Ausztrália álomidőben

– Ausztrália számunkra a távolság szinonimája. A mindennapjaidra nem hat ez nyomasztóan? Vagy az internet korában ez már nem tényező?

– Nyolc évvel ezelőtt érkeztem ide, 16 ezer kilométerre az otthonomtól, és akkor, frissen ez még nyomasztó volt. Nagyon is. Nem szaladhattam haza, ha valami bajom volt, és egyáltalán senkire nem számíthattam a férjemen kívül.

A távolság sok mindenre megtanítja az embert.

Türelemre, alázatra és mindenekelőtt arra, hogy bármi történjen is, megálljon a talpán. Az internet persze nagyon sokat segített a kezdeti nehézségek áthidalásában. Sőt, nélküle itt sem lennék, hiszen a férjemet is az interneten keresztül ismertem meg, miatta költöztem Ausztráliába. A szüleimet heti kétszer hívom skype-on. Ma már elképzelhetetlen a világ a technika használata nélkül. Főleg, ha az ember ilyen messze kerül az otthonától.

– Egy magyarországi kisvárosból érkeztél. Hogyan sikerült beilleszkedned az idegen kultúrába?

– Szeretem fölfedezni a különbségeket és a különbségek mögött rejlő azonosságokat is. Pár napja voltam egy helyi művészek számára szervezett ismerkedési esten. Ott találkoztam egy afrikai lánnyal, aki csodás ékszereket készít, egy iraki lánnyal, aki fest, és egy angol férfivel, aki ír. Amikor rájössz, hogy mi a közös benned és abban a másik emberben, már egyáltalán nem fontos sem a bőre színe, sem az, hogy milyen ruhát visel.

Az idegen kultúráról szólva egyébként meg kell említeni ennek a földrésznek az őslakosait is. Ők az aboriginalok. Negyvenezer éves kultúrájuk ma a föld legrégebbi élő kultúrájának számít.

Volt szerencsém hallani zenéjüket, látni a táncukat és ősi motívumaikat, ábrázolásmódjukat. Az idegen kultúra engem szó szerint lenyűgöz. Különben ez a szó, hogy idegen, nagyon furcsa annak, aki multikulturális országban él. Inkább mondjuk azt, hogy másmilyen, mint azt, hogy idegen.

Kormányos Csilla Ildikó

– Ausztrália is egy amerikaihoz hasonló olvasztótégely, a sokszínűség kultúrája – vagy egészen más?

– Ausztrália a Föld legsokszínűbb földrésze. Itt él a legtöbb nemzet együtt, és ezek a nemzetek több mint kétszáz nyelven beszélnek.

A mi utcánkban van például maláj, horvát, olasz, indiai, afrikai, arab és persze magyar is, meg még akikről fogalmam sincs, hogy honnan valók. És ez csak egyetlen utca. Házon belül és a saját közösségükben ezek az emberek a tradícióik szerint viselkednek, de a nagyobb közösségben alkalmazkodnak egymáshoz. Szeretem a sokszínűséget, úgy a kultúrák szempontjából, mint a festővásznon is.

– Magyarországon egy idősek otthonában dolgoztál. Odaát sikerült-e megtalálnod azt a napi szintű alkotó elfoglaltságot, ami kiteljesíti az életedet?

– Eleinte nagyon nehezen találtam a helyemet. Szerencsére az alkotás sokat segített. Főleg festettem és nagyon sokat fotóztam. A tájat, növényeket, állatokat és mindent, ami lenyűgözött. Egy évvel az ideérkezésem után elkezdtem aktívan angolt tanulni. A következő évben már tanársegédi kurzusra jártam. Aztán elkezdtem önkénteskedni. Voltam könyvtárban, segítettem a gyerekprogramok szervezésében és lebonyolításában. Egy iskolában vezettem kreatív foglalkozást, majd ugyancsak egy iskolában fölkértek egy kinti fal megfestésére, ahová tizennyolc ausztrál állatot festettem föl teljesen egyedül. Később egy idősek klubjában is kreatív foglalkozást tartottam.

Ösztönzött, hogy hasznosan akartam tölteni az időmet, gyakorolni a nyelvet, megismerni az embereket, szokásokat, és hogy szeretek alkotni.

Kerestem a kapcsolatot a magyar közösségekkel is. Időnként elmentünk magyar klubokba, az egyik helyen sikerült szólóénekesként érvényesülnöm. Immár négy éve részt veszek a klub rendezvényein és énekelek, verset mondok, táncolok, vagy éppen rövid színdarabban lépek fel. Emellett persze festek is, az alkotásaimat évente kiállításokon mutatom be. A hagyományos magyar népi motívumokat, ötvözöm az aboriginalok által közkedveltté tett pontfestéssel. Ennek az új stílusnak az „összefonódva” nevet adtam. Egy ilyen képpel nyertem díjat 2016-ban, „Matyó virágok álmokkal övezve” volt a címe. Az álmoknak ebben az esetben az a jelentősége, hogy az aboriginalok szerint a kor, amiben élünk, az Álomidő. De az ének és a festés mellett írni is nagyon szeretek. Számtalan verset, mesét, színdarabot, novellát írtam eddig. 2006-ban, még Magyarországon megjelent egy verseskötetem, és kiadásra vár az első regényem, amelynek címe: Gyere velem. 

Önkentesként a könyvtárban (balra Kormányos Csilla Ildikó) - Kép forrása: Kormányos Csilla Ildikó

– Az életed nagyot változott, de vajon a gondolkodásod, mentalitásod is más lett, mióta Ausztráliában élsz?

– Minden bizonnyal változtam. Ez egyszerűen elkerülhetetlen, hiszen alkalmazkodnom kellett egy új környezethez, sőt, meg kellett benne erősödnöm, hogy talpon tudjak maradni a szeretteimtől távol. Céltudatosabb lettem, határozottabb, és már tűzön-vízen át el akarom érni, amit eltervezek. Ebben persze lehet, hogy a koromnak is szerepe van, hiszen gyorsan telik az idő, és nincs mire várnom, ha valamit el akarok érni. Az otthon szerzett felsőfokú végzettségemet itt fölváltottam a magánházak takarításával. Nem volt könnyű ez a pálfordulás. Nem azért, mintha lenézném a takarítási munkát, hanem mert éveken át tanultam, de itt nem tudom hasznosítani a tanulmányaimat. Ennek elfogadásában az alázat segített, mint ahogy más nehézségeknél is.

– A magyar közösség napi szinten tartja egymással a kapcsolatot, vagy csak a nagyobb ünnepeken, összejöveteleken találkoztok?

– Nagyok a távolságok. Legkedvesebb barátnőm másfél órás autóútra lakik tőlünk. A munkába három órát vonatozok.

Persze telefonon tartjuk a kapcsolatot, és egy-egy programra készülve a próbákon többször is találkozunk. De adódnak más találkozási lehetőségek is. Melbourne-ben kétévente rendezik meg a Hungarofestet kirakodóvásárral, kulturális műsorokkal. Van magyar iskola, és lehet érettségizni is magyarul. Már egészen kicsi kortól foglalkoznak a gyerekekkel, hogy gyakorolják az anyanyelvet, megismerjék a hagyományokat, ápolják a kultúrát. Vannak tánccsoportok, zenekarok, énekesek, vásárok, főzőversenyek. Működik a cserkészet is. Az egyház rendszeresen szervez kirándulásokat, különböző rendezvényeket a kisgyerekes családoknak. Van magyar idősek otthona. Facebook-oldalakon az itt élő magyarok mindent kivesézhetnek egymás között. Sőt, magyar Ki kicsoda is létezik, ahol a fogorvostól az ügyvédig, az építésztől a kozmetikusig bárki megtalálható.

A magyar bálon - Kép forrása: Kormányos Csilla Ildikó