„Olyasmit értettem meg az eredeti családommal kapcsolatosan, ami az egész életemet megváltoztatta”
Felmenőinktől nemcsak külső-belső tulajdonságokat, hanem viselkedésformákat, elveket és sajnos traumákat is öröklünk. A jó mintákat örömmel visszük tovább, de a rosszakat és a sérüléseket kényszerűen cipeljük, s inkább szabadulnánk tőlük. Már amennyiben felismerjük őket… Vajon le tudjuk-e tenni a hozott terheket? Pontosabban, át tudjuk-e munkálni őket? S ha igen, hogyan? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Tóth Borbála klinikai szakpszichológussal, családterapeutával, pszichodramatistával, akinek nevéhez fűződik a genodráma módszerének kidolgozása.
Kezdjük magával a genodráma kifejezéssel. Mit értsünk alatta?
A szót valódi értelmében nemzedékek drámájának fordítanám le. A genezis görög szó, jelentése kezdet, eredet. Ebből származik a gén, a generáció szavunk is. A genodráma elindulásához családterapeutaként első lépésben a genogram (bővített családfa, amely részletes információkat is tartalmaz a családtagokról – szerk.), felvételén keresztül jutottam el. A családfában rejlő törvényszerűségek és titkok vezettek el a genodramatikus munkához. Tulajdonképpen a családterápia és a pszichodráma eszköztárának ötvözéséből jött létre.
Olyan csoportos együttműködés ez, amely által a rejtett családi mintázatok és törvényszerűségek napvilágot láthatnak. Nemcsak arra biztosít lehetőséget, hogy a transzgenerációs traumákat feltárjuk, hanem hogy ezeket a traumákat át is munkáljuk. A csoporttagok a pszichodramatikus munka révén élményszinten kaphatnak személyesen megtapasztalt tudást az őseikről, az addig feledésbe merült vagy elhallgatott titkokról. Sok esetben nyomon követhetővé válhat a nemzedékeken átívelő tudattalan párválasztás ismétlődése is.
Ezt a módszert ön dolgozta ki?
Ezt így nem mondanám, hiszen voltak elődeim és mestereim, akiktől tanultam, én a módszereket kapcsoltam össze. Két személyes élmény és elhívás indított el ezen az úton. Az egyik, amikor családterapeutaként részt vettem egy workshopon, amelyet egy lengyel professzor, Irena Namysłowska tartott A genogram mint királyi út a családi tudattalanba címmel. Már ez a cím is két nagy elődre, Sigmund Freudra és Szondi Lipótra utal.
Ekkor a saját genogramom alapján olyasmit tapasztaltam és értettem meg az eredeti családommal kapcsolatosan, ami akkor az egész életemet megváltoztatta.
A pszichodráma elsajátításában is sokat köszönhetek hazai és külföldi kollégáknak. Két nagy elementáris élményemet köszönhetem a pszichodráma nagy mestereinek, a jungiánus Chantal Nève-Hanquet-nek és Marcia Karpnak, akiknek a vezetése alatt sikerült a családi gyökereim mélyéig eljutni. Ekkor tapasztalhattam meg személyesen a pszichodráma módszer erejét. Adta magát az ötlet, hogy a rendszerszemléletű gondolkodásmódot a pszichodrámával ötvözzem. Magával a témával több mint húsz éve foglalkozom, 2006-ban, majd 2017-ben jelent meg a Sorsunk rejtett mintázata – A genogramtól a genodrámáig című könyvem.
Mit ért a sorsunk, illetve a családunk rejtett mintázata alatt? S mit jelent a már említett családi tudattalan?
Amint utaltam is rá, ha a családi tudattalanról beszélünk, nem hallgathatjuk el Szondi Lipót nevét, aki az 1940-es évek elején rendkívül nehéz körülmények között a koncentrációs táborban dolgozta ki ezt a fogalmat. Eszerint a családi tudattalan a személy választásaiban fejeződik ki. Szondi személyes példája és élménye nyomán mutatott rá a kényszersors helyett a választott sors esélyére.
A genodráma folyamata megfelelő időt, keretet és esélyt nyújt, hogy a résztvevők ráláthassanak életük forgatókönyvére. A rejtett szálak már a családfa (genogram) elemzésénél felfejtődhetnek. A narratívák (családi történetek) ismertetése során sok esetben egy ahaélményben tudatosulhat, hogy a ki nem mondott minták nemzedékről nemzedékre hagyományozódhattak például a pár-, a vallás- vagy a hivatásválasztás területén.
Amikor a rejtett családi mintázatról beszélünk, ki kell térnünk a családi lojalitás jelenségére is. Ez egy elementáris belső erő, amely akár meg is köthet bennünket, akár pozitív, akár negatív (destruktív lojalitás) irányban. A magyar származású transzgenerációs szemléletű családterapeuta, Böszörményi-Nagy Iván írta le ezt a családokra jellemző törvényszerűséget.
Példaként említem meg, hogy a harmincas-negyvenes éveikben járó, terhelt párkapcsolatban élő női csoporttagok vagy páciensek gyakran panaszkodnak arról, hogy mintha nem a saját életüket élnék.
Ilyenkor szinte szóról szóra ugyanazt mondják a párjuknak, mint amit korábban hallottak, vagyis amit az anyjuk mondott az apjuknak. Ezekben az esetekben a ráismerés és belátás óriási fordulatot hozhat a kapcsolat rendezéséhez.
Csak azok jelentkezhetnek genodrámára, akik érzékelnek valamiféle családi elakadást?
Amikor több mint tíz éve a Magyar Pszichológiai Társaság meghirdette az általam vezetett, első genodrámacsoportot, olyan jelentkezőket vártam, s várok ma is, akik elsősorban az önismeret útján szeretnének előrelépni. Ugyanakkor emellett érezhetik azt, hogy a családjukban vagy a jelenlegi életükben van valamilyen elakadásuk, megoldatlan konfliktusuk.
A cikk folytatása a Képmás magazin legfrissebb, 2026. január–februári számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben.
A magazinra előfizethet itt.
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>