Véssey Miklós

A rendes apa vékony, jóképű, mégis olyan hozzábújni, mint egy plüssmackóhoz. A rendes apa nagydarab, borostás, enyhe sörszaga van, és megnyeri az országos félmaratont...

Ha megkérdezed a feleségedet, hogy mit kér névnapjára, és azt válaszolja, hogy alvást, akkor azt gondolod, hogy ez kényelmes, hiszen egyetlen korán kelésért cserébe...

Létfontosságú szerveid a testeden belül vannak, ott is akarnak maradni. Kivéve ezt a lüktető, vöröslilás, vért pumpáló izomtömlőt: a szívet. Az nyugtalanul fészkelődik a...

Kedves doktor úr, én csak annyit tudok erre mondani, hogy van a sötétség, és van a fény, nézzünk például engem, látszólag semmi értelme annak...

Észre sem vettem volna a csávót, ha nem jön nekem, magyaráztam a feleségemnek. És ha az ütközés után legalább annyit mond, hogy „Bocs!”, akkor...

Tolom a babakocsit a fényzuhatagban, csak egy apró kézfej látszik ki a napernyő alól. A kéz, amely nemsokára másokhoz nyúl, simogatni, számolni fog. Írni...

„Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3). De hogyan...

Az első hónapokban kizárólag az anya képes kapcsolódni a csecsemőhöz. Amint egy tejfakasztón el is hangzott: fél év múlva majd körbenéz, hogy ott van-e...

Még a legnagyobbakat is kísérti a gondolat, hogy hiába várakozunk. Hogy felesleges hónapok, évek telnek el, amiket mással is tölthetnénk.

A feje már kint van! Kidugta a kórház ablakán. Egy radiátoron állva próbál rágyújtani, máshogy képtelen lenne elviselni a stresszt. Apuka várjon kint, férfinek...

Véssey Miklós háromféle érzést, gondolatvilágot fogalmaz meg az Apa, kezdődik! című sorozatának újabb írásában.

Apa most hegy, felmászom rá, és belátom az egész birodalmat. Apa most völgy, elbújok az ölében, nehogy megtaláljanak az alattvalóim. Apa most puha szőnyeg...

Ki vagy? Honnan jössz és miért? Csupán annyit tudok, bár fel nem foghatom, hogy létezel. És ennyi elég a szeretethez.