Mentik, ami menthető - szervezett élelmiszermentés a Tescóban

Kora reggel érkeztünk az áruházlánc budapesti, Pillangó utcai üzletébe, ott találkoztunk Bérces Évával, aki kidolgozta és a mai napig üzemelteti a Tesco élelmiszermentési programját. Egyből a zöldségekhez mentünk, ott ismerhettük meg azokat a folyamatokat, amelyeket vásárlóként az áruházban bóklászva észre sem veszünk. „Napi szinten mentjük a zöldségeket, gyümölcsöket, a pékárut és a szárazáru egy részét. Utóbbiak azok a termékek, amelyek nem igényelnek hűtést, hosszú ideig fogyaszthatók, például a rizs és a tészta, de ide tartoznak a konzervek is – mondja Éva, miközben kezébe vesz egy paradicsomot. –

Mivel van rajta egy pici sérülés, a vásárlók már nem teszik a kosarukba, pedig ha a kertünkből lenne, megennénk. Egy másik a rekesz miatt nyomódott meg, valószínűleg az sem kellene senkinek. Pedig ízük szinte biztosan megegyezik a többivel.

Kollégáim ezeket mindig összegyűjtik. A Would I buy it? azaz Én megvenném? szabály alapján válogatják ki őket, tehát azt nézik, hogy maguk vevőként betennék-e kosarukba az adott darabot. Ha nem, akkor külön rekeszekbe helyezik őket, azokba, amelyekbe az adományokat gyűjtik. Nem selejtes vagy penészes élelmiszerekről van tehát szó, egyszerűen olyanokról, amelyek apró hibák miatt nem nyernék el a vevők tetszését. A selejt máshová kerül, mindentől elkülönítve.”