„Olyan betegségek váltak népbetegséggé, amelyek száz éve alig voltak ismertek”

Az egészségem karbantartása terén, nos… van hova fejlődnöm. Szégyellem, de sokszor megúszásra játszom: letudom a kötelező szűréseket, aztán amilyen gyorsan csak lehet, iszkolok ki bármiféle rendelőből (és csak a lehető legkésőbb térek vissza). Ha elborít a munka, paradicsomlevest, fehér zsemlét és gumicukrot eszem hetekig – aztán ha már „nagyon látszik”, gyorsan visszafogom magam, de csak addig, ameddig úgy nem ítélem, hogy kezdhetem elölről. 

A testmozgásban a szélsőségek embere vagyok: néhány hónap intenzív, rendszeres edzést ugyanannyi (vagy több) hónap teljes mozdulatlanság követ. 

Kisgyermekesként… jó, nem kenek mindent rá: fegyelmezetlen szövegíróként sokat éjszakázom. A sort folytathatnám, de ezekből is jól látható, hogy nem erős oldalam a következetes egészségtudatosság. Kétségkívül vaj van a fejemen, így sokáig idegenkedtem komolyan górcső alá venni az életvitelemet. Amikor mégis megtettem, és rájöttem, hogy a kényelmesség könnyelműségével „sikeresen” ramaty állapotban tartom magam, orvoshoz fordultam, és egy (számomra) addig ismeretlen újdonságba botlottam. 

Dr. Szentpáli Zsófia Judit kardiológus-belgyógyász bemutatkozásában figyeltem fel az IBLM életmódorvos-képesítésre. Korábban nem hallottam arról, hogy a páciens életmódja külön orvosi szakterület tárgyát is képezheti. A rendelésen meg is kértem a doktornőt, beszélgessünk arról, mi az az életmódorvoslás.

Életmód-betegségekre életmódorvos

„Régen az emberek belehaltak ma már banálisan kezelhető kórokba, ma viszont olyan betegségek váltak népbetegséggé, amelyek akár csak száz éve is alig voltak ismertek. Jóval kevesebb elhízott ember volt, természetközelibb, egészségesebb szemléletű élet volt az általános – mert arra volt lehetőség. 

Ha el akartak menni valahova, kénytelenek voltak mozogni, nem tudtak korlátlanul enni, mint mi ma, nem volt ennyi feldolgozott élelmiszer, többet voltak a levegőn, kevésbé voltak elzárva a közösségeiktől, nem volt az a hatalmas, stresszelő információáradat, mint ma.

A modern életvitelre ülőmunka, stressz és készételek, ezáltal új betegségek jellemzők” – mondja dr. Szentpáli Zsófia.

Járvány van, „a krónikus betegségek pandémiája”, ahogy a Magyar Egészségmegőrzési és Életmódorvostani Egyesület (MOTE) honlapján olvasható. Az életmóddal összefüggésbe hozható betegségek tizedelik a lakosságot, itthon is egyre többen lesznek betegek, egyre fiatalabb korban, és a tüneti kezelések nem elegendők. Vezető civilizációs betegség például az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a szív-érrendszeri betegségek, a stroke, a magas vérnyomás, a rosszindulatú daganatok (legjellemzőbben néhány típus, például vastagbélrák), a neurodegeneratív betegségek és a depresszió.

Noha a fittbiznisz is virágzik, az egészséges életmódra vonatkozó – és általában üzleti megfontolások alapján is összeállított – „tuti receptek” között nehéz eligazodni, főleg most, az információs korban. Jó hír viszont, hogy mégis van hiteles és elérhető segítség ahhoz, hogy egészségesebbek legyünk. Az életmódorvoslás a nyugati kultúrában több évtizede elterjedt, és a 2010-es évek eleje óta a gyógyításnak Magyarországon is önálló területe lett.

Szentpáli doktornő szerint „Az életmódorvoslás a betegségek megelőzésére, illetve a már kialakult betegségek gyökerének, a baj eredőjének kiküszöbölésére fekteti a hangsúlyt. A legnagyobb különbség az életmódorvoslás és a hagyományos orvoslás között az, hogy előbbiben sokkal inkább partneri viszony van a páciens – szándékosan nem beteget mondok – és az orvos között. 

A gyógyulás a páciens aktív, tevőleges részvételével történik, mert ő tudja megváltoztatni az életének azt a szegmensét, amelyik a betegségét okozza. Tehát nem attól várja a gyógyulást, hogy a kezelőorvos előírja, milyen gyógyszereket szedjen be. 

Egy ilyen kapcsolatban más a kommunikáció is, például az orvos nem utasít, hanem érdeklődik, és kérdésekkel vezeti rá a pácienst a saját magát érintő felismerésekre, hogy ő maga mondja ki, mit lát problémásnak, és mit volna érdemes csinálnia. Ez több időbe telik, más hozzáállást, sok türelmet is követel – de eredményesebb, mert az elkényelmesedést is átfordíthatja. Mindenkiben meg lehet találni a motivációt.”

Az életmódorvoslás hat alappillére a táplálkozás, a testmozgás, a káros szokások, a stresszkezelés, az alvásminőség és a társas kapcsolatok területe, amelyeket az orvos egymással összefüggésben is vizsgál. Az ideális gyakorlatban mindegyik pillérhez tartozik egy-egy szakember, és az életmódorvos az, aki összefogja, irányítja a team munkáját. Ezeket az életterületeket érinti az első beszélgetés is, ami páciens és az életmódorvos között történik, és amelynek fontos része a személyes motiváció megtalálása, megerősítése. 

Kép

Dr. Szentpáli Zsófia Judit − forrás: Dr. Szentpáli Zsófia Judit kardiológus-belgyógyász-IBLM életmódorvos

Sokan szakorvosi javaslatra vagy egy betegség kapcsán fordulnak életmódorvoshoz, más még panaszmentesen keres szakembert. Utóbbira Szentpáli doktornő olyan példákat hoz, hogy valaki a családjában többször előforduló betegséget szeretné lehetőleg elkerülni, egy kezdődő probléma súlyosbodásának akarja elejét venni, vagy egyszerűen csak változtatni szeretne az életén, és ehhez kér szakmai segítséget.

Ellenszer védhetetlen mérgekre?

Ha a zajos városi környezetről, a stresszt okozó és nem megkerülhető főnökökről, a képernyőhöz láncoló munkáról, a szennyezett levegőről, váratlan tragédiákról és más, az egyén hatókörén kívül eső tényezőkről gondolkodunk, könnyen arra juthatunk, hogy ha akarjuk, sem tudjuk óvni az egészségünket.

Szentpáli doktornő azonban felhívja a figyelmet: az életmódorvosi szemlélet éppen arról szól, hogy sosem vagyunk eszköztelenek. 

„Nyilvánvalóan vannak helyzetek – például egy krónikus depresszió –, amelyeket nem lehet pusztán életmódorvosi eszközökkel kezelni, de nem is ez a cél. Ám az életnek mindig vannak olyan területei, ahol hozhatunk az egészségünket támogató döntéseket. A fenti példánál maradva, ha valaki egy nap 4–5 adag friss gyümölcsöt, zöldséget megeszik, köztük hüvelyest is, hogy támogassa a bélflóráját, ami a hangulatára is hatással van, akkor ő maga is hozzájárul akár egy súlyos depressziós epizódja kezeléséhez. 

Az életmódorvoslás sokszor tényleg prevenció, de az eszközei között egy sincs, ami ne tenne jót valakinek bármikor. Nézzük a stresszt. Stressz mindenkit ér, és alapvetően nem is rossz dolog: arra való, hogy segítsen adaptálódni egy bizonyos helyzethez – ami ideális esetben rövid ideig tart. A gond a krónikus stresszel van, amire mindenki a saját habitusának megfelelően reagál – ezt a reakciót viszont tudjuk befolyásolni különféle stresszoldó technikákkal, testmozgással, légzőgyakorlatokkal. Innentől már a személyen múlik, hogy adott helyzetre miként reagál.”

Magyarországon az életmódorvoslás tudományát és gyakorlatát – többek között – a korábban említett MOTE képviseli. Az ő szervezésükben van lehetősége a legalább általános orvosi végzettséggel rendelkezőknek részt venni az éves hivatalos nemzetközi kongresszuson, elvégezni a képzést, és letenni az International Board of Lifestyle Medicine (IBLM) vizsgát. 2023-ban Szentpáli doktornő az egyik első orvos volt, aki már itthon vizsgázhatott. 

Korábban magyar orvosoknak csak külföldön volt módja kongresszuson részt venni és vizsgázni, ám az utóbbi években – immár magyar nyelvű képzéssel – ez itthon is lehetséges. 

Az életmódorvoslás a bizonyítékokon alapuló (úgynevezett evidence-based) orvostudomány egy területe, tehát minden életmódorvosi ajánlás ugyanúgy szigorú klinikai követelményeknek felel meg, mint például egy gyógyszer. Így a páciensek bízhatnak abban, hogy szakmailag hiteles és naprakész információt kapnak. 

Sétálj az orvossal!

Az életmódorvoslás gyakorlatában az orvos egészen az új szokások kialakulásáig, megszilárdulásáig elkíséri útján a páciensét. Itthon erre döntően magánrendelés keretében van lehetőség, de sok, életmódorvosi képesítéssel rendelkező háziorvos és szakorvos a mindennapi munkájába is beépíti az életmódorvosi szemléletet. Ha valaki szeretne változtatni az életmódján, de megrémíti az előtte tornyosuló nehézségek sora, vagy beleszédül már csak abba is, hogy végiggondolja, hogyan is áll az ő életében az a bizonyos hat pillér – mindenképp jól jár, ha felkeres egy életmódorvost. „Ha egy szakember végigvezet a fontos kérdéseken, és rávilágít azokra a sarkalatos pontokra, amiken lehetne javítani, akkor az jó eséllyel gyorsítja a változást” – biztat Szentpáli doktornő.

A közvetlen, partnerségen alapuló páciens-orvos kapcsolat, a hiteles tájékoztatás és a közös mozgás ötvözése a Séta az orvossal nevű ingyenes program, amelyen egy rövid ismeretterjesztő előadás után, egy szabadtéri séta keretében életmódorvost lehet kérdezni különböző, az életmóddal kapcsolatos témákban. 

A Walk with a Doc nevű amerikai kezdeményezés mintájára a MOTE 2021-ben indította el Magyarországon a sétaprogramot, mely ma már több településen is rendszeres esemény. 

Szentpáli doktornő 2024 decembere óta vezet sétákat Budapesten, Soroksár-Újtelepen, a Jószomszédok nevű szervezet támogatásával. Az ilyen beszélgetés az ismeretátadáson túl jó alkalom a közösségi együttlétre, a személyes kapcsolódásra, sőt tévhitek eloszlatására is. 

„Sokan gondolják például, hogy egészségesen élni drágább, valójában azonban nem kerül többe. A zöldségekre-gyümölcsökre alapuló, feldolgozatlan ételekből álló étrend biztosan nem költségesebb a készételeket tartalmazónál. A konyhában sem kell órákat állni ahhoz, hogy házilag készített ételt együnk. A szokásainkon kell úrrá lenni, és ahhoz konzisztensen ragaszkodni” – vallja Szentpáli doktornő, aki kétgyermekes édesanyaként azt is fontosnak tartja, milyen táplálékot és példát adunk a következő generációnak.

Ezt a cikket vallomással kezdtem, azzal is zárom. Ott hagytam félbe a történetet, hogy kivizsgálásra jelentkeztem Szentpáli doktornőhöz. Nem életmódorvosi minőségében kerestem fel, ám ő a kardiológiai mérések közben kedvesen és érdeklődőn rákérdezett az életvitelem néhány területére, amelyek a jelzett panaszaimmal összefüggésben állhatnak. 

Meglepő volt, hogy nagy, felforgató változtatások helyett a doktornő olyan apró, praktikus igazításokat javasolt, amelyeket, ha nem is könnyen, de (eddig) hatékonyan be tudtam illeszteni a napjaimba. 

Az egyik például az volt, hogy ha az alvás mennyiségén sokszor nem is, a minőségén módomban áll változtatni (meglepően sokat segített a telefonozás elhagyása, de a lefekvés előtti evés kiiktatása is sikerül néha), a másik, hogy az étkezésben ne úgy szóljon a kérdés, hogy „mit nem szabad”, hanem hogy „megettem-e már?” Vagyis, hogy megettem-e aznap már 4–5 adag zöldséget-gyümölcsöt, ettem-e már hüvelyest, ettem-e már magvakat stb.? 

Ez a tanács szépen megmutatta a „tedd a jót, és nem marad időd a rosszra” elvet a gyakorlatban: ha tele a hasam rostokkal, kevesebb fehér zsemle fér bele… A harmadik „igazítás” az edzéssel kapcsolatos elvárásaim újragondolása volt – amellyel egy nem annyira eredményorientált, de hosszú távon jobban rendszeresíthető (és kevésbé sérülésveszélyes…) mozgási szokásrendszert igyekszem épp kialakítani.

Szóval jelentem: néhány hete jól lavírozok a lóhalálában tréningezés és a tunyulás között. Kis lépés ez az embernek – de fontos lépés. És ami még fontosabb: továbbadhatom a hírt, hogy van hiteles orvosi segítség az életmódváltáshoz, mindig tehetünk valamit az egészségünkért, és ha többet szeretnénk tudni arról, hogy mit, bármikor betervezhetünk egy Sétát az orvossal.