„Egy otthoni konfliktus megoldása teljesen olyan, mint egy büntetőeljárás” – mondja az ügyvéd házaspár

Az ügyvédi pálya ma is nagy presztízsű, ugyanakkor az egyik legfelelősebb hivatás. Miért éppen ezt választották? 

Dr. Bátki Pál: Nagyapám, dr. Bratmann Pál sikeres ügyvéd volt. Itt, az irodánkban egy vitrinben pihen az írógépe, a fényképe és a folyóiratok, amelyekben publikált. A családban nagy kultusz övezte, újságíró-műfordító édesapám különösen büszke volt rá. Egyrészt emiatt választottam ezt a pályát, másrészt a rendszerváltás idején kezdtem dolgozni, amikor nagy szükség volt olyan ügyvédekre, akik levezénylik a társadalmi átalakulást. Mindemellett kicsit az amerikai filmek is hatottak rám, amelyekben az ügyvédek „hősök”, agyafúrtak, és minden ügyet átlátnak.

Dr. Bátki Hanna: Az én ügyvédi pálya iránti elhivatottságom az édesanyámtól ered, aki szintén ügyvédként tevékenykedett, ma közjegyző. Tőle lestem el a jogászi pálya értékeit, az ügyvédi elhivatottságot, az ügyfelekkel való együttműködési készséget. Gyakorlatilag a munkahelyén nőttem fel, az irodában volt a gyerekeknek a „gyűjtőpont” délutánonként. 

Már alsó tagozatos koromban tudtam, hogy ezt a hivatást szeretném választani.

A húgommal gyakran játszottunk ügyvédest: adásvételi szerződéseket kötöttünk, volt pecsétünk és minden olyan „felszerelés”, ami a szakmában kellhet.  

Dr. Bátki Pál: Van is egy régi szerződés, amire az van írva, hogy „aki megvesz egy házat, az köteles azt kifizetni”. Természetesen bélyegzővel ellátva, korrektül aláírva.

Nap mint nap tapasztalva, milyen bűncselekmények elkövetésére képes az ember, nem lettek valamilyen szinten túlóvó szülők?

Dr. Bátki Hanna: Nem, viszont a gyerekeinket a kábítószer-használattól mindennél jobban szeretném megóvni. Mindketten tudják, hogy vannak olyan ügyfeleink, akik droggal kapcsolatos bűncselekmény miatt ülnek börtönben. Meglehetősen korán elmondtuk, mivel jár a szerfogyasztás és a terjesztés. Azzal nyugtatom magam, hogy talán sikerült a tájékoztatás mellett egy kis félelmet is kelteni bennük, s ez távol tartja őket a kábítószerektől. Mi egyébként a gyermeknevelésben arra törekszünk, hogy ne kelljen füllenteniük, hanem inkább bízzanak bennünk annyira, hogy ha rosszat csináltak, akkor elmondják.

Melyikük a megengedőbb? 

Dr. Bátki Hanna: Pali a megengedőbb, én pedig a rossz zsaru. 

Dr. Bátki Pál: De csak mert a stressztűrő képességem nem annyira jó, mint Hannáé. Amikor valamin összeveszik a két gyerek, a konfrontációt elkerülendő inkább engedek nekik. Néha úgy érzem, egy otthoni konfliktus megoldása teljesen olyan, mint egy büntetőeljárás: érkezik ugyebár egy „feljelentés” az egyik gyerektől (aki panaszkodik a testvérére). Én ezt követően szembesítem és kikérdezem őket, majd következik az igazságtétel, vagyis a szankció. 
De az élet nem ennyire egyszerű, hiszen biztos, hogy valamelyikük fellebbez (azt kiabálja: „ez igazságtalan!”). 

Ezt követően megfontolom a fellebbezést, meghozom a végső döntést, majd jöhet a büntetés-végrehajtás: 

„Ervin, te menj el zuhanyozni, és add vissza Zsigmond játékát!” Egyszóval az egész teljesen olyan, mintha két műszakot dolgoznék végig! (nevet)

Remekül szemléltette egy ügyvéd család mindennapjait! 

Dr. Bátki Pál: Az kijelenthető, hogy Hanna viszi a nagyobb szerepet a háztartásban és a gyereknevelésben, sőt szerintem még a szakmában is fegyelmezettebb, összeszedettebb, és jobban tűri a stresszt, mint én.

Dr. Bátki Hanna: Azért a főzéssel nem büszkélkednék, mert hét közben rendszerint hideg élelem van. Egyszer Ervin elpanaszolta a nagymamának, hogy anya csak szendvicset tud csinálni.

Dr. Bátki Pál: Nem misztifikáljuk túl a sütés-főzés témát. Annyira sok a dolgunk, hogy inkább elmegyünk étterembe, vagy rendelünk, csak minél több minőségi időt tudjunk együtt tölteni.

Ervin és Zsigmond szeretnek bejárni az irodába?

Dr. Bátki Hanna: Mint annak idején én anyukámhoz! Imádják, hogy van pecsét, post-it, lehet üzeneteket küldeni, tenni-venni, papírozni. 

Dr. Bátki Pál: Tetszik nekik ez a világ. Volt, hogy egyszer tárgyaláshoz szükséges iratokat hozott ki nekem otthonra egy rendőr. 

A gyerekek nagyon izgatottak lettek attól, hogy ilyen menő emberek járnak hozzánk.

Időről időre fajsúlyos ügyekkel foglalkoznak, gyakorlatilag emberi sorsok múlnak önökön. Kell egyfajta „páncél” ehhez a hivatáshoz? 

Dr. Bátki Pál: Nagyon is kell. Bajban lévő emberek fordulnak hozzánk, és mi úgy tudunk a legjobban professzionális segítséget nyújtani nekik, ha különválasztjuk a személyes érzelmeinket az ügytől. Fogvatartottaknál szoktak lenni extrém érzelmi állapotok, amikor egy ideig nem találkozhatnak a családjukkal. Fájdalmas ezt látni, de mindig tudnunk kell, meddig terjed egy ilyen segítő szakma határa. A pályám legelején volt, hogy túlságosan belevonódtam érzelmileg egy ügyfelem helyzetébe. Hosszú távon ezt a hozzáállást nem lehet fenntartani, mert rengeteget kivesz az emberből.

Dr. Bátki Hanna: Én bevándorlási joggal és idegenrendészeti joggal is foglalkozom. Ezek magukban foglalják a Magyarországra történő bevándorlási lehetőségek, úgymint tartózkodási engedélyek, letelepedési engedélyek és vízumok ügyintézését. Mivel a harmadik országbeli állampolgárok kiutasítása szintén a profilom részét képezi, elég gyakran találkozom szomorú sorsokkal. 

Ha professzionálisan akarom az ügyfeleimet képviselni, akkor nincs mese, félre kell tennem a személyes érzelmeimet, hogy teljes mértékben az ügyekre koncentrálhassak. 

Hanna még a beszélgetésünk előtt említette, hogy nyaralásra is viszik magukkal a laptopjaikat. Teszik ezt a biztonság kedvéért, vagy mert valóban nehezen állnak át lazító üzemmódba?

Dr. Bátki Hanna: Én szeretek úgy szabadságra menni, hogy ne nyomasszon a munka. Ki tudom zárni. Pali e téren aggódósabb.

Dr. Bátki Pál: Igen, mert mire visszajövünk a nyaralásból, kétszer annyi tennivaló ömlik rám a kihagyott egy hét miatt, ráadásul a nyári hónapokban a kiadatási ügyek megsokasodnak. Többször előfordult már, hogy ilyenek miatt kellett lemondani a nyaralásunkat.

Dr. Bátki Hanna: Mi inkább télen tudunk igazán kikapcsolódni, amikor síelni megyünk. 

Dr. Bátki Pál: A sport szerencsére mindig el tudja terelni a gondolataimat a munkáról.