komoly utasítások szerint dolgozunk. A vasút és a közút részéről is mindenki megtette a maga feladatát, úgy tűnik azonban, hogy maga a fénysorompó és a félsorompó sajnos nem elég. Mindenkinek magába kellene nézni, és fegyelmezetten, figyelmesen vezetni, szerintem egyedül ez az, ami segíthet, hiszen falat mégsem húzhatunk az átjáróba.

Nincs az a fizikai akadály, ami teljesen ki tudná szűrni az autósok fegyelmezetlenségét.

A személygázolások során is jellemző a figyelmetlenség, ugyanakkor sokszor öngyilkosságokkal nézünk szembe, ez ellen pedig mi nem tudunk mit tenni. Megoldás lehetne talán az, ha komolyabban büntetnék, hogy valaki megszegi a KRESZ szabályait a vasúti átjárókban. Ha ezt súlyosan szankcionálnák, szigorúbb büntetéseket szabnának ki, az akár visszatartó erő lehetne.

Milyen szabályok vonatkoznak a mozdonyvezetőkre az átjárókban?

A sebesség nálunk szentírás, amit be kell tartani. Minden pályára, illetve vonatra meg van határozva az engedélyezett legnagyobb sebesség. Ha működik a biztosítóberendezés, és nincs semmi probléma, akkor általában a lehető legnagyobb sebességgel érkezik egy vonat az átjáróhoz, és sajnos ezzel a sebességgel történik meg az ütközés. (Magyarországon 160 kilométer per óra a legmagasabb sebesség a Budapest–Hegyeshalom vonalon Tata és Hegyeshalom között, a fővonalakon általában 120 kilométer per órával, a mellékvonalakon 60-80 kilométer per órával közlekednek a vonatok.) Amennyiben észrevesszük a sínen a járművet, és tudunk fékezni, minimális mértékben csökken a sebesség, ám a fizika törvényeinek megfelelően 100-200 méter pályaszakasz is kell ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjen fékezni egy vonat. Vannak biztosítóberendezési hibák, lehet látni néha az interneten olyan képeket, amikor fehéren villog a fénysorompó, mégis átmegy a vonat. Ilyenkor az utasításoknak megfelelően nagyon lassan érkezünk, és hangjelzést is adunk.

Milyen KRESZ-szabályokra figyeljünk a vasúti átjárókban?
Vasúti átjárót csak fokozott óvatossággal szabad megközelíteni.
Csak akkor szabad áthajtani, ha mindkét sorompó nyitva van, a fényjelző vagy hangjelző berendezés nem ad tilos jelzést, illetve a fénysorompó vagy a félsorompóval kiegészített fénysorompó villogó fehér jelzést ad.
Ilyenkor is csak folyamatosan, azaz megállás nélkül, legalább 5 kilométer per órás átlagsebességgel szabad áthaladni rajta.
Az átjáróban és közvetlenül előtte előzni tilos.
Ha a biztosítóberendezés nem működik, minden esetben meg kell állnunk az átjáró előtt. Csak azután szabad továbbhaladni, ha meggyőződtünk róla, hogy nem jön vonat.
Fénysorompónál az jelzi az üzemzavart, ha egyik fény sem világít.
A tilos jelzés a gyalogosokra és a kerékpárosokra is vonatkozik, de még a megkülönböztető jelzést használó járművekre is.