Tavaszköszöntő levesek vad- és gyógynövényekből

Hogyan?

Erdőben természetvédelmi területen tilos gyűjteni, magánbirtok esetében engedélyeztetni kell, más esetekben 2 kg/fő/nap a felső határ. Városi területen az adott önkormányzat szabálya érvényes, de védett növényt semmilyen körülmények között nem szedhetünk. Fontos, hogy ne zsigereljük ki a természetet: ollóval vágjuk a növényt, úgy, hogy maradjon elegendő levél vagy virág a túléléséhez, a gyökerét pedig hagyjuk meg. A ritka fajokat ne bántsuk, rügyeket és hajtásokat csak az oldalhajtásról gyűjtsünk. A magunk védelmében pedig, csak a biztosan felismert, ehető, tiszta helyen élő növényt szedjük le.

Mit?

Kezdő gyűjtögetőknek talán azokkal a növényekkel érdemes próbálkozniuk, amelyeket eddig is ismertek – csak nem tudták, hogy ehető.

Ilyen például a pitypang (Taraxacun officinale) levele, amely igazi energiabomba: vasat, magnéziumot, cinket, A-, C- és D-vitamint tartalmaz. Érthető hát, hogy immunerősítő hatású, de serkenti a májműködést és az epetermelést is, illetve javítja az emésztést.

A csalán (Urtica dioica) szintén könnyen felismerhető (ha nem vagyunk benne biztosak, érintsük meg) és egészséges: vas van benne, vizelethajtó hatása miatt segít a méregtelenítésben.

A zamatos turbolyát (Anthriscus cerefolium) jellegzetes, ánizsos illatáról azonosíthatjuk. Erdőszélen, akácosban, gyomos területeken találhatunk rá, március elején bújnak elő a petrezselyemhez hasonlító levelei.

A komló (Humulus lupulus) szereti a nedves helyeket (pl. ártéri erdő, árokpart), de gyomnövényként a városban is megtalálhatjuk. Kúszó, más növényekre is felkapaszkodó növény, tobozvirágzatáról beazonosítható – enyhíti az emésztési panaszokat és a változókori problémákat, nyugtató- és altatószer. A friss komlótoboz érintése ugyanakkor bőrirritációt okoz, ezért gyűjtésekor érdemes kesztyűt húzni.

Mihez?

A 19. századi, illetve a 20. század első felében írt szakácskönyveinkben visszatérő szereplő a fűleves. (Tavasz- vagy egészségi leves néven is előfordul.) Nagyon egyszerű és rengeteg változatban készíthető, attól függően, hogy mink van hozzá. Egészen egyedi, mással össze nem hasonlítható ízű, hiszen mindegyik alkotóelemének saját, jellegzetes zamata van. Az alaprecept szerint vajas rántáson forgassunk át mindenféle zöldet, öntsük fel vízzel vagy alaplével, majd gyorsan forraljuk be (de semmiképp se főzzük szét). Savanyíthatjuk citromlével, dúsíthatjuk tejföllel, tejszínnel vagy kefirrel, beleüthetünk személyenként egy-egy tojássárgáját. Pirított zsemlével vagy kaláccsal tálalhatjuk – de adhatunk hozzá májat, sült húst, tojáslepényt, puliszkát is. S hogy pontosan miből is készül? Rézi néni könyve „e végre szedett, általánosan ismert tavaszi fűszeres füveket”, az 1864-es Magyar Gazdasszony „pórét, petrezselymet, spenótot, sóskát, zsázsát, turbolyát” ajánl bele, az 1938-as Nagyasszony „kaprot, petrezselymet, metélőhagymát, tárkonyt, kakukkfüvet, csombort, majorannát” ír a hozzávalók között. A fent említett vadnövények és pár már ismerős zöld keverékéből friss és egészséges tavaszköszöntő levest főzhetünk.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>