A hetvenéves diafilm propagandának indult, ma rongyosra nézik az óvodások
A diafilm és a diavetítő ma már egyet jelent a mese fogalmával, holott az 1950-es években még egészen más céllal készültek a képes szalagok. Hogyan maradt fenn Európában egyedül nálunk, majd éledt újjá a műfaj? Hány tekercs kerül napjainkban a boltokba? És miért jó, ha a gyermekek már óvodáskorban megismerkednek a falra vetített történetek varázsával? Hetvenéves a diafilm, amely mit sem vesztett népszerűségéből.
Út a diafilmvetítőig
A diavetítő. Gyermekkorom elmaradhatatlan kelléke. A tekerőgép nyekergő hangja, jellegzetes illata, a film befűzése, a fekete olló a film elején és a végén. Amikor szüleink hangján szólalt meg Hófehérke és Hamupipőke, utánozták a Piroska és a farkas farkasát. Kívülről fújtuk a diafilmmeséket, regényeket testvéreimmel, mégis újra és újra elővettük, már-már kötelező esti rituálé volt. A diavetítés egyszerűen megunhatatlan és kortalan.
Reneszánszát éli, sőt az idei év különleges, hiszen a Diafilmgyártó Vállalat fennállása 70. évfordulóját ünnepli.
De honnan indult a történet, hogyan kezdett el az ember falra, fehér vászonra vetíteni? Európában optikai megfigyeléseket először Roger Bacon 13. századi angol tudós végzett egy tükörrel: kísérletként árnyékot vetített szobája falára. Ennek alapja a fénysugarak egyenes vonalú terjedése, aminek képformáló hatását Leonardo da Vinci alkalmazta sötétkamrájánál, a camera obscuránál. Később gyűjtőlencsét, majd fényforrást helyeztek a camera obscura nyílásába, így jött létre az első vetítő, a laterna magica, vagyis a „bűvös lámpa”. Nagy lendületet adott a diavetítés fejlődésének a fényképezés feltalálása, később a villamos világítás és az izzólámpa felfedezése. Az 1930-as években elkezdték gyártani az első kisfilmes fényképezőgépeket, ami forradalmi változást hozott. Az 1950-es évek elején a film-diapozitívok végleg kiszorították a korábbi üveglemezeket, a diavetítés pedig az oktatás és a népnevelés eszközévé vált.
„Asszonyok, lányok, gyertek traktorosnak”
A Magyar Diafilmgyártó Vállalatot 1954 őszén eredetileg azzal a céllal hozták létre, hogy a népművelés, a politikai propaganda, valamint a közoktatás számára sorozatban készítsen diafilmeket.
Rákosi Mátyás harcos élete, Asszonyok, lányok, gyertek traktorosnak, Tavasz a kolhozban, Termeljünk több tojást – így hangoztak a korabeli címek.
Ebbe a sorba illeszkedik a Diahíradó műfaja is. De készült diafilm az űrkutatásról, a csecsemőgondozásról és a sporteseményekről is. Diafilmről oktatták az iskolásokat irodalomra, kémiára és asztalosiparra is.
Azzal, hogy már nem tűzveszélyes anyagból (cellulóz-nitrát) készültek a filmtekercsek, megjelent a mesevetítő, azaz a kis „púpos”, és elkezdődhetett az otthoni diavetítés sikertörténete. A diafilmmese nálunk egyet jelent a „diafilm” fogalmával. Kezdetben elsősorban szovjet rajzfilmeket dolgoztak fel, ilyen volt például A két bors ökröcske (1956), később a magyar rajzfilm nagyjai is rajzoltak képsorozatokat. Így költözött be a gyerekszobákba például Macskássy Gyula–Dargay Attila Jancsi és Juliskája. Elkészültek az ifjúsági regények diafilmváltozatai is, mint A Pál utcai fiúk vagy az Egri csillagok, majd Petőfi Sándor, Weöres Sándor, Zelk Zoltán gyerekversei is életre keltek a falakon.
Aki mindent tud a diafilmekről
Bíró Ferenc, a Fővárosi Szabó Ervin és az Országos Széchényi Könyvtár egykori munkatársa évtizedek óta megszállottan gyűjti a valaha megjelent kiadványokat. Kincseit digitálisan feldolgozza és mások számára is elérhetővé teszi. Virtuális Diamúzeumában a diafilmek online böngészhetők, jelenleg több mint 5400 film található a kínálatban. Diafilmmúzeuma az Erzsébet körúti ART+Cinemában alkalmanként vagy bejelentkezés után látogatható.
Újjászületés és új mesék
A Magyar Diafilmgyártó jogutódja a ma létező Diafilmgyártó Kft. Az 1994-ben történt privatizációnak köszönhetően a cég és a műfaj Európában egyedülálló módon fennmaradt, sőt a 2000-es évektől kezdve tevékenysége és népszerűsége új lendületet vett.
Az abszurd humor kedvelői biztosan emlékeznek, hogy a L’art pour l’art Társulat műsorainak egykor rendszeres szereplője volt a raccsolva beszélő Leopold. Dolák-Saly Róbert mint afféle cirkuszi mutatványos vetített le diafilmeket a közönség előtt: nem az eredeti szöveggel, hanem kifigurázva mesélte el, mi látható az adott diaképen. Így született meg a Winnetou – Izgalmas kalandvetítés, amelyben „a jószívű Winnetou ráadja a kabátját a kiizzadt bölényre”, máskor a „a gyakorlatias Winnetou a kék tapétát kapirgálja, de az nem jön le, mert jól odaragasztották az apacsok”. De készült L’art pour l’art-os vetítés az Egri csillagokból, az Öreg néne őzikéjéből, vagy a Légy jó mindhaláligból is. Aki kicsit nosztalgiázni szeretne, annak jó hír, hogy megnézhetők a felvételek.
Több mint egy évtizedes szünet után 2003-ban megjelent az első új kiadású diafilm, A kis Mukk története (Gondos Mária), majd a Bogyó és Babóca sorozat (Bartos Erika) első epizódja került a boltokba. Ez adott igazi lendületet az új kiadásoknak, és ma már évente legalább hat új diafilm születik. Kortárs szerzők, mások mellett Varró Dániel, Lackfi János, Berg Judit is helyet kaptak már a diafilmpalettán. Rumini, Kicsi Mimi, Maszat és a Kuflik is felsorakoztak Süsü, Boribon, Vízipók, Bogyó és Babóca mellé.
A katalógus évente öt-hat címmel bővül, és évi 220 ezer diafilmet adnak el közvetlenül, játék- és könyvesboltokban.
Miért nézzen, olvasson egy gyerek diafilmet?
A legkisebbek a diafilmmesék által képesek azonosulni a főszereplővel. Leginkább akkor, amikor a főszereplő csaknem minden képen jelen van: ilyen például A kismalac és a farkasok, vagy az Öreg néne őzikéje. Egy-egy kedvenc diafilmet 40–50 alkalommal képesek a gyerekek megnézni, mindig találva benne valami felfedeznivalót. Könnyebben megszerzik a tudást, és az ismeret tartósan megmarad – derül ki Illés Gabriella pszichológus írásából. Különösen óvodáskorban van nagy szerepe a tanulásban a diafilmnek, de iskoláskorban sem elhanyagolható. Az iskolások már szülői segítség nélkül is használhatják a diafilmvetítőt, és szívesen olvassák fel a meséket kisebb testvéreiknek, barátaiknak, ami hatékonyabb lehet, mintha könyvből tennék ugyanezt. Végső soron a diavetítés bensőséges kapcsolatot hoz létre a vetítést végző személy és a nézők között.
Jubileumi programkínálat
Diavetítés-sorozat az Art+Cinemában (1073 Budapest, Erzsébet krt. 39.). Régi, különleges alkotásokat vetítenek le, amelyeket havonta vasárnaponként csak itt láthat a közönség. Következő időpont: február 18. 11 óra.
Szeptember 17–22. A 7. Budapest Klasszikus Film Maratonon fókuszba kerül a diafilm.
Szeptember 26–29. A 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon nap mint nap lesznek diafilmprogramok.
Novemberben könyv jelenik meg a diafilmgyártás történetéről.
Források:
diafilm.hu; dia.osaarchivum.org; kultura.hu
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Vuk rekordot döntött a magyar mozikban – így készült százezrek kedvenc rajzfilmje
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
