Akik benne voltak, azoknak ez játék volt – olasz újságíró beszélt Budapesten a szarajevói emberszafarikról

Nemzetközi ügy: már öt országban folyik nyomozás

Alig harminc éve, a boszniai háború idején a Szarajevó körüli dombokról szerb katonai és félkatonai szervezetek lőtték a lakosságot. Évtizedekig tabu volt, vagy inkább városi legendának tartották, hogy rajtuk kívül gazdag külföldiek – akiket már nem elégített ki egy afrikai szafari, az oroszlán- vagy elefántvadászat – akár egy lakás mai árát is kifizették azért, hogy védtelen civileket, sokszor gyerekeket gyilkoljanak. Büntetlenül. 

Soha nem vonták őket felelősségre, ezen változtathat Ezio Gavazzeni oknyomozása és könyve, amelyben tanúvallomásokon keresztül számol be az emberszafari borzalmairól. 

Ugyanakkor sok személy- vagy helyszínnév ki van takarva az oldalakon, mert bármilyen közvetlen utalás befolyásolhatná az eljárást. A Hétvégi Orvlövészek (I cecchini del weekend) márciusban jelent meg Olaszországban. Itthon a Jaffa Kiadó gondozásában július elején adják ki magyar nyelven. Hazánk a második ország, ahol megjelenik. 

Ausztria, Svájc, Bosznia, Olaszország, Belgium – jelenleg már öt országban nyomoz a helyi ügyészség a 1992és 1996 között, Szarajevó ostrománál elkövetett „emberszafarik” ügyében, vádemelés ugyanakkor még nem történt.  

„Tíz perccel a sajtótájékoztató előtt hívott a belga ügyészség, hogy ők is szeretnék meghallgatni” – kezdte a Hétvégi Orvlövészek című új kötete budapesti bemutatóját Ezio Gavazzeni író-újságíró. A szerző munkája már nemcsak olasz belügy, hanem nemzetközi jelentőséggel bír. 

„Íjászok” és „szarvasok” – fedőneveket használtak

A szerző már a ’90-es években is találkozott az emberszafariról szóló hírekkel, de igazán akkor fordult a figyelme a téma felé, amikor megnézte Miran Zupanic szlovén rendező 2022-ben megjelent Sarajevo Safari című dokumentumfilmjét. Erről már korábbi cikkünkben is írtunk. A film Gavazzeni elmondása szerint sokáig a nyugati médiában sehol nem volt látható, csak akkor került nyilvánosságra, amikor már folytak a nyomozások. Az újságíró kutatásai során az is kiderült, a nyugati titkosszolgálatok annak idején tudtak róla, hogy embervadászat zajlik Szarajevóban, mégsem indult vizsgálat az ügyben. 

„Íjászok” és „szarvasok” – előbbi az embervadászokat, utóbbi a civil áldozatokat jelentette. A szervezők ezt a szakzsargont használták telefonban és az e-mailekben, ha azt akarták jelezni, hogy a következő hétvégén lehet Bosznia-Hercegovinába menni, tehát el lehet indítani a szervezést és a logisztikai tennivalókat.

Mint a szerző elmondta, az „íjászok” 400–500-an voltak, akiknek legalább a fele olasz, a többiek más nyugati országokból, valamint Oroszországból érkeztek. Magyar résztvevője nem volt az embervadászatoknak. 

„Közjegyzők, ügyvédek és orvosok magas szintekről, vállalkozók, gazdag és unatkozó mama kedvencei, de általában ötvenen felüli, nagyon gazdag férfiak. Az egyik bevetésen egy befolyásos bíró is volt nálam, egy másikon egy idegsebész” – így számol be a könyvben egy „Francia” fedőnevű tanú. Az áldozatok száma legalább tízezerre tehető, akik közül több mint ezer gyerek lehetett. Az „íjászok” fejenként három embert lőhettek le.

A gyerekek voltak a legdrágábbak 

A különböző célpontoknak különböző tarifái voltak – ez az a tény, ami leginkább megdöbbentette az írót is kutatásai során. A legdrágábbak és a legkeresettebbek a gyerekek voltak, őket követték a fiatal nők. 

Beárazták az emberéleteket 
„Eleinte egy gyerek harmincmillió líra volt, egy nő húsz, egy felnőtt férfi tíz és egy öreg, akár férfi, akár nő, három (van, aki kettőt kért egy öregért). A háború végére egy gyerek, fiatalabb vagy már nagyobbacska, 90–100 millió lírába is belekerült (ez átszámolva napjainkban akár 35–45 millió forintot is jelenhet – a szerk.), egy nő 70–80-ba, egy felnőtt férfi 40–50-be, egy öreg 10–15-be” – részletezi a könyvben a már említett „Francia”.

Szarajevó lakossága és Bosznia-Hercegovina lakóinak legnagyobb része iszlám kötődésű. Így felmerül a kérdés, lehetett-e bármilyen vallási indíttatása ezeknek a szafariknak. A szerző kérdésünkre úgy fogalmazott, biztosan kijelenthetjük, hogy a szervezők részéről semmilyen vallási motiváció nem volt, őket csak a gyors, könnyű pénzszerzés érdekelte. Azt viszont nem zárhatjuk ki, hogy egyes résztvevők fejében megfordult valamilyen politikai vagy vallási indíttatás. 

Ezio Gavazzeni és könyve borítója

„Nyomozásom során belebotlottam az egyik ilyen olasz bűnözőbe. Be is azonosítottam, hívjuk Vittoriónak. Olasz menedzser, régóta dolgozik Jugoszláviával, és nagy vadász. Az egyik tanúvallomás szerint 1993 telén egy belgrádi étteremben volt magas beosztású kormányzati és katonai tisztviselőkkel, akikkel egyébként is összejárt. Jól érezték magukat, és nem tudta, hogy hallják, amit mond. A beszélgetés egyik témája az volt, hogy hamarosan Szarajevóba megy, hogy »muszlimokra lövöldözzön«. Egy szó, mint száz, talán ebben találjuk az egyik lehetséges magyarázatukat. A megvető hanghordozással kimondott »muszlim« szóban ott a saját maguk felmentése. »Muszlim« – nem sima jelző vagy vallási tárgyiasítás, hanem egyenesen önigazolássá válik”. (Részlet a Hétvégi Orvlövészek című könyvből)

„Akik benne voltak, azoknak ez játék volt”

Hatalom, perverzitás kiélése büntetlenül, és alfahímnek lenni egy teljesen kicsavart világképben – ez kötötte össze a vadászokat – fogalmazott a szerző. 

„Akik benne voltak, azoknak ez játék volt. Izgalmas orosz rulett. Hívhatjuk szórakozásnak – nem találok rá más definíciót. A kísérőknek és a szervezőknek pedig gigantikus pénztermelő gépezet volt, amely folyamatosan újratermelte önmagát.” (Részlet a könyvből.)

A szerb elnök az orvvadászok között?
Korábbi cikkünkben is írtunk róla, vannak, akik azt állítják, Aleksander Vucic szerb államfő is lőhetett civilekre. A politikus tagadja a vádat. Az biztos, hogy Vucic a szerb csetnikekhez csatlakozott, a szabadcsapatok Szarajevóban a zsidó temetőnél lévő dombterületet foglalták el, onnan nyílt a legjobb kilátás a város főútvonalára, az Orvlövészek sugárútjára (Sniper Alley). Az is bizonyítható, hogy csetnikek fogadtak el pénzt azért, hogy a külföldi orvlövészek lőhessenek az ő területükről. Jelenleg ennyi tudható a szerb elnök szerepéről. 

Mi garantálja, hogy napjainkban már nem történhet hasonló? – merült fel a kérdés a sajtóbemutatón. „Jelenleg 53 olyan háború zajlik a világban, amikre nem irányul médiafigyelem. Ezeket én elfeledett háborúknak nevezem. Kiemelném a dél-szudáni háborút, ahol kísértetiesen hasonló tettek történnek, mint a délszláv háborúban” – fogalmazott a szerző. Hozzátette, nem tartja valószínűnek, hogy az orosz-ukrán háborúban megtörténhetne a szarajevóihoz hasonló embervadászat. 

Interjú Ezio Gavazzenivel

Ezio Gavazzeni író és oknyomozó újságíró. Szépirodalmi művei mellett oknyomozó történeteket írt például az 1992-es szicíliai maffiamészárlásokról és a II. János Pál pápa elleni 1981. május 13-i merényletkísérletről. Számos rangos irodalmi nemzetközi díjat nyert. Milánóban él és dolgozik.

Hány éves oknyomozó munka eredménye a kötet?
2023 őszétől 2026 februárjáig megszerzett információkkal zártam le a könyvet, de ezzel nem hagytam abba az oknyomozást. Folytatom, mai napig kapcsolatban állok emberekkel. A könyvbe már nem került bele, de azóta megkeresett egy hölgy, aki egy Bed&Breakfast szálláshelyet működtetett Friuli régióban – egyelőre csak ennyit mondhatok el róla –, ahol péntekenként gyűltek össze a vadászok, onnan indultak aztán Szarajevóba. Ők bizalmaskodva elmesélték neki, hogy emberekre, sőt gyerekekre mennek lőni. Ez a hölgy akkor feljelentést tett, aminek semmi következménye nem lett. 

Érezte a munkája során, hogy bárki – akár a hatóságok – nem akarják, hogy a szarajevói emberszafarik témájával foglalkozzon? Soha nem érezte magát veszélyben?
Szerencsére semmi ilyesmi nem volt, az első feljelentésemet 2025 januárjában tettem meg a Milánói Főügyészségnél, az eljárást tavaly októberben indították meg. Ezután érkezett pár fenyegetés, de ha azt kérdezi, veszélyben éreztem-e magam, az a válaszom, hogy nem. Fontosnak tartom hozzátenni: mivel már öt ország ügyészsége foglalkozik az üggyel, június végén az országok ügyészei közös találkozón vesznek részt az Eurojust (Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége, gyakorlatilag a Hágai Nemzetközi Bíróságot váltotta fel – a szerk.) központjában. Ezután a széles nyilvánosság számára is egyértelmű lesz, hogy ez nemcsak egy olasz, hanem egy komoly nemzetközi ügy. 

Jelenleg kik a gyanúsítottak, mit lehet róluk tudni; orvlövészek voltak? A bűncselekmények elkövetése után több mint 30 évvel hogyan lehet őket felelősségre vonni? 
Csak számokat tudok mondani, azt nem, hogy milyen szerepük volt a szafarikon. Olaszországban négy, Ausztriában két embert hallgattak meg, Boszniában tudok még egy emberről, aki meghallgatásra vár. A lényegi kérdés, hogy el lehet-e ítélni ezeket az embereket ennyi év távlatából. A többszörös gyilkosság az olasz törvények szerint mindenképpen életfogytiglani szabadságvesztést von maga után, és ezek a bűncselekmények soha nem évülnek el. A többi országgal kapcsolatban nem merek ilyen határozottan nyilatkozni, de úgy gondolom, hogy náluk is hasonló a helyzet. 

Sikerült beszélnie egykori szarajevói orvlövésszel, orvlövészekkel? 
Nem találkoztam velük, de ennek oka volt. Egyfelől, mert ha direkt megkeresek valakit, akkor tudomására jut, hogy vizsgálat, nyomozás folyik ellene. Nem akartam kiugrasztani a nyulat a bokorból. Azt akartam, hogy a bokorban maradjon. Ez volt az egyik ok. A másik, hogy bevallom, nyilván veszélyes is lehetett volna. Ennek ellenére, amikor nyilvánosságra került a könyvem és az oknyomozásom, ketten megkerestek: az egyikük tavaly decemberben, a másikuk januárban. Maguktól, önként. A januári esetben éreztem, hogy a jelentkező meg akar nyílni, el akarja mesélni, mi történt. De egy ponton aztán visszalépett. 

Ha mégis úgy alakulna, hogy találkoznának, mit kérdezne tőle? 
Azt kérdezném, hogyan képes együtt élni azzal a bűntudattal, hogy szórakozásból ártatlan embereket ölt.