Annyi műanyag van az agyunkban, hogy kanalat lehetne belőle készíteni

Műanyagok mindenhol

Mindenkinek az agyában annyi műanyag van, hogy kanalat lehetne készíteni belőle – nagyjából ezzel az üzenettel sokkol már az első percekben a Netflixen látható dokumentumfilm, a The Plastic Detox (Műanyagdetox). És valóban, a műanyagok, a mikroműanyagok nemcsak körülöttünk, de bennünk vannak: a testünkben, a vérünkben, a bőrünkön, de még az anyatejben is.  

Josh Murphy és Louie Psihoyos filmje, a The Plastic Detox hat pár történetét követi nyomon, akik belevágnak otthonaik műanyagmentesítésébe, ez pedig akár örökre, de mindenképpen hosszú távon megváltoztatja az életüket. A dokumentumfilm bemutatja, mik azok a mikroműanyagok, és milyen vegyi anyagok vannak a műanyagokban, de leginkább azt, hogy ezek milyen mérhető, tudományosan bizonyított hatással vannak az egészségünkre. 

És arra is segít választ adni, hogyan vehetjük kezünkbe az irányítást. 

Adott hat amerikai pár, mindegyikük évek óta – van, aki egy évtizede – próbálkozik a gyermekvállalással. Sikertelenül. Hiába van meddőségi diagnózisuk, az orvosok egyiküknél sem találtak egyértelmű okot, diagnózist, miért nem jön a baba. 

Termékenységi válságban a világ? 

Dr. Shanna Swan környezeti és reprodukciós epidemiológus az Egyesült Államokban.  Swan legalább 25 éve beszél a műanyagokban lévő vegyi anyagok káros hatásairól, különösen azok termékenységre gyakorolt hatásáról. 

Először csak a tudóstársai hallgatták, pedig „a fajunk túlélése szempontjából talán ez az egyik legfontosabb kérdés” – vallja. 2017-ben jelent meg egy tanulmánya – ebben férfi meddőségi válságról írt, és arról, hogy a körülöttünk lévő vegyi anyagok hogyan befolyásolják a férfiak termékenységét. Majd társszerzője volt a 2021-ben megjelent Count Down (Visszaszámlálás) című könyvnek, amelyben a férfiak spermiumszámának csökkenését a hormonrendszert megzavaró vegyi anyagoknak tulajdonítja.

Megállapították, hogy négy évtized alatt a nyugati országokban élő férfiak spermiumszáma több mint 50 százalékkal csökkent. 

Az eredmények világszerte nagy visszhangot váltottak ki – de ez még csak a kezdet volt. Kiderült, hogy a termékenység, mind a férfiak, mind a nők esetében sok mutató szerint romlik, évente körülbelül egyszázalékos ütemben. 2022-ben frissítették az elemzést, és azt találták, hogy 2000 óta a spermiumszám csökkenése több mint kétszer ilyen gyors üteművé vált. Mint hangsúlyozták, a modern világ így egyre inkább terméketlenné válik.

Dr. Swan korábbi kutatásaiban vizsgálta azt is, hogy azoknál az anyáknak, akiknél a terhességük alatt magas volt a ftalát-szint, a fiúgyermekeik kevésbé voltak maszkulinok. A ftalátok hatására a tesztoszteronszint lecsökkent, ez pedig összefügg a férfiak későbbi termékenységével.

Hat, meddőséggel küzdő pár vett részt a kísérletben

– Ön gyakorlatilag nem termékeny, részben vagy teljesen. Elég ijesztő, nem? 
– De! 

Hangzik el a beszélgetés Shanna és az egyik, a kutatásban résztvevő férfi, Eric között. Majd jön a jó hír, hogy mindez nem végleges, lehet rajta változtatni. De hogyan?

A párok vállalták, hogy Dr. Shanna Swan vezetésével egy háromhónapos kísérletben vesznek részt. Ha csökkentjük a műanyagokban található vegyszereknek való kitettséget, változtathatunk-e a termékenységen? – ez volt a kutatás legfőbb kérdése.

A kísérlet elején mindenkitől vizeletmintát kértek: a férfiaknál és a nőknél is magas ftalát-szintet találtak. 

(A ftalátok toxikus vegyületek, amelyeket elsősorban a műanyagok lágyítására használnak, széles körben előfordulnak a mindennapi tárgyainkban, ezáltal már az emberi szervezetben is megtalálhatók. Illetve a férfiaknál a referenciaszámhoz képest jóval alacsonyabb spermiumszámot mutattak ki. 

„Ez majd segít a gyereknemzésben? Fogalmam sincs.”

Tizenkét ember tizenkét hét alatt csökkentette a műanyagoknak és az azokban található káros vegyi anyagoknak (például biszfenol-A, ftalátok) való kitettségüket úgy, hogy környezetbarát, természetes eredetű termékekre cserélték ezeket.

Milyen lépéseket tettek? 
Például:
Lecserélték a műanyag ételtárolóikat üvegre és rozsdamentes acélra. 
Megváltak a műanyag konyhai eszközeiktől. 
Kevesebb vegyszeres higiéniai terméket használtak. 
Elhagyták a parfümöt, az illatosítószereket. 
A vegyszeres takarítószereket felváltották nem mérgező alternatívákkal.
Az élelmiszervásárlás során ügyeltek rá, hogy az műanyagcsomagolás-mentes legyen.
Kerülték a szintetikus textilt és a petrolkémiai festéket.
Még a blokkot sem vették át a boltban (mert biszfenol-A-t tartalmaz). 

„Ez majd segít a gyereknemzésben? Fogalmam sincs” – vallja be kételyeit a filmben az egyik férj. Swan garanciát nem vállalt, de a kutatásban részt vevő párok szervezetében az EDC-k (a hormonháztartást megzavaró anyagok) hat hét után enyhén, míg három hónapot követően jelentősen lecsökkentek, reményt adva számukra a gyermekvállalás útján.

„Hatalmas toxikológiai kísérletet hajtunk végre a gyerekeinken és az unokáinkon”

„A hormonok természetes jelzőmolekulák, úgy kell elképzelni őket, mint egy-egy SMS-t, amit az agyból a szívbe vagy a vesébe küldünk. A hormonkárosító vegyszerek meghackelik ezeket a molekuláris jeleket” – magyarázza a filmben Leonardo Trasande kutatóorvos. A vegyszereknek ráadásul nemcsak hormonkárosító, hanem rákkeltő hatásuk is van: a mell-, a petefészek-, a méh- és a prosztatarákos esetek is növekedhetnek miattuk.

„2040-2050-re kétszer annyi műanyag lesz a Földön, mint most (…) Egy hatalmas toxikológiai kísérletet hajtunk végre a gyerekeinken és az unokáinkon, a beleegyezésük nélkül” – fogalmaz a filmben John Warner kémikus. 

Napjainkban a műanyag mindenhol ott van, de nem önmagában a műanyag a rossz, hanem a benne lévő vegyszerek, amik módosítani tudják a hormonjainkat. A kutatók állítják, azért jutottunk idáig, mert az endokrinkárosító anyagokról még nem tudott a tudomány, amikor megjelent a műanyag. 

„Bár sok bajt mi idéztünk elő a Földön, a gyerekek jelentik a jövőt, a megoldást sok problémára” – mondja a kísérlet egyik férfi alanya, Jesse. Felesége, Darby minden reggel nagyjából egy tucat vitamint, gyógyszert szed a vágyott gyermekáldás érdekében.

Mit tehetek én a szorongás helyett?

A film elsősorban a párok műanyagmentes-kihívásáról szól, de igyekszik teljes képet adni arról, hogy a műanyagok, a mikroműanyagok az élet minden területén jelen vannak. Szó esik a fosszilistüzelőanyag- és a petrolkémia iparról, az emberek egészségét mérgező gyárakról és a rossz minőségű ruhákat gyártó, nem fenntartható divatiparról is. Így viszont sajnos sokszor elviszi a fókuszt a párokról. Az ő saját történeteiket szívesebben követjük nézőként, hiszen ez hoz emberi nézőpontot a meglehetősen szorongató témában. 

Ugyanakkor felvillantanak megoldási lehetőségeket, alternatívákat is a filmkészítők, hiszen a komposztálható cipő vagy a növényi alapanyagokból készült festék ma már valóság.

 „Mindenre, amit műanyagokkal érünk el, a természet is képes. Ha tanulunk a természettől, kevésbé mérgező, környezettudatos tárgyakat készíthetünk” – mondja az egyik szakértő. Bár felvetődik a kérdés, mikor lesz ez széles rétegek számára is hozzáférhető és megfizethető.

Nehéz nyugodtan nézni a The Plastic Detox-ot. A képernyő előtt rögtön azon kezdtem el gondolkodni, miből készült a kanapé, amin ülök, milyen anyagból vannak a ruháim, és miért műanyag csomagolásban vettem a boltban aznap az uborkát. A filmkészítők célja pont ez lehetett: hogy ráébresszenek minket, szorongás helyett, az otthonunk, a környezetünk, a szokásaink átalakításával rengeteget tehetünk saját magunk, családunk és leendő gyermekeink, unokáink egészségéért is. Soha nem késő elkezdeni…