„Egy forintot sem költöttünk gyerekruhára” – A körforgás, amelyet csak apaként értettem meg
Amióta a fiunk megszületett, egy forintot sem költöttünk gyerekruhára. Már a váradósság alatt megtelt a tárolónk zoknikkal, harisnyákkal és cuki, állatmintás előkékkel. És ahogy nő a gyerek, egyre többet kap. Hetente jelenik meg egy anyuka, nagynéni vagy szomszéd, hogy adjon egy csomagot, de egy ponton még a vízszerelő is felajánlotta a fia kinőtt cuccait. Egyszer átmentem a haveromhoz meccset nézni, épp ott volt az anyukája, aki hallotta rólam, hogy apa lettem, úgyhogy adott egy zacskónyi ruhát. Évek óta ott utazott vele a kocsiban, még ő volt hálás, hogy megszabadítom tőle.
Mindezt úgy, hogy senkitől sem kértük, szerencsés helyzetünkből fakadóan meg tudtuk volna venni a ruhákat magunk is. De ez az ipar nem ilyen, kéred, nem kéred, egy nap gyanútlanul kinyitod az ajtót, és ott vár a küszöb előtt egy mázsás adag. Vagy a kocsid tetején hagyják ott, mintha az égből hullott volna le.
A használtruha-hálózat, ha akarod, ha nem, bekebelez. Olyan ez, mint a maffiában a védelmi pénz, csak itt nem befizetni kell, hanem elfogadni, és tárolni a hálószobádban.
Hálás vagy érte persze, mert jó szívvel adják, miközben úszol a babaruhákban, nem győzöd szortírozni őket, és igen, nincs mit szépíteni ezen, egy ponton tovább ajándékozod. Persze előtte kimosod rendesen, befoltozgatod a lyukakat, mégiscsak szégyen lenne koszosan, lyukasan kiadni a kezedből. Generációk nőnek bele ugyanazokba a ruhákba. Ha valamelyik nemzedék népesebb, a nagymamák kötnek pár zoknit, sálat vagy harisnyát, ezen ne múljon.
Már látom magam előtt: a világ legnagyobb ruhagyártói sorra jelentik be, hogy nem árulnak többé gyerekruhát. Az ágazatnak végleg befellegzett, a legolcsóbb boltok is panganak az ürességtől, még a webshopokat sem látogatja senki. A szakértők értetlenül bámulják a mínuszba hajló számokat, hiszen sosem született még ennyi gyerek a világon, azt várták, felpörög majd az üzlet. Híres közgazdászok tárják szét a kezüket, mindenki értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt.
Én meg telefonon győzködöm az egyik barátomat: nagyon cukik, szinte újszerűek, mikor vihetem?
Nem baj, tudom, hogy lányod van, de neki is jó lesz, ezek uniszex zoknik. Köszi, nem fogod megbánni, ott hagyom az ajtótok előtt. Visszaadni nem kell, te ezt még nem érted: a körforgás szabályai szerint valamelyik dédunokámhoz úgyis visszajut.
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Jelen van, de nincs ott – Mi mindent várunk el egy apától?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
