Bárhölgyek és hamis dollárok – Egy századelős kávéház mindennapjai

Az 1910-es és 1920-as években tündöklő Skála kávéház, amely a Rákóczi út és a Baross tér sarkán állott, gyaníthatóan a ma is ott barnálló négyszintes házban, remekül példázza a nagy háború és spanyolnátha tizedelte pesti publikum árnyalatait – még ha emléke nyomtalanul párolgott is el a mára elszürkült Rákóczi út hajdan fényes kirakatai között.
A Skála elődjében, a tükrös-decens Lloydban (nem tévesztendő össze  Hild József belvárosi Lloyd-palotájának kávéházával), amelyet 1913-ban nyitottak meg „a hírneves békéscsabai Purcsi Pepi” zenekarának közreműködése mellett, élénk társasági élet folyt. Például azonnal beköltözött az Ifjúsági Labdarúgók Szövetsége – bizonyára nem teljesen függetlenül a kártyapartiktól –, amelyek miatt (és politikai okból is talán) már 1913 decemberében detektívek dúlták föl a tükrös termek békéjét: „A rendőrség a belügyminiszter rendelete alapján tegnap bezárta az Országos 48-as Szociáldemokrata Kört és annak a Rákóczi út 75. szám alatti, a Lloyd kávéházban lévő első emeleti helyiségeit. (...) A bakkarat járta naponkint, és a kör teljesen a tiltott hazárdjátékok otthonává lett. (...) A játékosok hivatalnokok, magánzók és kereskedők voltak.” Buzási Hermann kávés (1867­­­–1928) a nagy háború második évében vette át a Lloyd kormányzását. 

Vélhetnénk, a háború kataklizmája a kávéházi forgatagot is elcsöndesítette, ám – dacára az élelmezési problémáknak és a kilencre előrehozott zárórának – „a pesti kávéházak a háború esztendeiben, a tengernyi baj ellenére is tudtak prosperálni, ami bizonyos fokig szinte a pesti ember lélekrajzához is tartozik."

„Mert a pesti ember, ha nem kellett kimennie a frontra: hű maradt az otthonát pótló, a külsőleg jólétet sugárzó kávéházhoz. (…) De az is a pesti ember lélektanához tartozik, hogy amint a pesti fiú a frontról hazajött: első útja – a kávéházba vitte.
Növelte a háború alatt a kávéházak forgalmát a rengeteg átvonuló katonaság. De fontos élelmezési szerepük is volt ezekben az időkben a kávéházaknak, amelyekben hol nyíltan, hol titkon lehetett kapni olyan élelmi cikkeket, amelyeket a közönség a piaci forgalomban olykor egyáltalán nem tudott megszerezni” (Világ, 1924).

Kép

Kép: Az Est, 1920.

A sötét felhők a háború végén kezdtek gyülekezni a kávéházak, s így Buzási Hermann Rákóczi úti birodalma fölött is. Előbb a vendégek estek neki egy katonának, aki a rábízott bosnyák katonaszökevényt ütlegelte a kávéház előtt. Majd újfent a kártyapartik okoztak gondot, végül pedig az élelmezési tilalmak áthágása: Buzásit hol kockacukor és tejeskávé felszolgálása, hol „tejcsalás” (lefölözött tej árusítása teljes tejként) miatt ítélték elzárásra, utóbbi esetben annak ellenére, hogy vallomásában a feleségét vádolta a törvényszegéssel. Ezek az események is ékesen szólnak a régi Magyarország széthullásának keserves napjairól, ám még inkább az az incidens, ami egy hónappal a Tanácsköztársaság bukása után történt. Az Ébredő Magyarok Egyesületének aktivistája antiszemita plakátot akart kitűzni a Lloyd elé, amit Buzási és vendégei nem hagytak annyiban. A lapok pártállásuk szerint számoltak be az esetről, ezért nehéz kihámozni, pontosan mi történt a Lloydban, ahol egy ponton magyar rendőrök és román katonák is felbukkantak. Annyi bizonyos, hogy a bíróság Buzási Hermann és fia, Árpád felelősségét még 1927-ben is firtatta.
Talán éppen ez a kellemetlen hírverés indította a kávést arra, hogy birodalmát egy évvel később Lloydról Skálára (némely lapokban: Scala) keresztelje. A vendégeket mindenesetre nem riasztotta el az igazságügy ténykedése, sőt: egy hadiárvák javára rendezett művészestély alkalmával egy korábbi belügyminiszter, Ugron Gábor képviselő szónokolt, és „a Skála kávéházat zsúfolásig megtöltötte az előkelő publikum. Buzási Hermann, a kávéház tulajdonosa mindent elkövetett a siker és a jótékony cél érdekében” (Színházi Élet, 1921).

A Világ idézett számvetése szerint 1924-re mindössze 172 budapesti kávéház maradt talpon a háború előtti 468-ból, amikor minden húszezer lakosra jutott egy efféle közintézmény. 

Buzási Hermann és fia ügyesen menedzselhették a maguk Skáláját, hogy minden botrány és válság ellenére sikerült átvészelniük a húszas éveket, miközben a muzsikától hangos termekben egymást érték az események.

Megfordult itt „az öngyilkossági rekordernő”, hogy nemzetgyalázási perbe keveredjen, majd egy elegánsnak mondott hölgy, bizonyos Lukács Nándorné is eljutott a bíróság elé azzal a drámai jelenettel, amit foglaltan talált törzsasztala láttán rögtönzött. Üzleteltek itt egy lókiviteli engedély körül forgó minisztériumi panama résztvevői, de egy bécsi pénzhamisító trió tagja is belibbent az ajtón, hogy átverje a főpincért a harmadával olcsóbban kínált dollárral.

Karikatúra a Borsszem Jankóból, 1933-ból

A Skála igazi főpincér-celebritásának mégsem e naiv valutázó bizonyult, hanem Reisz Aladár, akit 1928-ban kétszer is szárnyára vett a hírnév. Előbb Erdei Ferenc mérnök panaszolta be (nem azonos a rákosista diktatúra miniszterével), aki szerint a főpincér előző éjjel, míg ő borközi állapotban két úgynevezett bárhölggyel mulatott, a főúr elsinkófálta ezer pengőtől duzzadó bugyellárisát. Reisz Aladár azonban szilárdan állta a vádak árját. „Elmondta, hogy ő csakugyan kivette a maradék pénzt Erdei pénztárcájából, de csak azért, mert látta, hogy a vendég teljesen illuminált állapotban van, és meg akarta óvni attól, hogy teljesen kifosszák. Ebből a pénzből 50-50 pengő társaságpénzt fizetett a bárhölgyeknek, mert ez így szokás. A pénzt aztán elzárta, hogy ha Erdei kijózanodik, átvehesse. Kihallgatták a két leányt, mind a kettő azzal védekezett, hogy csak »társaságpénzt« kaptak Erdeitől.” Erre az alapos bíróság bárhölgy-ügyi szakértőt vett igénybe. „Egy pesti mulató főpincérét hallgatta ki, akinek a védő szakértői kérdéseket tett fel, s a kérdésekre a főpincér elmondotta, hogy csakugyan szokásos az úgynevezett társaságpénz fizetése” (Vendéglősök Lapja, 1928). 
Két hónappal később egy építőmester tévedt be a Skálába, akinek a pénztárcáját a főúr – hogy, hogy nem – szintén gondjaiba vette. A bíróság az újabb esetet változatlanul a főpincéri körültekintés példaadó gesztusaként kezelte.

A társaságpénzes bárhölgyek fölöttébb emlékeztetnek Jennifer Lopez nemrég bemutatott Hustlers című filmjének főhősnőire, akik brókereket vámoltak meg a legutóbbi gazdasági válság idején. Lám, egy újabb eljárás, amit a magyar nők már száz éve a gyakorlatban szabadalmaztattak! 

A pesti bárhölgyek hovatovább a neves drámaírót, Luigi Pirandellót is megihlették: az első forgatókönyvéből készült Az vagyok, akit szeretsz című melodrámát a hazai mozik is műsorra tűzték. Nem csoda, hisz Zarát, a félvilági pesti dámát nem más alakította, mint Greta Garbo.