Breier Ádám: „Elkenésből többet látok magam körül, mint szembenézésből”
Sokunk számára volt a tavalyi év kedvenc magyar mozija a Lefkovicsék gyászolnak. Az abszurd humorú történet lélektani középpontja egy apa-fia seb, a cselekmény tétje, hogy a két férfi világa – a tengerentúli ortodox zsidó hagyomány és a jószívű bokszedző kisvárosi magyar közege – között van-e egymáshoz átjárás. Breier Ádám, a film rendezője tavasszal megjelentette első regényét is: a Hetvenegy farkast. Mondhatjuk, hogy az apa-fia kapcsolatról szól, bár annak a legelejéről – a főhős tiszta lappal szeretné várni gyermeke érkezését. A misztikus realista krimi értelmiségi elbeszélője egy szokatlan nyomozás közben kellemetlen, de fontos kérdéseket tesz föl. A film alapszituációját a halál, azaz egy temetés indítja, a regény főhősének cselekedeteit pedig (bár ez is temetéssel és abszurd fordulattal indul) a születés motiválja. Közben az emberi létezés fontos kérdéseit feszegeti, például, hogy tudjuk-e, ha bűnt követünk el, és hogyan lehet azt jóvá tenni. A rendező-íróval beszélgettem, bár szerinte, aki egy filmet rendezett, még nem rendező, és aki egy könyvet írt, az még nem regényíró.
A film feszes dramaturgiát igényel, nagyon oda kell figyelni az arányokra, a ritmusra. A regényírás organikusabb, szabadabb alkotási folyamatnak tűnik. Ez nehézség vagy könnyebbség?
Könnyebbség, amikor ír az ember, bár utána a szerkesztés során kiderülhet, hogy nem elég feszes, különösen, ha filmes, forgatókönyves szemmel nézed. De azért így is élmény volt a regényírás szabadsága.
A főhősöd egy egyetemen oktató tanár, aki nyomozni kezd a múltja után. Mondhatjuk, hogy normatív krízist él át azzal, hogy apává válik. Tipikus szereplője ő a társadalmunknak? Nem jellemző, hogy harmincévesen az értelmiségi férfiaknak már van állása, párja, saját otthona, útban van az első gyereke...
Hát igen, Woody Allen az Annie Hallban azt mondja, hogy a művészetében az ember próbálja megjavítani azt, ami az életben nem sikerül.
Egy alkotásban ezt könnyebb korrigálni, mint az életben. Persze félig viccelek.
Egy életszakasz kezdete általában valamiképp az előző lezárását is igényli, amihez szembe kell néznünk a múlttal. Szerinted a te generációdra ez mennyire jellemző?
Nem tudom, hogy ez mennyire alkati és mennyire nemzedéki kérdés, de talán nem annyira jellemző. Elkenésből többet látok magam körül, mint szembenézésből. A mások hibáztatása általában előbb jön, mint az önkritika, pedig jól tudjuk, mennyire kontraproduktív a kommentszekció. Általában mindenki nagyon jól tudja a másét, de egy büdös szót nem szól magáról.
A te hősöd keresi a válaszokat a múltbeli rejtélyre, egy általa elkövetett bűnt próbál rekonstruálni vagy konstruálni. Ezt nagyban befolyásolják a környezetében zajló történetek: rossz házasság és válás, megcsalás, egyetemi zaklatás, a családterápiás ülés tanulságai. Mindezt igyekszik erőforrássá alakítani, hogy választ kapjon a kérdésére. Mi az, ami miatt ő képes erre, és sokan nem?
Általában a tér és az idő hiányzik hozzá. Én könnyen beszélek, az ember alkotóként teremt erre lehetőséget, hiszen ez a munkája. Általában sem idő, sem pénz, sem lehetőség, sem mentális kapacitás nincs elég. Azt tapasztaltam, hogy az emberek vágynának erre, de közben nagyon sűrű élethelyzeteket is látok, amelyekben ez tűnik a legkisebb gondnak.
Miközben soha nem állt rendelkezésünkre ennyi segítség, és az életünk elvileg egyszerűsödött, ha a minket kiszolgáló gépekre, alkalmazásokra gondolunk…
De közben meg nincs megnyugvási pillanat, hanem állandóan nyomni kell tovább a sebességet előre és előre. Miközben egyre erősebb jelek figyelmeztetnek a krízisre és arra, hogy lassítsunk, akkor is csak az előre gombot nyomjuk.
Az is előremenés néha, ha hátralépünk egyet.
Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb 2025. szeptemberi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Az életünk egy sírós-nevetős dramedy” – vallja a filmrendező házaspár
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>
