Egy kislány neki köszönhetően szólalt meg először mások előtt: Zete, az Év Hős Kutyája

Egy kutya, aki kórházban dolgozik

„Tíz tüneményes kiskutya rohangált körülöttem, amikor a kennelbe, kutyakiválasztásra mentünk. Kilenc kis rosszcsont pillanatok alatt kikötötte a cipőmről a masnit. Egy kivételével, aki körbesétált, majd elment tőlem két méterre, megállt velem szemben, és nézett. Akkor mondtam, hogy én őt szeretném. Nem is értették, hogy miért.” 

„Én meg mondtam, hogy azért, mert amire én szeretném majd őt tanítani, ahhoz pont ezek a személyiségjegyek kellenek.”

Így kezdődött egy különleges zsemleszínű labrador története, aki ma már az ország egyik leghíresebb kutyája. Zete terápiás és személysegítő kutya, tízéves és az Év Hős Kutyája 2025 cím nyertese. A fenti történetet gazdája és felvezetője, Sáriné Papp Erzsébet meséli. A család Szolnokon él, online videóhívásban beszélgetünk. Zete most pihen, ugyanis hétköznap délelőtt dolgozott, nemrég értek haza a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Hetényi Géza Kórház Gyermekpszichiátriai Gondozójából, ahol hat éve rendszeresen segítik a kis betegeket. 

„Az első időszakban karitatív munkának indult az egész. Felajánlottam, hogy szívesen elmegyünk egy kicsit oldani a feszültséget, az aggodalmat, az orvosi rendelőben való nehezen megélhető helyzeteket. Ezek a gyerekek komoly pszichés problémákkal küzdenek: autista, bántalmazott, akár önmagukra is veszélyt jelentő gyerekek. A gondozóba járnak terápiára vagy orvosi vizsgálatra, foglalkozásokra. Egy idő után az akkori főorvos asszony, Dr. Pesti Zsuzsanna azt mondta, nagyon szeretné, ha a kórház alkalmazna bennünket, oly módon, hogy külön kutyaterápia lenne a gondozóban. Szerencsére utódja, Dr. Juhász Enikő is támogatja ezt a mai napig. Nyitottak minden újra. Hetente két napot a kórházban töltünk. A pszichiáterek, pszichológusok javasolják a kutyaterápiát, így kerülnek hozzánk a kisgyerekek” – részletezi interjúalanyom.

Zete és gazdája, Erzsébet – Forrás: Sáriné Papp Erzsébet

Rekordidő alatt lett terápiás kutya

Erzsébet eredetileg óvoda- és fejlesztőpedagógus, aki mióta nyugdíjba ment, teljesen a kutyaterápiával foglalkozik. „Korábban a Szolnok Városi Óvodáknak voltam a szakmai igazgatóhelyettese, és az SNI-s gyerekeknél azt figyeltük meg, hogy jellemző az alulmotiváltságuk. Elkezdtünk kutakodni, hogy milyen módszereket lehetne bevonni a fejlesztésükbe. Akkor találtam rá az állatasszisztált terápiára. Zete előtt volt egy mentett kutyusunk, aki olyan képességekkel rendelkezett, hogy magunk is elcsodálkoztunk rajta.  Eldöntöttem, hogy ha lesz még egy kutyám, akkor szeretném, ha ő terápiás kutya lenne” – idézi fel. 

„Zete kilenc hónap – mondhatni rekordidő – alatt lett terápiás kutya, amit kiképzőnknek, Dr. Juharos Ágotának is köszönhetünk, hiszen általában másfél-két év is lehet egy kutya kiképzése.” 

„Zete nagyon tud alkalmazkodni a vele foglalkozóhoz, elfogadja bárki utasítását. Pillanatok alatt megtanulta a trükköket” – folytatja a tulajdonos.

Zete általában 45 perces foglalkozásokon vesz részt. Amikor megérkezik egy gyerek, mindig a kutya fogadja őt. Ennek van egy rituáléja, hiszen a pszichés nehézségekkel küzdő gyerekeknek nagyon fontos, hogy mindig hasonlóan történjenek a foglalkozások. Pacsival, trükkel várja a gyerekeket az ajtóban. Minden trükkhöz tartozik egy kézmozdulat, például a „hangot!” jelet úgy kell elképzelni, mintha a hápogó kacsát utánoznánk a kezünkkel. Illetve kártya is van a trükkökhöz, ezt is használják a nem beszélő vagy bátortalan gyerekeknél.

„Hanggal is tudja köszönteni őket. Ha jelzek neki a kezemmel, vagy azt mondom neki, hogy köszönj, akkor vakkant egyet. Nem túl hangosan, mert lehet, hogy zavarná a gyereket. Egy idő után a gyerekek is tudják a »hangot!« jelet mutatni, még akkor is, ha nem beszélők, vagy nem szívesen beszélnek. Örülnek neki, hogy a kutya erre reagál. Ez egy azonnali kapcsolódási pont kettejük között. Amikor már hosszabb ideje járnak, akkor megtanulnak nyolc-tíz könnyebb trükköt: például forgás, ül, áll, fekszik, sétál, odavisz tárgyat, orrával megböki a kisautót, vagy autóznak együtt” – magyarázza a kutyaterapeuta.

„Ha a gyerek velem nem is akar kommunikálni, a kutyával igen”

Erzsébet mindig előre megkapja a gyerekek teljes orvosi anyagát – nyilvánvalóan titoktartás mellett –, hogy minél jobban segíthesse a kis pácienseket. A terápia során megpróbálják kimozdítani őket egy-egy helyzetből. Ebben Wanderscheid Hajnalka a társa, akivel évek óta együtt dolgozik.

„Ha a gyerek velem, velünk nem is akar kommunikálni, a kutyával igen. Nem én adom az instrukciót, hanem rajtam keresztül a kutya segít neki, így sokkal könnyebben tudjuk a feladatokat megoldani. Ha jól sikerül, jutalmul kérhet egy trükköt a kutyától, adhat neki jutalomfalatot. A fejlesztés során asztalnál is dolgozunk a kutya bevonásával, például Zete hozza oda kis kosárban a tárgyakat, amelyeket az adott foglalkozáson használunk. Folyamatos motiváció szinten tartásról beszélünk. Mindig egy picit magasabb szintre jutunk.” 

„Erősíti az önbizalmukat, hogy ilyen nagy kutyát tudnak irányítani, hogy a kutya azt csinálja, amit ők akarnak. A hétköznapokban ilyet nem éreznek a saját problémáikból adódóan” – mesél a munkájukról. 

Majd egy megható példával folytatja: „Egy kislány elektív mutista volt, tehát nem volt hajlandó semmilyen közegben beszélni, csak otthon. Zete volt az első olyan lény, teremtmény, akinek a kedvéért hajlandó volt megszólalni. Vezetni szerette volna, de ennek az volt a feltétele, hogy a póráz megfogása után, azt kell mondani, hogy »Zete, gyere«, vagy »Zete, lábhoz«. Egyszer csak elhangzott ez a szó. A szülő természetesen sírva fakadt örömében, és onnantól kezdett el a gyermeke nyitni a külvilág felé. Utána már velem is beszélt, mert köztünk volt a kutya, mint kapocs.”

A kislány ma már nem jár hozzájuk, de ha bejön a gondozóba, gyakran bekopogtat egy kutyasimogatásra vagy egy ölelésre Zetéhez. 

„Kisöccse” mindent tőle tanult

Zete végtelenül nyugodt, ha az ő fülét meghúzza valaki, abból sincs probléma, hisz ezek nem feltétlenül szándékos cselekedetek, és egy simogatás a gazditól tökéletes kompenzáció számára. Étellel nagyon jól lehet motiválni, a labrador retriever egyébként is nagyon jó étvágyú. Kiválóan apportíroz, a labradorokra jellemző módon szívesen hoz-visz tárgyakat. 

Zete mostanra már tízéves, így néhány éve kapott maga mellé egy „testvért” is. Keve 4,5 éves, fekete középuszkár, szintén terápiás kutya. (Erzsébet férje erdélyi származású, kedvelt településük a Hargita megyei Zeteváralja, ezért kaptak a kutyák ősi magyar neveket.)

„Keve a legtöbb trükköt Zetétől leste el a szó legszorosabb értelmében. Látta, hogy kell forogni, dobókockát dobni, csengetni, kétszer-háromszor próbálkozott, és negyedikre ő is megcsinálta” – emlékszik vissza Erzsébet. 

Mindketten családtagként élnek Erzsébettel és férjével, egy kertes házban. Megvan a házban a saját helyük, bármikor elvonulhatnak. A tanulási időszakban mindig ugyanabban a napszakban tanultak azért, hogy ők is megszokják, vannak aktívabb időszakok. Esténként, amikor játszani akarnak, előhozzák az összes játékot, kirakják a gazdáik elé. A munkát is megosztják, a kórházban egyik nap az egyikük, másik nap a másikuk dolgozik, hiszen pihenésre, regenerálódásra is szükségük van.

„Nem lenne praktikus kinn tartani őket, mert nem lenne meg köztünk a megfelelő kapcsolat. Másrészt ennek higiéniai okai is vannak. Hogyan viszem be a kórházba, fekvőosztályra, bölcsődébe, óvodába vagy az idősotthonba a kutyát, aki előtte még kinn az udvaron játszott, hempergett?” – magyarázza a gazdájuk. Az uszkár hipoallergén, olyan idősotthonba, vagy kórházi részlegre is be lehet vinni, ahová Zetét nem. A labrador szőre allergizálhat, az uszkáré viszont nem, ráadásul Keve kisebb termetű, 8,5 kiló, 40 centi marmagassággal.

„Még dolgozni szeretne, ez az élete”

Zete előbb-utóbb nyugdíjba vonul. Képzőszervezete, a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány a jövő év elején hoz döntést, dolgozhat-e tovább. 

„A mai napig aktív, nem érzem rajta, hogy nem akar dolgozni, szívesen jön. Minden reggel várja a hámot, a pórázt, a nyakörvet. Áll az ajtóban, és ha nem őt viszem, akkor végtelenül szomorú. Ő még dolgozni szeretne, mert ez az élete. Ízig-vérig terápiás kutya, annak született” – vélekedik Sáriné Papp Erzsébet, aki természetesen nagyon örült az Év Hős Kutyája díjnak. Évek óta kacérkodott vele, milyen jó lenne, ha felterjesztené, és Zete megkaphatná az elismerést. 

„Segédtanár” az egyetemen

„A Debreceni Egyetemen az Állatasszisztáció az óvodában című tárgyat tanítom, ahol Zete az első perctől a segítőm. Mondjuk úgy, hogy ő a segédtanár. Az alapítványunk saját képzésén is ott van. Nyári táborokat, mozgásos foglalkozásokat is szervezünk. annak idején »Mozogj Zetével!« mottóval rendeztük meg az első tábort. És bár nem vagyok benne száz százalékig biztos, lehet, hogy ő volt az első terápiás kutya Magyarországon, akit hivatalosan kórházban alkalmaztak” – foglalja össze Erzsébet.  

Amikor arra kérem, becsülje meg díjnyertes kutyája anyagi értékét, 2–3 millió forint körüli összeget mond, de hozzáteszi: Zete értéke felbecsülhetetlen. 

A terápiás labrador különleges bánásmódot igényel az étkezésben, ugyanis baromfiallergiás, így csak egyféle fehérjét lehet neki adni: lazacos tápot eszik. Nagyon kell rá figyelni, hogy mennyit. A napi adagja ki van számolva, a jutalomfalatok is. Vitaminokat, izom- és immunrendszererősítőt is kap, komoly orvosi vizsgálatokon, évente egészségügyi szűréseken esik át.

„Szoktam mondani, hogy több oltást kap, mint bármelyik gyerek egész életében. Természetesen a saját és a vele kapcsolatba kerülők érdekében” – fogalmaz a tulajdonosa. Zete 32 kiló, 58 centi marmagas, nagy testű kan kutya. Izmos, erős, de mint több labradornál, nála is kiderült, hogy ugyan enyhe fokban, de érintett a diszpláziában. Ezért gazdái párhónapos korában azt látták felelősségteljesnek, ha az ivartalanítás mellett döntenek. Keve viszont fedezőkan is, már 12-szeres apuka, így az ő kölykeiből egyszer még a jövő terápiás kutyái lehetnek.