Túléltük és nyugodtak vagyunk! – Hat tanulság felvételin innen és túl

1. Kell-e felvételizni? Egyáltalán nem biztos!

A felvételi és az azt megelőző időszak olyan lelki terhet ró a gyermekre (és családjára), amelyet nem biztos, hogy el kell viselnie – ezért alaposan át kell gondolni, egyáltalán szükséges-e felvételizni. Nyilván ez egy nyolcadikosnál nem kérdés, de a kisebbeknél igen. A szakértők általában egyetértenek abban, hogy egy negyedikes vagy hatodikos diákot csak akkor érdemes kiszakítani saját környezetéből, ha valamiért rosszul érzi magát benne, vagy ha annyira kiemelkedően tehetséges, hogy osztálya/iskolája már nem jelent kihívást számára.

Egy gimnáziumba ugyanis nemcsak bejutni kell, azt el is kell végezni, a gyermeknek tehát arra is készen kell állnia fizikailag, mentálisan és pszichésen egyaránt.

Ezért is nagyon fontos bevonni őt a felvételiről szóló beszélgetésekbe, de semmiképpen nem egyedül rá bízni a döntést.

2. Felkészülés: fő a pozitív hozzáállás és a sok gyakorlás!

Kulcsfontosságúnak tartom a pozitív és támogató szülői hozzáállást az egész felvételi folyamat alatt. Meggyőződésem, hogy a mi „családi lelki felkészülésünknek” is döntő szerepe volt a vártnál sokkal jobb írásbeli felvételi eredményekben. Voltak persze nehézségeink („nem fog sikerülni”, „nem akarok felvételizni / ennyit tanulni / több tesztet megoldani”). De sikerült mindvégig megőrizni azt, amit ősszel megfogadtunk: bárhogy is alakul, együtt csináljuk végig, és nagyon büszkék leszünk a fiunkra. Ő sokszor elkeseredett egy gyengébben sikerült feladat vagy teszt után, de mindig sikerült annyi önbizalmat belécsepegtetni, hogy másnap (vagy aznap) újra neki tudott ülni a gyakorolásnak.

Fontos megérteni: a felvételi lényege nem az iskolai (jelenleg túlságosan lexikális) tudás ismételt felmérése, hanem az értelmesebb, kompetensebb gyermekek kiszűrése.

Addig, amíg a felvételi tesztek kompetenciákat mérnek fel, az iskolák viszont nem azt tanítanak, addig bizony szükség lesz felvételi előkészítőkre – nemcsak olcsó vagy ingyenes iskolaiakra, hanem drága privátokra is –, amikhez sokan anyagi okokból nem jutnak hozzá.

Tehát a rendszer szociális szempontból addig igazságtalan marad, amíg ez az eltérés fennáll. Viszont a megoldás nem a felvételik lexikálisabbá tétele, hanem az oktatási rendszer kompetencia-alapúvá tétele lenne.

3. Érdemes időben elkezdeni a felkészülést!

Már az előző tanévben fel kell mérni a középiskolák helyzetét és elmenni a szülői tájékoztatókra. A választásnál, de különösen a rangsorolásnál tekintettel kell lennünk gyermekünk pszichés állapotára és képességeire. Ezért is nagyon fontos bevonni őt az erről szóló beszélgetésekbe. Mi időnként még a tesókat is bevontuk, mert fontosnak tartottuk azt, hogy ők is tisztában legyenek azzal: a család élete átmenetileg a felvételi körül fog forogni, és ez minden családtag minden napját befolyásolhatja.

4. Gyakorlás otthon is

Nemcsak a tájékozódást, hanem a tényleges felkészülést is el lehet kezdeni a felvételit megelőző tanévben. Mivel az összpontszámba az iskolából hozott jegyek (az előző teljes tanév és az első félév bizonyos tantárgyainak jegyei) is beszámítanak, a felkészülés közben az iskolai mindennapi tanulásra is jobban oda kell figyelni.

Előkészítőre oda ajánlatos járatni, ahova elsőként szeretne bejutni (és az írásbelit is ugyanott írni), mert így van alkalma megismerni az adott iskolát, a tanárokat és azoknak is őt.

De egyetlen előkészítő sem váltja ki az otthoni gyakorlást! Szülőként érdemes mindvégig mellette lenni – fizikailag és lelkileg is.

5. A családot érdemes erre ráhangolni, ugyanakkor a lehető legkevésbé felbolygatni

Nem kell kihagyni az ünnepeket, de közben a szünetben is gyakorolni kell; nem kell abbahagyni a sportos, zenei vagy egyéb foglalkozásokat, de minél többet kell pihenni, kirándulni, olvasni, mert nagyon fontos a lelki-fizikai töltekezés.

6. A jelentkezésnél nem érdemes túl sok iskolát bejelölni, csak azt, ahova tényleg menni szeretne

Hiszen írni csak egyszer kell, de szóbelizni annyiszor, ahány helyre behívják, az pedig elég megterhelő lehet.

Még tudatos felkészüléssel és jó képességű gyerekkel sem könnyű ez az időszak. De fiunk saját erejéből bent van a vágyott gimnázium vágyott osztályában, és nemcsak ő, hanem az egész család jó lelkiállapotban van – ezt kívánom minden szülőtársamnak!