A magyar porcelán három arca: a világhírű Zsolnay, Herendi és Hollóházi manufaktúrák története

Tradíció, találékonyság, időtlenség: Zsolnay

A Zsolnay név nem pusztán egy gyárat, hanem egy korszakokon átívelő művészeti és ipari hagyományt jelöl. A pécsi manufaktúra története egyedülálló fejezete a magyar iparművészetnek: a rózsaszín mázas edényektől a világkiállításokon ünnepelt eozinos mesterművekig számos izgalmas mérföldkövet magában foglal. Az alapító Zsolnay Miklós 1853-ban, a kiegyezés előtti gazdasági fellendülés hajnalán hozta létre a gyárat, amelyet fia, Zsolnay Vilmos emelt világszínvonalra. Az eozinmáz (titkos recept, szinte varázslat) és a fagyálló pirogránit nemcsak technikai újítás volt, hanem esztétikai forradalom is. 

A Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, a Parlament pirogránit szobrai mind-mind a Zsolnay-örökség lenyomatai. A rózsaszín korszak, amelyet a gyűjtő Winkler Barnabás mentett meg az enyészettől, ma már külön tárlatot érdemel a Zsolnay Negyedben. Nemcsak emlék, hanem alapköve annak a kreatív bátorságnak, amely a gyárat jellemezte. A gyár életében fontos szerepet töltöttek be a nők is: Zsolnay Júlia és Teréz nemcsak inspiráló családtagok, hanem aktív tervezők és művészek voltak. 

Júlia hozta létre a máig használt emblémát, Teréz pedig a népi motívumokat integrálta az ipari sorozatgyártás világába.

És hogy mit jelent ma a Zsolnay? Presztízst. Egy darabka múltat, ami ma is érvényes. Az antik piac sztárjai a századfordulós darabok, amelyeket egyre több fiatal is szenvedéllyel gyűjt. Az árveréseken ma már 20-30 millió forintot is megér egy-egy tökéletes példány. A gyár újkori reneszánszát a gyűjtők, műértők és tervezők együtt írják, és úgy tűnik, ez a történet még messze nem ért véget.

A szenvedély, ami múzeumokat teremt: Zsolnay-kincsek magángyűjtőknél

A legismertebb Zsolnay-gyűjtők között több olyan személy neve is szerepel, akik nemcsak magánkollekciókat építettek fel, hanem jelentős mértékben hozzájárultak a Zsolnay-örökség megőrzéséhez és újrafelfedezéséhez. A Gyugyi-gyűjtemény a világ egyik legjelentősebb Zsolnay-kerámiakollekciója, amelyet Gyugyi László állított össze. Több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként közel 600 darabos kollekció jött létre, amely a Zsolnay manufaktúra 1870 és 1914 közötti, azaz az aranykorának számító időszakából származó szecessziós remekeket öleli fel. 

A gyűjtemény különlegessége, hogy nemcsak a legismertebb, eozinmázakkal díszített műtárgyakat tartalmazza, hanem ritka kísérleti darabokat, egyedi vázákat, dísztálakat és figurális kerámiákat is. Gyugyi László 2010-ben a pécsi Zsolnay Kulturális Negyednek ajándékozta gyűjteménye jelentős részét, így ezek a különleges darabok ma már állandó kiállításon tekinthetők meg. 

Ennek köszönhetően közel 700 kerámiatárgyat lehet megcsodálni a Zsolnay Aranykora című tárlaton. 

A gyűjtemény méltó helyét az erre a célra átalakított, szecessziós Sikorski-villában találták meg. A legkorábbi Zsolnay-termékeket a Rózsaszín Kiállítás vonultatja fel, mintegy 1200 darabot, amelyeket mindennapos használatra szántak, és a rózsaszín különböző árnyalataiban díszelegnek. A Zsolnay Negyedhez közeli dombon eredeti pompájában tekinthető meg a Zsolnay Mauzóleum, a Zsolnay család nyughelye, ahol 42 oroszlán őrzi az eozin titkát. 

Említésre méltó továbbá a ResoArt Villában található kiállítás, amely Budapest legnagyobb Zsolnay-gyűjteményét foglalja magában. Szabó András műgyűjtő tárlata bemutatja a Zsolnay márkanév sikertörténetét az 1870-es évektől az 1920-as évek végéig alkotott díszkerámiákon keresztül. A tárlatvezetések során a vendégek megismerhetik a kiállítások ritkaságait, és azt is megtudhatják, melyek a gyűjtő kedvenc darabjai, és honnan származnak ezek.

Herend: a „fehér arany” időtálló ragyogása

A Herendi porcelánt gyakran emlegetik „fehér aranyként”. Nem véletlenül. A gyárban a mai napig kézzel készítik a porcelánt: minden egyes darab a korongozástól kezdve a kézi festésig hagyományos eljárásokkal, precízen készül. A manufaktúra különlegessége abban rejlik, hogy minden munkafázisban emberi kéz munkája tükröződik.

A Herendi Porcelánmanufaktúra története 1826‑ban kezdődött, amikor Stingl Vince megnyitotta az első agyagedényeket, majd kőedényeket és porcelánt készítő üzemet Herenden. Ám az igazi fellendülés Mór Fischer (Mór Fischer de Farkasházy) nevéhez fűződik, aki 1839-ben vette át a gyárat. 

1872-ben elnyerte az udvari szállítói címet, így a bécsi porcelángyár bezárása után Herendre hárult az Osztrák–Magyar Monarchia reprezentatív porcelánkészleteinek elkészítése. 

A 20. század elején, különösen a párizsi (1900) és szentpétervári (1901) világkiállításokon a Herendi porcelán ismét a figyelem középpontjába került, köszönhetően a művészi formák és minták megújításának. A második világháború után a gyárat államosították, majd a rendszerváltás után, 1992-ben újraszervezték. Ma a manufaktúra részben a dolgozók tulajdonában van, termékei több mint 60 országban megtalálhatók. 

Herend ma is élő hagyomány: a gyár látogatható, workshopokat tartanak, óriási porceláninstallációk díszítik Budapest és Veszprém több pontját. 2013-ban a Herendi porcelán hivatalosan is hungaricummá vált – a kézművesség, a kultúra és a tudás egyedülálló kombinációjaként. A kínálat ma is a klasszikus mintákra épít: ilyen például a Viktória királynő számára készült „Butterfly” dekor, a madármotívumos „Rothschild” minta, vagy az elegáns, fehér-arany „Apponyi” sorozat. A termékek között szerepelnek étkészletek, teás és kávés szettek, dísztárgyak és figurák, mind kézzel festve, gyakran arannyal díszítve.

A herendi múzeum 1964 óta működik. 

Az itt található gyűjtemény különösen értékes, hiszen tartalmazza Fischer Mór legkorábbi porcelánkísérleteit is. 

A látogatók a Minimanufaktúrában bepillantást nyerhetnek a porcelánkészítés mesterségébe: megfigyelhetik, ahogy a szakértő kezek precízen formálják és díszítik a porcelánt. A helyszínen emellett izgalmas, állandó és időszakos programokkal is készülnek, így a múzeum- és manufaktúralátogatást követően akár porcelánrózsa-készítő, porcelánfigura-összeillesztő, vagy porcelánfestő foglalkozáson is részt lehet venni. Az itt található étterem és kávéház ízletes ételeit is Herendi porcelánon szervírozzák a vendégeknek.

Hollóházi Porcelán: a hagyomány és a kézművesség kortalan eleganciája

A Hollóházi Porcelánmanufaktúra Magyarország legrégebbi ma is működő porcelángyára. Története egészen 1777-ig nyúlik vissza, amikor még üveghutaként működött. Az igazi fordulat 1831-ben következett be, amikor a környéken kaolint – a porcelánkészítés egyik alapanyagát – találtak, így a manufaktúra áttért a porcelángyártásra. Az 1800-as évek közepén Istványi Ferenc vette át a vezetést, aki több évtizeden át fejlesztette a gyár művészi és technikai színvonalát. 

A Hollóházi termékek ekkor már nemcsak a hazai otthonokat díszítették, hanem külföldre is eljutottak: Németországba, Szerbiába és Bulgáriába is exportáltak belőlük. 

A gyár védjegyévé vált az élénk, népies dekoráció, valamint a jól ismert fenyőágas logó a „Hollóháza 1831” felirattal. 

A századforduló után aranyozott étkészletek is készültek itt, bár a gyár története nem volt mindig zökkenőmentes. 1939-ben Szakmáry Károly vezetésével új művészi irányt vett, amely ötvözte a hagyományos népi ornamentikát a korszerű technológiákkal. 

Az államosítás után a gyár egy ideig porcelánszigetelők gyártására állt át, ám az 1960-as évektől újra előtérbe került a művészi vonal: megjelentek a figurák, dísztárgyak és dekoratív edények is. Fiatal alkotók, mint például Szász Endre, új szellemiséget hoztak a manufaktúra életébe, amely mára a klasszikus és modern stílusú kollekciók széles skáláját kínálja: Classic, New Line, Home és Exclusive sorozatokban. A termékek ma is kézműves alapokon, kézi festéssel készülnek, gyakran aranyozott részletekkel, hogy méltó díszei lehessenek otthonoknak és ünnepi alkalmaknak. 

Kép

Hollóházi porcelán – Fotó forrása: Visit Hungary

A manufaktúra központja továbbra is Hollóházán található. Az itt lévő Hollóházi Porcelán Múzeum épülete önmagában is érdekes látványosság, hiszen Mondok Tamás és Rákosi Ferenc Ybl-díjas építész tervezték. Belsejében található az a kétszintes kiállítóterem, amely egy kronologikusan felépített tárlaton keresztül mutatja be a Hollóházi Porcelánmanufaktúra történetét és művészeti hagyományait. A hagyományos kiállítás mellett egy interaktív program is várja a vendégeket: a „Látogatói alkotócentrum” lehetőséget nyújt arra, hogy a vendégek személyesen is kipróbálják a porcelánfestés művészetét – ehhez természetesen segítséget is biztosítanak. 

Emellett Budapesten is működtetnek Hollóházi márkaboltot és kiállítóteret, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek a porcelánkészítés folyamataival és a legújabb darabokkal. 

Hollóháza nem csupán a porcelángyárról nevezetes, ugyanis itt található az Országos Kéktúra keleti végpontja is. 

Kedves gesztus a porcelángyár részéről, hogy a Kéktúrát itt kezdő vagy itt befejező turisták számára ajándék porcelán pohárkát kapnak „Hajrá” vagy „Gratulálunk” felirattal.