Vera Atkins, a titokzatos kémnő, akinek élete a mai napig csupa rejtély

Vera Atkins egy csendes angol kisvárosban élte le élete nagy részét. Akik a városban elmentek mellette az utcán, vagy biccentettek neki a boltban, valószínűleg nem is sejtették, hogy évtizedekkel korábban hírszerző tiszt volt. Miután 2000-ben 92 éves korában elhunyt, rokonai az életrajzírójának, Sarah Helmnek elmondták, hogy tudtak ugyan a második világháborús tevékenységéről, de Vera soha nem beszélt a múltjáról. Helm Vera életét bemutató könyvében több korábbi SOE ügynök nyilatkozott arról, hogy a nő kilógott a többiek közül, mert volt a viselkedésében valami áthatolhatatlan titokzatosság.

Azt sem sokan sejtették a mellette dolgozók közül, hogy a tökéletes kiejtéssel beszélő nő, aki minden titkos akció részleteit ismerte, nem is volt angol.

Eltitkolt múlt

Vera May Rosenberg 1908-ban született Galațiban (Galac), Romániában. Édesapja orosz gyökerekkel rendelkező, német zsidó volt, édesanyja Dél-Afrikában nőtt fel, és szintén zsidó családból származott. Az apja, Max Rosenberg üzletemberként tevékenykedett, így került a család Romániába. Vera egész életében igyekezett eltitkolni zsidó származását, valószínűleg a kor előítéletei miatt tartotta ezt indokoltnak. 1987-ben, amikor Conrad Wood interjút készített vele a második világháborús tevékenységéről, a gyerekkorával kapcsolatos kérdésekre a következőt mondta: „Ez egy olyan boldog időszak volt, amelyről már bezártam a könyvem.” Családja elegáns körökben mozgott, külföldi diplomatákkal és üzletemberekkel érintkeztek. A Woodnak adott interjúban azt is elmondta, hogy magántanárok és nevelőnők tanították 17 éves koráig, majd egy időre Svájcba küldték iskolába. Anyanyelvi szinten beszélt franciául, németül és angolul, ezenkívül tudott olaszul és románul is. Az 1930-as évek elején Vera Angliában vállalt állást, majd 1937-ben végleg kiköltözött.

A brit titkosszolgálattal már a ‘30-as években kapcsolatba került, amikor információkat adott nekik, miközben Romániában egy nagy amerikai olajcégnek dolgozott. Édesanyja lánykori neve, az Etkins angolosabb Atkins változatát vette fel.

Titkosszolgálati karrierje előtt belekavarodott egy ügybe, amely rávilágít arra, miért titkolózhatott. A történetet Helm fedezte fel. 1940-ben Vera Belgiumba és Hollandiába utazott, hogy kimentse unokatestvérét Romániából. Nagy összeget fizetett egy német Abwehr-tisztnek, hogy unokatestvére számára útlevelet szerezzen. A férfinak és feleségének azt is meg kellett ígérnie, hogy kémkednek a németeknek. Valószínű, hogy ha a britek megtudták volna, mit tett, soha nem veszik fel a SOE-be. Vera ugyanis egészen 1944-ig külföldi állampolgár volt, aki könnyen bajba juthatott volna, ha kiderül az ügy. Vera azonban azt tette, amihez oly kiválóan értett: hallgatott.

1941-ben Vera Atkins szokatlan levelet kapott, amelyben interjúra hívták őt, hogy ajánlanak egy munkát számára, amivel hozzájárulhat a brit „háborús erőfeszítésekhez”. Atkins elmondása szerint meg sem kérdezte, hogyan vagy miért esett rá a választás.

A Woodnak adott interjúban beszámolt arról, hogy hivatalosan „titkárnőnek” vették fel az „International Research Bureau”-hoz (Nemzetközi Kutatási Irodához). Azonban Vera Atkins saját elmondása szerint soha nem dolgozott titkárnőként, az iroda pedig a Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységét (SOE) takarta.

Kép

Vera Atkins hírszerző – archív fotó

„Gyújtsátok lángra Európát!”

A világháború több frontos káoszában a hírszerzők csak apró csavarok voltak a hadigépezetben. A hírszerzés egyik ága az 1940-ben kapkodva megalakított Special Operations Executive (Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egysége) volt, amely a megszállt területeken tevékenykedett. Ügynökei kizárólag önkéntesekből álltak, akik az élet legkülönbözőbb területeiről érkeztek.

A National Army Museum leírása szerint a csoport nagy támogatója volt Winston Churchill, aki azt a parancsot adta ki a szabotázst is végző csoportnak, hogy: „Gyújtsátok lángra Európát”.

A SOE különlegessége, hogy a leghíresebb ügynökei közül sokan nők voltak, köztük a legendás Virginia Hall és Krystyna Skarbek. A SOE legsikeresebb akciója Reinhard Heydrich meggyilkolása volt, aki a „Végső Megoldás” fő megtervezője volt.

Vera Atkins az F Szekcióba vagyis a Franciaországért felelős részlegre került 1941-ben. A csoport vezetője Maurice Buckmaster volt, alatta szolgált Atkins, aki egy ideig civilként végezte a munkát, majd kinevezték hírszerző tisztnek. Helm leírása szerint Vera koordinálta közel 400 ügynök felkészülését, tudott minden titkos akcióról, és ő felelt a női ügynökökért. Az írónak egy SOE ügynök azt nyilatkozta, hogy a háború végére Vera volt „a legbefolyásosabb személyiség a szervezetnél”.

Vera Atkins az interjúban elmondta, hogy a beszervezésben nem vett részt, mire elé ért egy fiatal lány, már túlesett az első lépéseken, és ő volt az, aki felvilágosította őket, hogy mi előtt állnak, és mi lesz a feladatuk. Ezt követően az újonc ügynököket elküldték Skóciába kiképzésre.

A női ügynökök legfőbb feladata az üzenetek átadása volt, de szabotázsakciókban is részt vettek.

A megszállt országban komoly hálózat jött létre különböző hírszerzési csoportokból. A lányok francia lakosoknak adták ki magukat, és Atkins alaposan felkészítette őket, hogy hihetően játsszák a szerepüket. Helm leírja, hogy egy rádiókezelő ügynök átlagosan hat hét után lebukott.

Elvarrta az elvarratlan szálakat

Az F Szekció közel 400 embert küldött át Franciaországba, ezeknek körülbelül a tizede volt nő. Atkins volt a felelős a női ügynökökért, végigkísérte a felkészülésüket, és az indulás előtt ő ment velük a reptérre. Az interjúban elmondta, hogy ez volt mindig a legnehezebb pillanat, a gyönyörű és békés angol vidéken megtett autóút, amely során talán utoljára látták Angliát a bátor lányok. Ha bármi történt, Verának kellett értesítenie a rokonokat. Az F Szekció főnöke, Maurice Buckmaster volt a felelős azért, hogy az üzenetek alapján kiszűrje, kompromittálva lettek-e az ügynökök. A hírszerzési hálózatok közül az egyik legjelentősebbet 1943-ban leleplezték a németek, amit Buckmaster a gyülekező bizonyítékok ellenére nem vett tudomásul, és sorban küldte oda az ügynököket, akiknek a nagy részét elkapták. A partraszállás, majd Párizs felszabadítása után már csak az ügynökök hazatérése és felkutatása lett a cél.

A háború után gyorsan feloszlatták a SOE-t, ami azt is jelentette, hogy számtalan elvarratlan szál maradt. Azonban Vera elmondása szerint felelősséget érzett az eltűnt SOE ügynökökért, akik közül nem mindenkiről tudták, hogy mi lett a sorsuk a lebukást követően. 1946-ban Németországba utazott immár az MI6 támogatásával, hogy kiderítse, mi történt velük. Kikutatta és követte az ügynökök nyomait, különös tekintettel a női ügynökökre. Az út gyakran koncentrációs táborokba vezetett.

Helm leírása szerint több mint 100 eltűnt személy sorsát nyomozta ki, akik mind német fogságban haltak meg – betegségben, vagy megölték őket (14 volt közülük nő).

Atkins személyesen hallgatott ki magas rangú náci tiszteket, és tanúskodott több koncentrációs táborral kapcsolatos per során.

Vera 1947-ben fejezte be hírszerzői tevékenységét. Az UNESCO-nak dolgozott, majd korán nyugdíjba vonult, és élete hátralevő évtizedeit az angol vidéken élte. Soha nem ment férjhez. Helm leírja, hogy a nagy titokzatosság később ahhoz is vezetett, hogy többen azzal gyanúsították, szovjet, sőt német kém volt. A SOE később sok művet ihletett. 2019-ben Atkinsről és a SOE női ügynökeiről film készült A Call to Spy (Churchill kémei) címmel, amelyben Atkinst Stana Katic formálta meg. Állítólag James Bond megalkotója, Ian Fleming többek között Veráról mintázta Miss Moneypenny alakját. Vera Atkinst még a halála után is titkok lengik körül: életében áthatolhatatlan fallal vette körül magát, halálában pedig csak találgatni lehet, mi motiválta ezt a magányos, mindenki számára idegen nőt, aki úgy lett hírszerző, hogy meg sem kérdezte, miért pont őt választották a feladatra.

Források:

• Atkins, Vera May (Oral history) Interviewer: Conrad Wood, Imperial War Museum, 1987, https://www.iwm.org.uk/collections/item/object/80009338
• Helm, Sarah: A Life In Secrets: Vera Atkins and the Lost Agents of SOE, Hachette UK, 2009 Google Books00:29:59
• National Army Museum: Special Operations Executive https://www.nam.ac.uk/explore/SOE
• https://www.ianfleming.com/real-heroes-ian-fleming/
• https://www.encyclopedia.com/history/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/atkins-vera