Szülőfaluja minden lakójának adósságát rendezte a sztárfocista

Az első írásos emlék szerint már 1371-ben is létező Donji Vinjanit nem kímélte a történelem: a helység török, velencei, francia és osztrák fennhatóság alatt is állt, de a délszláv háború is megtépázta. Az egyre fogyó népességű falu régóta szegénységgel küzd, ide született 1993-ban Ante Rebić, akinek hétéves korában Ivan nevű legjobb gyerekkori barátja adott először labdát a kezébe – vagyis gurított a lábához. Akkor még 15 gyerek játszott 15 ellen a helyi fociedzésen, mind a kitörés lehetőségét látták a labdarúgásban. A legsikeresebb közülük Rebić lett, aki elmondása szerint rendőrnek állt volna, ha a sportkarrier nem jön össze.

Azt azonban megfogadta: ha egy nap profi futballistává válik, visszaad valamit abból, amit Donji Vinjani településtől gyerekként kapott.

Ante Rebić nemzetközi karrierje Horvátországból Németországon és Törökországon át Olaszországig vezetett, ahol a közelmúltig a Lecce futballistájának vallhatta magát, jelenleg új csapatot keres. Közben hazája válogatottját 2013-tól 2021-ig szolgálta, részese volt a horvát futballtörténelem legnagyobb nemzetközi sikerének, a 2018-as világbajnoki ezüstéremnek is. A profiként keresett pénzét gyakran fordította jótékony célra, ám sohasem verte nagydobra a karitatív tetteit. „Kiváló srác, rendkívül becsületes, amikor hazajön, mindig mindenkihez odamegy. Pár hónappal ezelőtt 60 labdát és egyéb felszerelést ajándékozott a klubunknak” – mesélte róla korábban Branislav Škeva, Donji Vinjani futballcsapatának klubigazgatója.

2019-ben egy horvát lap a helyi plébánostól tudta meg, hogy Ante Rebić saját elhatározásból új harangot adományozott szülőfaluja Sveta Kata (Szent Kata) nevű kápolnájának. Josip atya nem ismerte személyesen Rebićet, csak a családját, de rendkívül hálás volt a felajánlásért. A sportoló azonban nem szeretett volna felhajtást, médianyilvánosságot, így nem reklámozta a templom segítését. „A hírnév és a pénz nem változtatta meg, mindig ugyanaz a srác maradt” – mondta róla egy másik horvát újságnak a helyi Lucice étterem egyik alkalmazottja.

Rebić később sem fukarkodott: 2021 februárjában például 10 ezer eurót adományozott egy gyermekrehabilitációs és oktatási intézménynek a horvátországi Slavonski Brod városában.

A támogatás célja annak az épületbővítésnek a folytatása volt autista és fejlődési nehézséggel élő gyermekek számára, amely projekt pénzhiány miatt épp elakadt. A központ ma több mint 220 gyermek életét teszi könnyebbé terápiás, oktatási és napközis jellegű szolgáltatásaival.

Kép

Fotó forrása: Wikipédia

Érdekes, hogy a Rebo becenevű labdarúgót a pályán sokan egyfajta vad stílussal azonosítják, ami az ő olvasatában inkább erőt, céltudatosságot jelent. Enélkül soha nem juthatott volna el a pásztortanyák, szőlőskertek, falusi templomok árnyékából a világ legnagyobb stadionjaiba, többek közt az AC Milanéba, ahol 2020 és 2023 között a legnagyobb klubsikereit jegyezte. Milanóban is a munkabírása, az önfeláldozása miatt lett az olaszok közönségkedvence. Edzői rendre kiemelték róla: nem könnyű vele, mert szókimondó, és nem tűri az igazságtalanságot. Ám úgy tartják, aki megérti, az hűséges, szenvedélyes embert ismerhet meg a személyében. 

„Amikor tiszteletet és megbecsülést érzek valaki részéről, akkor ugyanazt a tiszteletet adom meg, sőt még sokkal többet. Ugyanígy, ha valaki nem értékel engem, akkor én is így teszek. Nem vagyok képmutató – jellemezte magát egy interjúban. – Két Rebić van. A magánéletben nagyon nyugodt vagyok, kissé zárkózott, nem szeretem, ha az emberek túl sokat beszélnek rólam. A pályára egy másik Ante fut ki, aki nagyon irritáló az ellenfeleknek” – tette hozzá.

Ritkamód megnyílt ebben a beszélgetésben, még azt is elárulta, hogy szabadidejében előszeretettel látogat vissza Imotski városába – amelyhez közigazgatásilag a szülőfaluja is tartozik. Onnan aztán elemózsiával felpakolva túrázik a hegyekbe, erdőkbe, ahol még térerő sincsen. Az Instagramon ritkán pózol menő autókkal, mint más sztársportolók. Pedig:

„Szeretem az autókat, de nem akarok klasszikus futballista lenni. Nem akarom, hogy az emberek a Ferrarit vagy a Porschét lássák, és ne a lényeget” – vallotta a szemléletéről.

S hogy miként váltotta be gyermekkori ígéretét? Legalább 500 ember életét varázsolta egy csapásra könnyebbé, amikor személyes vagyonából egyik napról a másikra kifizette Donji Vinjani összes lakosának minden fennálló adósságát és hitelét. Ez esetben sem kampányból vagy PR-céllal jótékonykodott, a sajtót sem értesítette az akcióról. A falubeliek is csak akkor tudták meg, hogy ki áll a dolog mögött, amikor a bankok hivatalosan lezárták az ügyeiket. Amikor az okokról érdeklődtek nála, csak ennyit felelt: „Nem felejtem el, honnan jöttem.”

És ez még nem minden. A friss hírek szerint a horvát labdarúgó szűkebb pátriájában egy új óvoda építését is finanszírozza, amely autizmus spektrumzavarral élő gyermekeknek biztosít majd speciális lehetőségeket: koragyermekkori nevelést, terápiás támogatást és befogadást. „Ez nem jótékonyság, hanem elkötelezettség” – méltatta egy helyi tisztviselő Ante Rebić mély kapcsolódását gyökereihez. Szülőfalujában többre tartják a tetteit, mintha aranylabdát nyert volna, hisz igazi csapatemberként nem egyéni trófeákat, hanem embereket emel a magasba.