A korona súlya – Miért kedveljük a II. Erzsébetről szóló sorozatot?

A sorozat ajánlójának apropója, hogy november 4-én startol – illetve a szolgáltató jellegénél fogva inkább landol – a széria 3. évada, amelyben az uralkodó szerepét a fantasztikus Olivia Colman veszi át. Az első évad váratlanul nagy sikert aratott Anglián kívül is, hiszen mindenki kíváncsi volt a jelenlegi uralkodónő életének részleteire – főleg a Netflix híresen merész tálalásában. A főszerepet elsőként a szériával befutó fiatal színésznőre, Claire Foy-ra osztották, akinél keresve sem találhattak volna alkalmasabb karaktert az ifjú Erzsébet megformálására: esendő, törékeny, fiatal lányból válik határozott, enyhén hűvös nagyasszonnyá, aki az évek során megtanul távolságot tartani mind fizikailag, mind érzelmileg gyakorlatilag mindenkitől.

Energiáit a jó kormányzásra fordítja, és szép lassan megtanulja, hogy a magánélet mint olyan neki sohasem lesz osztályrésze.

Saját viselkedésén kívül rokonaiéra is oda kell figyelnie, hiszen nagybátyja, a lemondott VIII. Eduárd botrányos házasságától kezdve húga, Margaret hercegnő kétes magánéleti húzásain keresztül férje, Fülöp herceg diszkréten soha ki nem mondott félrelépéseiig minden történés az ő uralkodói mivoltával lép kölcsönhatásba. Hiába tőle független események ezek, a közvélemény őt ítélte és ítéli meg ezeken a történéseken keresztül.

A The Crown első évada Erzsébet királynő és Fülöp herceg házasságkötésével kezdődik 1947-ben, és az akkori uralkodó, VI. György király hatalomátadását mutatja be érzékletesen. Fontos észben tartani, hogy az öröklési rend szerint nem hogy Erzsébetnek, de még apjának sem kellett volna soha trónra kerülnie. Hiszen a korona törvényes örököse az a VIII. Eduárd volt, aki mindössze egy évig birtokolta az uralkodói címet, amikor is a kétszeresen elvált, amerikai Wallis Simpsonnal kötött házassága miatt inkább úgy döntött, nem vállalja tovább a koronával járó kötelezettségeket. Szintén ekkoriban, II. Erzsébet trónra lépése előtt tért vissza a Downing Street 10-be az újraválasztott Winston Churchill is, akinek újbóli színrelépése nem kevés feszültséget okozott a brit belpolitikában, így az újdonsült és fiatal királynő – akit 1952-ben, 26 évesen koronáztak meg – rögtön mély vízben találta magát.

Ami talán a legérdekesebb és legmegdöbbentőbb II. Erzsébet történetében, hogy a történelmi események és a személyén kívül álló történések hogyan befolyásolják lényegében minden lélegzetvételét.

Úgy kell navigálnia a politikai játszmák, az emberi gyengeségek és az érzékeny diplomáciai helyzetek sűrűjében, hogy mindenkinek megfeleljen. A cselekmény ilyen esetek és momentumok láncolatából fűződik össze, és mindennek a közepén ott áll egy erős és fiatal nő, akinek jellemfejlődését ténylegesen és közvetlenül a korszak legjelentősebb eseményei alakították.

Napjainkban, amikor már elvárás, hogy szuperhősfilmek készüljenek csak női karakterekkel, különösen aktuális egy valódi uralkodónő életének bemutatása. Mondhatnánk, hogy de hát ő beleszületett ebbe az élethelyzetbe, egész kislánykorától erre lett nevelve, de mindarra, ami rá várt, lehetetlen bárkit is a megfelelő módon felkészíteni. Bár a legtöbbször úgy tűnik, hogy a királynő inkább elszenvedője – vagy legalábbis elviselője – az eseményeknek, az évek előrehaladtával egyre inkább ezek alakítójává is válik. Míg eleinte empatikusan és türelemmel viseltetik rokonai és közeli tanácsadói hibái iránt, úgy később egyre keményebben, szinte már kegyetlenül torolja meg, ha valaki ellentmond neki vagy veszélybe sodorja a korona hitelét. Ennek egyik legfájóbb példája az volt, amikor támogatta a parlament azon ötletét, hogy húga, Margit hercegnő szerelmét, Peter Townsendet Brüsszelbe delegálják, csak hogy távol tartsák őket egymástól, így meghiúsítva a botrányos nászt. Más kérdés, hogy végül Margit hercegnő feleségül ment a még kétesebb alaknak tűnő Anthony Armstrong-Jones fotóshoz, hogy aztán 1978-ban elváljon tőle.

A második évad a királynő és Fülöp herceg házasságának kihívásait állítja középpontba, megfűszerezve Margit hercegnőnek Anthony Armstrong-Jones-szal kibontakozó, botrányoktól szintén nem mentes kapcsolatával.

Visszatekintést kapunk Fülöp herceg gyerekkori emlékeire is, párhuzamba állítva ezeket Károly herceg iskoláztatásának problémáival, és a népszerű Kennedy házaspár is feltűnik a Buckingham-palota vendégeként. Az alkotók érezhetően törekedtek a személyesebb hangvételre, és nagyobb hangsúlyt fektettek II. Erzsébet mint nő, feleség, anya szerepére, akinek mindezek mellett még egy országot is vezetnie kell. A szereposztás továbbra is parádés, Claire Foy királynője és Matt Smith Fülöp hercege remekül működik együtt, de külön ki kell emelni Vanessa Kirby hitelesen szabadelvű Margit hercegnőjét, Matthew Goode szemtelenül romlott Armstrong-Jones karakterét, Alex Jennings tenyérbemászó VIII. Eduárdját vagy a Churchillként kiemelkedően nagyot alakító John Lithgow-t.

Az új, nemsokára érkező harmadik évad különlegessége, hogy az egész szereplőgárdát idősebbre cserélik, így megoldva az idő múlásának érzékeltetését.

Csalódottság helyett azonban csakis a várakozásteljes izgalomnak van helye, ugyanis a királynő szerepét a zseniális Olivia Colman (Broadchurch, Fleabag, A homár, A kedvenc) viszi tovább, míg férjét Tobias Menzies fogja alakítani, a főbb szerepekben pedig Helena Bonham-Carter, Ben Daniels vagy az X-akták híres nyomozónője, Gillian Anderson tűnnek fel.