Apa, kezdődik! – A vérét adja és az oxigénjét

1.

Mindenével átölel, helyet ad a veséi között, a tüdeje alatt, a belek melegében. Odaadja a vérét, az oxigénjét, az ásványi anyagait. Hordoz, visz magával, vele vagyok akkor is, amikor egyedül van. Sosem vagyok egyedül, ő van alattam, felettem, mellettem, körülöttem. Ha rúgok egyet, vagy kinyújtom az kezem, meg tudom érinteni, puha, meleg és ruganyos. Hallom a hangját, érzem, ahogy simogat és beszél valakihez, hozzám beszél, nekem énekel. Van egy másik hang is, az mélyebb és ritkábban szól, a két hang néha egyszerre beszél, ez a legjobb, ilyenkor csukott szemmel, mozdulatlanul lebegek, míg el nem alszom. Amit ébren érzek, arról álmodom.

2.

Ahogy növekszik, egyre nagyobb hely nyílik bennem, betölti az üres teret, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Márpedig van, ennél jobban nem is lehetne, érzem a súlyát, húgyhólyagom a kanapéja, hasfalam a takarója, jobb vesém a lábtartója, bal vesém a párnácskája.

Nem tudom, hogy hol végződik ő, hol kezdődöm én, elmosódnak a határok, ha nem mozog, aggódni kezdek, mintha a szívem állt volna meg. Amikor egyedül vagyok, el szoktam felejteni, hogy nem vagyok egyedül, velem van a munkahelyemen, a boltban, a templomban, az ágyban. Beszélek hozzá, nem válaszol, de érzem, hogy hallja, végigsimít a bordámon, faltól falig úszik a medencémben, táncol a víz alatt. Ilyenkor megnyugszom, hogy jól van, hogy él, hogy bennem él.

3.

Nézem, ahogy gömbölyödik, sosem láttam szebbet, hogyan lehetséges ez, egy ember növekszik egy másik emberben. Elképzelem, hogy terhes vagyok, hogy gömbölyödik a hasam, viszolygást érzek, férfi vagyok, a testem zárt, néha kiad ezt-azt, de befelé nincsen út.

Így maradok kívül, nézem őket, egyiket a másikban, és rájövök, hogy belül is vagyok, magába fogadott, ott növekszem benne, vele együtt.

Mi az én helyem itt, kívül vagyok és belül, távol és közel, letelepedve otthon és bolyongva a világban, reggel kimegyek az ajtón, eltávolodom, napközben eszembe jutnak, mi lehet velük, hordozom őket a gondolataimban, velük vagyok akkor is, amikor egyedül vagyok. Hazamegyek és átölelem őket, ilyenkor ház a testem, köréjük épül, erős fal vagyok, hőszigetelt ablak, vízhatlan háztető.  

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. januári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>