Vecsei H. Miklós: Nincs olyan opció, hogy az igazságod igazabb legyen, mint másé

November végén mutatják be a Semmelweist, amelynek a főszerepét alakítod. Az imént úgy fogalmaztál, ez a film az életednél is fontosabbá vált. 

Bármilyen alkotófolyamatba is kezdünk bele, újra és újra át kell beszélnünk magunkkal, hogy amikor az ország ápoló-, orvos- és tanárhiánnyal küzd, mi miért választjuk mégis a művészetet. Ez a kérdés azt hiszem, mára nem elkerülhető, ha az ember tényleg hivatásszerűen hisz abban, amit csinál. És persze a válasz sem egyértelmű, nehezen mérhető. Egy orvosnak meg kell gyógyítania a betegét, ez világos, de mit jelent pontosan az, hogy én eljátszom egy szerepet? 

Honnan tudom, hogy hol az a pont, amikortól már azt mondhatom, erre szükség volt, ennek az átélésnek meg kellett történnie. 

Tehát az, hogy találkozom a szereppel és elkezdünk együtt élni, mostanra komoly dilemmává érett bennem, főleg, ha olyan magányos műfajról van szó, mint egy filmszerep vagy egy monodráma.  

Előfordult, hogy úgy vállaltál el egy szerepet, hogy nem érezted a magadénak? 

A pályád elején még elvállalsz mindent. Egyrészt, hogy újabb tapasztalatokat szerezz, másrészt, mert nem tudhatod, mikor adódik lehetőség legközelebb. Aztán ahogy a szakmád fokozatosan a hivatásoddá válik, ez átalakul benned. Ráadásul arra is kell idő, amíg rájössz, hogy mi is a te szereped. Ezen belül pedig a színház és a film kettéválik. Színházban egy ember sokkal többféle szerepben kipróbálhatja magát: játszhat férfit és nőt, komikus és tragikus szerepet, vagy akár egy darabon belül több karaktert. A filmezésre jóval kevesebb lehetősége van egy színésznek, a legtöbben nem is forgatnak szinte egész életükben. Ennek nemcsak az az oka, hogy kevés film forog, hanem mert a filmekbe általában aszerint hívnak, hogy hogy nézel ki a vásznon, mit üzen a karaktered, még mielőtt bármit csináltál volna. Én a pályám elején egymás után kaptam azokat a filmszerepeket, amiket klasszikus bonvivánoknak kellett volna játszaniuk, de belül sosem voltam ez a karakter. Nemecsek szerepe és a bizalom, amit kaptam Marton László tanár úrtól, kaput nyitott azokhoz a karakterekhez, amelyek közelebb állnak a lelkemhez. Ez a közelállás pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy átélj egy szerepet.  

Semmelweis Ignáccal miben tudtál azonosulni?  

Ma főleg történelmi személyekről készülnek magyar filmek, és ilyenkor nagyon nagy a veszély, hogy hősöket próbálnak belőlük faragni, makulátlan figurákként ábrázolják őket a forgatókönyvek. 

Nekünk színészileg az a feladatunk, hogy megmutassuk az adott embernek a hibáit és az esendőségeit – a tettei aztán úgyis magukért beszélnek. 

A komplex személyiségét megismerve alakulhat ki bennünk az érzés, hogy szeretnénk megfogni a kezét. Azt hiszem, ekkor éri el a célját egy történelmi film. 
 
Az interjú folytatása a novemberi Képmás magazinban olvasható, amely már kapható az újságárusoknál. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.